Advent

Minden évben készülünk rá, mégis szinte egyik napról a másikra, sőt egyik óráról a másikra köszönt ránk hirtelen a tél. Már amikor úgy érezzük, hogy no most tél van igazán. December elején még erősen pluszos nappalok, bár hajnalonta volt már némi érintőleges fagy.

Siettünk is november hónapban, hogy mire a tél keményít, addig minden a helyén legyen. Széna a helyén letakarva. Új istálló elkészült. Kukorica szár behordva. Karám kialakítva. Volt némi kapkodás, és elég szoros napirend, de sikerült.

Egyszer aztán feltámadt a szél és farkasordító hideget hozott. Csontig hatoló dermesztő széllel meredt meg minden a tájon. Ami félig lett kész az már félig maradt. Nem sok hó esett mennyiségileg, de azt viszont vízszintesen a szél besöpörte mindenhová, ahová csak tudta és lehetett.

A jószágok szinte érezték ezt előre, mert napok óta vehemens étvággyal csak ettek és ettek. Kicsit mintha jól is esett volna nekik a kezdeti hajnali lehűlés, mert felélénkültek. Később aztán kiderült, hogy ez csak azért volt, mert kompenzálni akarták a hideget.

Ebben az évben advent idején a tél beköszönte egy hétvégi, kora délutánra esett! Itt a Délvidéken pontosan december 8.-án történt mindez.

A Rackák eddig szinte alig tűrték a hozzá szoktatást az istállóhoz, mert az éjszakai becsukás idejének végén reggelente szinte kitörtek. Most önmaguk vonultak estére az istálló fedett helyére. A kecskékkel a szokásos villongás is elmaradt most. Eddig mindig el kellett dönteni, hogy ki a nagyobb úr az istállóban.

Ez a rangsor vita a gyöngytyúkokra is jellemző volt, mert semmi pénzért nem egyeztek a baromfiudvar többi lakójával. A fekete kacsák és a kopasz nyakú fekete tyúkok már megbékéltek egymással régen. De a gyöngyös az más. Zárt helyen agresszívebb és ezért összeférhetetlen. Hetek óta nem is kell megosztaniuk a területüket csak a japán tyúkokkal. Az új területük viszont megegyezik a rackákéval. Amit az abrakolásnál a juhok és a kecskék elpotyogtatnak, vagy a széna rácsból kiszórnak, azt még a gyöngyös és a japán tyúk átválogatja.

Most a japán tyúkok már az istállóban a jászolban várták a Rackákat szélvédett helyen. A gyöngytyúk az nem. Azok még kint poroszkáltak volna a hóban éjjel is. Ugyan idegesek voltak, mert minden hópelyhet tukácsoltak, de hiába. A hó az csak esett tovább.

Most nemcsak dranka került az istálló ajtóba, hanem szélfogó OSB lap is vastag akác oszloppal kitámasztva, raklappal megerősítve. Ez az istállóban lévő jószágoknak már jelezte, hogy most nem a szokványos éjszakai becsukásnak jött el az ideje, hanem beállt a tél.

Kint csak vastagodott a hótakaró, illetve a metsző szél még a tető alá is behordta a kukorica szárra, ami az istálló álmennyezetét alkotta. A juhok nem bégettek, a kecskék nem mekegtek, hanem egymás mellett állva vették tudomásul, hogy mostantól jászolból esznek. Amikor a legelőről bejöttek a téli szállásra már átálltak a száraz takarmányra. Ezt némi csemege kukorica szár még segítette.

Egész nap fagy, reggelente mínusz 10 Celsius körül, váltakozó hóeséssel. Persze ez kint, mert az istállót a Rackák és a kecskék belehelik. Húznak maguk alá a szénából annyit, hogy jóllakva elnyúljanak az alomban kérődzeni. Csak a szuszogásuk hallik a jászol mögül és az a megelégedett harsogás, amikor a jászolba tett új szénát rágják.

A fekete kacsáknak nem számít a tél. Ha már a nagy hóban nem tudnak lépni, akkor egészen egyszerűen úgy viselkednek, mintha úsznának a vízen. Hason csúszva lökik a lábukkal magukat előre. Ugyan úgy tűnik, mintha szándékosan hibernálnák magukat, annyira lelassulnak. Enni viszont esznek rendesen, mert kell az energia a hidegben és fűtenek a tolluk alatt.

Ilyenkor már a kutyáknak is meleg vizet hoz az ember a házból, ami akármilyen meleg néhány óra alatt belefagy az itatóba. A juhok itatóját is így tartják fagypont felett. A kacsák viszont annyit pacsálnak, hogy az egész itató olyan, mintha jégbe öntötték volna. Úgy kell felverni az új meleg vízzel.

A Pulik szabályosan hasalnak a hóban. Fürdenek benne és feszt dúrják az orrukkal. Csak akkor van baj, amikor a nagy hóban a lábukon galacsinok képződnek, hogy járni sem tudnak. A tincseikre hullott hó először megolvad, majd a tincsekbe hatolva megfagy. Ezért télen a Pulik csilingelnek. Már egyre kevesebb neszre ugranak, mert nem pocsékolják az energiát ebben a hidegben.

A Sinkák pedig először két pofára eszik a havat. Mellső lábukkal ráhasalnak és játszanának a hulló pelyhekkel. Míg végül összekuporodnak, mint a szánhúzó kutyák és szabályos katlant alkotnak a testükkel. Ebben az időben akaratlanul is a kukorica szár kúppal vannak elfoglalva. No nem az egereket keresik benne, bár a Pulikkal azt ki is űzik, hanem vadásszák a száron maradt csöveket. Hogy miért szereti a Sinka a kukorica csövet azt nem tudni. Nem tanította rá senki, mégis levadásszák a szárról és leharapdálják a csutkáról a szemeket.

Reggel még lámpa fénynél kap a jószág enni és a vacsora is már lámpa fénynél zajlik. Aztán az éjjeli lámpa himbálózva tűnik el a ház melegében. Odabent lassan készülődnek, mert hamarosan itt a karácsonyfa állítás ideje. Így telik az advent napról napra, hétről hétre…

Betlehem

http://www.youtube.com/watch?v=eYWPrMJvZ3M

Békés Karácsonyt és Boldog Új Évet Mindenkinek!

Racka faggyú

A Racka vágás után nem megy pocsékba semmi. Az ember azt hinné, hogy a Racka vágásból származó vese faggyú, szegyháj, hasháj, bélháj olyan melléktermékek, ami szinte kutyának való. Tény, hogy a kutyák jól hasznosítanák és értékes energia tartalékot építenének belőle, de most mást gondoltam.

A bélfodroknál, bendőnél található hálós faggyú, bélháj rendkívül alkalmas arra, hogy a konyhában készült szárazabb húsokat sütéskor kicsit meglágyítsuk azzal, hogy rájuk terítjük készítés közben.

A hasüregben, különösen a veséknél található faggyú önmagában, nyersen valóban kevésbé értékes. Persze húskészítmények előállítói nem így vélekednének, mert különösen a marha faggyú a szalámik, vastag kolbászok gyártása során kívánt összetevő és alapanyag. A szalámik, húskészítmények állomány javítója, a termékben lévő egyes komponenseket harmonizálja, puffer is egyben, illetve jelentősen javítja a készítmény állagát, de még a levegő kizárását is jobban elősegíti töltés, szárítás során, mert jobban eldolgozható, bedolgozható a sertés szalonnánál. Ugyanezeket a jótékony hatásokat elmondhatjuk a Racka faggyúval kapcsolatban is. Azzal a különbséggel, hogy ugyan nincs birka szaga, de mégis a juhok faggyúja erősebb a marháénál. Íze nem közömbös, hanem valóban kölcsönöz egy jellegzetes, semmi máshoz nem hasonlítható íz világot annak, amibe beleteszik.

Nyersen, de inkább kisütve használható, alkalmazható otthon a konyhában, és lehet a sertés zsír helyettesítője. Módjával, szerényen használva pikáns, különleges ízt kölcsönöz az ételnek. Érdekes, hogy a francia konyha például előszeretettel használja a vajat hasonló célokra.

A Racka faggyú kisütése nagyjából hasonló a sertés tepertő sütési eljárásához. Talán annyiban különbözik, hogy az eljárás során jobban oda kell figyelni, mert a Racka faggyú lágyabb, ezért az eljárás elején jobban ragad. Nem is kell annyi ideig készíteni, mint a tepertőt, mert ha az edénybe rakott faggyú tetemes része már felolvadt, akkor készen is van. Kicsit meghűlve tetszőleges formába öntjük. Hamarabb szilárdul, mint a sertés kisütött zsírja. Az elkészítés során viszont fokozottabban kell ügyelni a szellőztetésre, mert az olvadó és sülő faggyú erősebb illatokkal rendelkezik.

Pörkölt alapokhoz, hagyma, zöldség dinszteléshez, pirításhoz első osztályú alapanyag. Ahogy a vajban pirított, dinsztelt ételeknek is más, eltérő íze van, úgy a Racka faggyúval készített ételekben is ezt a különleges, különböző ízt megtaláljuk.

A kisütött Racka faggyú egyébként más célokra is kiválóan alkalmas. A hölgyek talán nem tudják, de a faggyú jellemző, és nélkülözhetetlen kozmetikai alapanyag. Ezt a pásztor élet úgy ismerte fel, hogy a munkától kiszáradt, megkérgesedett kéz gyógyítására rendkívül alkalmas külsőleg. Bőrfelület puhítására, kíméletére nemcsak embereknél használható, de az állat gyógyászatban is. Ennek egyik példája a lovak pata repedezése. A pásztorkodás során alkalmazzák eszközök, tárgyak kenésére is. Így a háztartásban alkalmas például zárak, egymáson csúszó fém alkatrészek kenésére éppúgy, mint bőr használati eszközök, övek, csatok, szíjak kezelésére.

Láthatjuk, hogy ez az elsőre értéktelennek, haszontalannak ítélt melléktermék, mint a Racka faggyú, milyen sok felhasználási területtel rendelkezik, és korántsem hulladék, mert valóban a Racka vágás során nem vész kárba semmi.

Racka nyúzás

Ahogy vidéken a disznóvágás is hozzá tartozik az élethez, úgy a juhászatokban is a vágás-nyúzás is úgynevezett szüret, az egész éves munka termése. A juhászkodáshoz, az életformához a vágás-nyúzás éppúgy hozzá tartozik, mint a nyírás, vagy körmölés. A gazda odafigyelésének következtében a töretlen báránynevelés után a legelő füve érlelte a növendék juhok húsát. Ahogy a toklyó gyarapodott úgy érkezett el az idő arra, hogy a nyájból a haszna a gazda asztalára vándoroljon. Persze esetenként a nyájból a kiöregedett állatokat is le kell selejtezni, illetve a pecsenye bárányok pedig nem érik meg a toklyó kort. Az idősebb juhok inkább pörköltnek valók, míg a fiatalokat előszeretettel süti meg a magyar konyha. A tejes, vagy már leválasztott pecsenye bárány gyenge, tejes húsa elsősorban export cikk.

Mint minden jószág esetében, úgy a juhok vágásának-nyúzásának-bontásának is megvannak a fortélyai, gyakorlati fogásai. Ezek a fogások, módozatok tájegységenként változnak. Egyes területeken a juhot nyúzás közben nem is függesztik, hanem fekve forgatják. Másutt pedig függesztve csinálnak rajta mindent. Itt a Délvidéken leölés után fekve, úgynevezett bakon készítik elő, dolgoznak alá, majd függesztve fejezik be a nyúzás műveletét, és függesztve is belezik, zsigerelik, bontják és hasítják.

A nyúzás, lebundázás nehezebb, mint például a nyúl esetében, de könnyebb a szarvasmarhától. A frissen leölt juhot bundáját a lábak felől indítják meg és alá dolgoznak a szegy-szügy tájékon, illetve a lágyéki résznél hátul. A kés nyúzás közben egy hártya mentén dolgozik, és ezen hártya mentén dolgoznak alá is a kéz bütykével, vagy a kés nyelének végével. Az ökölbe szorított kéz hüvelyk ujját nyújtva hagyják, nem hajlítják be, és ez a bütyök, vagyis a hüvelyk ujj megtámasztott ujjbegye fejti a hártya mentén a bőrt a meleg testről. Kihűlt test esetében ez már sokkal nehezebb, vagy ujjal kivitelezhetetlen, mert minél inkább kihűl a test, annál inkább ráfeszül a bunda. A lefejtéssel a szegy-szügy tájékán kell késsel rásegíteni, illetve a combok külső felületén, farok tájék tövénél. A hártya mentén nyúzás során a haskorc tájékon kell még odafigyelni, mert itt a hártya könnyen beleszakad, belefolyik az izomzatba. Nem gyakorlott, tapasztalatlan nyúzók könnyen elnézik ezt és az úgynevezett rabló hús, zsivány hús a lefejtett irhára kerül, nem a testen marad.

VIDEO

A végtagoknál elöl-hátul megkezdett, és alá dolgozott nyúzás során a nyúzó benyúl a lefejtett bunda alá és a testet megemeli, hogy függeszteni tudja. A nyúzás függesztve folytatódik és fejeződik be a belezés-zsigerelés, illetve bontás, hasítás, darabolás műveletével.

A nyúzást könnyíti, ha a vágás előtt a juh koplaltatott, illetve kellő mértékben itatva van. Racka esetében fokozottabban ügyelni kell arra, hogy a nagy szőr a nyúzott húsfelületet ne szennyezze. Mivel a nyúzás az egész testfelületen hártya mentén történik, ezért a testre került szőrszálak csak vízzel szinte eltávolíthatatlanok. A testfelületet makulátlan tiszta vizes ruhával át kell törölni, mert az esetleges szőrszálak tapadnak a hártyához.

A Racka élő súlyának körülbelül felére vágódik, azaz a lenyúzott, belezett, és hasított féltestek tömege bunda, bél (főleg a terimés bendő), fej, lábvégek nélkül kb. fele az élő testtömegnek. Jó legelőn a juhok nyári szezonban is a bőrük alá, a testfelület külsejére faggyút pakolnak. Racka esetében ez a faggyú éppen csak annyi, hogy sütés során a hús saját faggyújában megsüljön. A Racka sokkal inkább rakodja a faggyút emésztés, anyagcsere során a külső testfelületére, mint a belső izomrostok közé, ezért húsa szárazabb, szikárabb. A Racka faggyúja lágyabb, abszolút nem birka szagú. A lágyabb faggyú a több telítetlen zsírsav eredménye, amely emészthetőbb.

A nagyon fiatal bárányok húsa fehérebb, világosabb, csakúgy, mint a táppal felfújt, hajtatva hizlalt növendék juhoké. Mivel a Racka esetében ez kevésbé fordul elő, ezért a Racka testfelépítésének van elég biológiai ideje a vágásig, így a Racka húsa sötétvörös érettebb. Sütés, főzés során nem veszít annyit sem tömegéből, sem térfogatából, mint a fehérebb pumpált húsok.

Nyúzás után a kiterített bundát az irha felől erősen sózzák, szárítják a kikészítésig. A melegen sózott irha felületét a só kellő képpen megmarja, tartósítja, ezért a tímárhoz történő szállításig összehajtogatva is tárolható. A lesózott bőrt úgy hajtogatják, hogy a sózott felület a bunda szőrzetét ne szennyezze be.

Új kos

Az Ópusztaszer Nemzeti Történeti Emlékpark közel 40 anyajuhos állománya idén új kost kapott. A törzskönyves, papíros fehér Racka kos a Hortobágyról érkezett Loncsák Leheltől. Előtte a nyájból az összes toklyó és növendék kost eltávolították a fedező kossal együtt, így az új kos meglehetősen nagy hévvel és örömmel vette birtokba új háremét. A tetszetős 3 éves tenyészkos amellett, hogy támogatási lehetőséget biztosít a park számára minden bizonnyal javító hatású lesz a bárányszaporulatot tekintve. 2013. március vége után született bárányoknak már ő lesz az édesapjuk.

Nemcsak jó, tiszta és javító, pedigrés, hanem még szemet megragasztó, gyönyörű látvány is egy ilyen impozáns kos a parkban a nyájban.

Cserébe általa a saját fekete anya állományunk is gyarapodott.

Jöhet a tél

Bizony nagyon hirtelen változott meg a hőmérséklet! A lombhullató fáknak még idejük sem volt, hogy fokozatosan bebarnuljanak leveleik, hanem egyik napról a másikra köszöntött be a nyári tikkasztó meleg után a lehűlés. A forró nyárban kiszáradt minden és ez még ősszel is éreztette hatását. Ezért a kaszálók tetemes részén alig növelt a fű leveleket, hanem már közvetlenül a talaj felett virágba szökkent, hogy amint csak lehet kihasználva azt a minimális csapadékot is, ami volt termést hozzon, magot neveljen. Ezért sokan nem is kaszáltak, hanem még a legeltetést is úgy oldották meg, hogy a kaszálókra is ráengedték a jószágokat. Éppen ezért ebben az évben arany ára van a szénának. Különösen a jó szénának, mert a tavalyit azt kínálják olcsóbban, de jó része olyan is. Sok ajánlatot megnéztem és bizony a tavaly 4500 Ft/bála áron kínált széna idén első körben felment legalább 6500 Ft/bála árfolyamra, de nem ritka a 10.000 Ft/bála ajánlat sem. Olcsó húsnak híg a leve és olyan szénát venni felesleges, aminek fele majd trágya lesz, mert a jószág nem eszi meg. Az utolsó pillanatban mégis találkoztam egy józan gondolkodású gazdálkodó emberrel, aki nem meggazdagodni akart a szénából. Így viszonylag olcsón lett elegendő téli széna a Rackáknak.

Értékelni tudom a belefektetett munkát, mert tavaly bizony egyenként hordtam utánfutóval haza apródonként a Rackák jászlába. Ebben az évben már megcsináltuk neki a helyet és egy fuvarban hazahozattuk mind a 20 nagy körbála szénát. Le is takartuk gondosan, ami szinte azonnal meg is hálálta magát, mert beköszöntött az esős évszak.

Az anya juhok már a téli szálláson töltik idejüket, lassan vége az ivarzási időszaknak is, ahogy beköszönt a hideg. Az ürük is hamarosan költöznek. Persze a kos örül legjobban az anyáknak, mert ilyenkor elfoglalja magát az udvarlással, ismerkedéssel. Esetleg aki még nem vemhesült a legelőn arra rögtön szemet vet. Ebben az évben külön téli szállást alakítunk ki az ürüknek, hogy az anya juhokat és kecskéket még a csikorgó hóban is külön tudjuk tartani. Tavasszal és nyár elején, amikor a Rackák a legelőre költöznek jó lesz a hely bárány és gida óvódának.

Egy körbálát próba képpen ki is bontottunk az anyáknak, hogy lássuk szeretik-e, eszik-e és tetszik-e nekik. Panaszra okunk nincsen, mert habzsolják az új szénát és csomagolják a bendőbe rendesen. Kicsit jót is tesz a már harmatos legelő után az emésztésnek.

Ilyenkor a tél előtt kicsit megváltozik a legeltetés ritmusa. Amíg nyáron minél korábban, már hajnalban engedik a juhokat a legelőre, hogy mire a nagy meleg beköszönt már jóllakva hűvösön pihenjenek, addig ilyenkor a reggeli harmat, pára, nyirkos levegő miatt minél később kell legeltetni őket, hogy a fű felszáradjon valamelyest. A harmatos, nedves fű könnyen hashajtó lehet. Jótékony hatású ebben az időszakban, ha csapnak mellé egy kis száraz szénát, ami megfogja ezt a hígabb bélműködést. Persze van még kukorica szár is bőven az átmeneti időszaknak, hogy az ürüknek is jut belőle bőséggel. Közel 200 kéve szárat hordtunk össze és még 100 kévényi lesz is még.

Jöhet a tél, az idén nagyobb kapkodás és hirtelen szükség nélkül fel vagyunk rá készülve!

Ősz

Bizony a Rackák is éjjelre már behúzódnak az istállóba tető alá. Hajnali etetéskor már onnan bújnak elő, pedig egész nyáron nem is használták, csak kint heverésztek a szabad ég alatt. A Racka rideg fajta, ezért nyáron nem is szükséges fedél a feje fölé. Ezt nálunk maguk szabályozzák, így a csillagos eget választották éjszakánként. Most viszont ahogy 12 Celsius körül elkezdett éjjelre lehűlni a levegő sötétedéskor már bevackolnak az istállóba.

A tavasszal kikelt kacsák és csirkék is így tesznek már ebben az évszakban. Nyáron kint ültek a szabadban éjjel is a nekik kialakított ülő rudakon. De bizony, ahogy jön a hideg már a nádtető alá bújnak estére. Nyár végén már kialakítottam a háremeket, azaz a következő év nemzedékét. Az elmúlt napokban hágást is láttam úgy a gácsérnál, mint a tavaszi kakasoknál. Ennek meg is lett az eredménye, mert tévedhetetlen jel volt az ivarérés bekövetkeztére. Reggel már néhány tojás fogad a tojó fészkekben.

Ebben az évben már kicsit bővültünk, fejlődtünk is. Az Erdélyi Kopasznyakú Tyúkok és a Magyar Fekete Kacsák mellett Gyöngyös is szaladgál a baromfiudvarban. Nekik persze ez az udvar még szűk, és más is lesz a szerepük, ha beáll az állomány. A Gyöngyös hangos, rikácsol és nagyon jó élelemkereső. Elsősorban tanyára való, ahol szabadon kószálhat, és a napi betevőjét maga megkeresi. Két helyről is hoztam tavasszal tojást, így egy hárem szerepel a terveim között. Most még zárt helyen vannak a baromfiudvarban, de hamarosan ez változni fog. Kicsit nehezen tűrik, mert a Gyöngyös zárt helyen nagyon agresszív. Az Erdélyi Kopasznyakú Kakas viszont ezt rendezi.

A Harkányból hozott idegen Fekete Magyar Kacsa tojókhoz beállítottam egy búbos saját tenyésztésű gácsért. A kikelt Fehér Magyar Kacsák tojók lettek, így az idegen tenyésztés megtartása mellett lehetőségem nyílt hozzájuk is saját tenyésztésű fekete búbos gácsért tenni. Így 3 háremmel egyre bővül, szélesedik ennek a fajtának a tenyésztése. E mellé számíthatjuk még azt, hogy Körmöndi Imre barátomnál Vaskúton is alakulóban van egy hárem Magyar Fekete Kacsáinkból, illetve Tőkés Réce tojók kerültek tőlünk Makóra, Szepesi Gabriellához, akikhez szintén saját tenyésztésű búbos fekete magyar gácsért vittem magnak. Így a háremek száma valójában 5, amivel el lehet komolyabban indulni a tenyésztés terén. Ez biztató és reménykeltő, hogy ez a fajta ne haljon ki és megmaradjon az utókornak.

Ivarzás

A juhok szezonálisan ivarzanak. Az intenzívebb gazdasági fajták képesek évente többször is ezt megtenni. Így a nagyobb ünnepek során az export pecsenye bárány az év több alkalma során biztosított. Ilyen pecsenye bárány export zömmel Húsvétkor tavasszal, Nagyboldogasszony (augusztus 20.) során és Karácsony alkalmával szokott lenni. Ekkor többet is adnak a bárányokért a felvásárlók, ezért az intenzív árutermelő gazdaságok ehhez igazodnak fedeztetéskor.

A parlagi fajták, mint a Racka is szezonálisan ivarzanak, de szinte csak ősszel hajlandók. Egyedi, szórványos kivételek vannak, de jellemzően, zömmel a nyáj ilyenkor ősszel üzekedik. Mivel a juh elég csendesen ivarzik, ezért csak ha az anyákat figyeljük ez nehezen észrevehető. Nem is úgy tartjuk őket, mint a sertést, vagy a szarvasmarhát, hogy a gazda testközelből ezt észrevegye. Az ivarzás kezdetére árulkodó jelet mutatnak a kosok viselkedései. Persze nagy nyájban a legszembetűnőbb változás az, hogy a kosok fel-fel ugrálnak az anyák hátára, és az ember legbiztosabban innen tudja, hogy bizony megkezdődött az üzekedési szezon. A juhok üzekedése ugyan hosszabb udvarlással veszi kezdetét, de ez nem olyan látványos, szemet szúró esemény. Magát a párzást is pillanatok alatt intézik el, és nem kerítenek nagy feneket az eseménynek. A kos az előzetes bekegő próbálkozások során hirtelen az anya hátára ugrik, majd a telitalálat után néhány másodperccel már el is löki magától az anyát.

A kos mindig azoknál az anyáknál sertepertél, szagolgatja őket, a fenekükben van állandóan. Ha az anyák vizelnek, akkor megszaglásszák a kosok és a felső ajkukat felhúzva, felszegett fejjel vigyorognak. Ez a Racka mosoly a legárulkodóbb jel arra, hogy az ivarzási szezon elkezdődött. A falkáról levett, elzárt kosok olyannyira érzik ezt a szagot, hogy törni-zúzni kezdenek, és mindent elkövetnek, hogy az ivarzó anyákhoz férkőzhessenek.

Ha türelmesen megfigyeljük a viselkedésüket, akkor először az anyák oldalát próbálgatják. Fejüket jellemző módon felszegve közlekednek, az anyák oldalához érintik állukat és bekegnek. A falkában a kos be-be-be hangja a legárulkodóbb, hogy közel az optimális időpont a fedezéshez. Ezzel próbálják az anyákat, hogy megállnak-e vagy elszaladnak. Minél optimálisabb lesz az időpont az ivarzáskor, annál inkább őrzik is az anyákat és strázsálnak mellettük. Erőteljesebb, vérmesebb kosok képesek az anya védelmében az embernek is neki fordulni. De mindenképp meresztgetik a szemüket arra, aki az anyajuh felé közelít és igyekeznek távol tartani mindenkit tőle. Élénkebb, vérmesebb kosok úgy neki dörgölőznek mindennek (jászolnak, szénának), hogy az ivarzási szeonban szinte kikenik magukat, mint egy indián harcos. Vérbe forgó szemmel engednek teret az ösztöneiknek. Közben igyekszenek az anyát úgy megszorítani (karámhoz, drankához), hogy kiprovokálják az üzekedést és megtörténhessen a fedezés.

Persze a kos nem annyira intenzív viselkedést mutat ebben az időszakban, mint például a kecskebak. Az kikeni magát a vizeletével, dörgölődzik és sír, illetve a péniszét öltögeti. Az ivarzás a kecskéknél is megkezdődött.

Ebben az évben a kisült, megégett legelő és kaszáló ellenére ez az időszak is korábban kezdődött. Általában szeptember és november között történik mindez a megszokott módon. A szeptemberi lehűlés bekövetkeztével el is kezdtek sorra az anyák ivarzani. Így gondoskodik a természet arról parlagi, szilaj fajták esetében, hogy az őszi üzekedés után a 150 nap vemhesség végére a bárányok a tavaszi fűre szülessenek.

Kukoricaszár

Ahogy vége lett az augusztusi tikkasztó kánikulának és eljött a szeptember, úgy köszöntött be hirtelen a lehűlés. Elég drasztikusan, mert éjjelre 15 Celsius körülire süllyedt a hőmérséklet. Idén valahogy minden hamarabb kezdődik. Megszoktuk már, hogy a forró magyar nyárban július végétől csak kisül minden. De ennyire, mint ebben az évben történt nem számítottunk rá. Még a kalászos gabonát is korábban aratták. A kukorica tetemes része kisült, ha nem locsolták. Júliustól már lesárgult, megperzselődött kukoricaszárak tarkították a szántóföldeket. Úgy, hogy szinte alig maradt a kukoricának ideje csövet kötni.

Tavaly már volt néhány olyan helyem, ahonnan kukoricaszárat hordtam haza a Rackáknak. Idén a forró nyár miatt mindenütt korábban szóltak. Sajnos a legtöbb helyen nekem kell a szárat levágnom, de tavaly ebbe már beleszoktam. Azért csak tartanak a faluban néhány helyen jószágot. A kukoricacső nemcsak főzni alkalmas tejes zsenge állapotában, hanem kiegészítés is lemorzsolt szemek az apró jószágnak. Első osztályú hizlaló takarmány. Olyannyira, hogy a töméssel hizlalt kacsákat csak ezzel etetik. Nyár végén a csövek letörése után a szára a növénynek melléktermék. Sarlóval, speciális szár vágóval a föld felett elnyesik, majd kévébe kötik. A kévéket pedig szárkúpba hordják össze, amely olyan, mint egy sátor, ami levezeti a vizet. A jó szárkúpot ugyanolyan technikásan kell rakni, mint a kazlat. Megvan annak a mikéntje és a módja. De nézzük sorban.

Aki még nem csinálta, annak jobb, ha akármilyen meleg van, de hosszú ujjú ingben, vagy vékony pulóverben fog hozzá, mert a kukorica levele éles és a belőle letört darabkák szúrósak. Olyan nagyon, hogy ha beleköltözik a hajlatokba, akkor nincs az a mosakodás, ami megszabadítsa az embert. Csípős, mint a rizs és az árpa szalmája.

Szokták mondani a tapasztaltabbak, gyakorlottabbak, hogy a szárvágáshoz nem kell ész, csak erő. Ész a kévekötéshez kell, mert ott olyan csúszós hurkot kell kötni a madzagra, hogy a kévét összefogva megszoríthassák a szárakat. Bár most azért lehűlt a levegő, így az ember elbírja a hosszú nadrágot és az inget, de melegben elég szauna szerű a végére a dolog. A szárvágáshoz csak olyan mértékben kell ész, hogy nem mindegy az ember mikor vágja. Hajnalban, kora reggel a legjobb, pláne ha még az őszi harmat és a dér is beköszönt. Ilyenkor az éjszakai nedvesség miatt nem porzik annyira, illetve ahogy a vágás után az ember a hóna alá csapja a kukoricaszárakat nem töredezik le róla a levél. Nagyon zölden még nem alkalmas vágásra, mert a kéve bepenészedik. Ahogy a csövek érésekor is meg kell várni a törésig a legkisebb nedvesség tartalmat a növényben, úgy ez vonatkozik a szárvágásra is. Persze az idén ezzel nincs probléma, mert hamar kiszáradt minden. Ha mégis találunk több zöld szárat, mert mondjuk árnyékos helyre vetették, akkor azt tegyük külön kévébe és legelőször azt etessük fel. A csövek letörése után viszont nem szabad ezt a dolgot sokáig húzni, mert a kukoricaszárról az első szeles időjárás lehordja a leveleket.

Ugyan a kukoricaszár melléktermék, de a kérődzők remekül hasznosítják. Azért, mert emésztéssel tudják bontani a növényi részeket. A baromfi számára értéktelen takarmány és nem is szereti szárazon. A sertésnek meg szinte csak rost, amitől nem hízik, csak szétrágja és elteríti az aljban, amit onnan villával elég nehéz kitakarítani. Ugyan melléktermék, de a juhok, kecskék és a szarvasmarha is nagyon szereti. Kicsit édeskés számára, amitől úgy rákap, hogy a szénát is otthagyja. A leveleit gyorsan bekapkodja, míg a szárával elszenved egy darabig. Ezért leginkább szecskavágóval apróra vágják, és úgy teszik jászolba nekik. A szárízék, ami ezek után marad, már megfér az alomban és a trágyával kihordható.

Mivel sok udvarban a faluban vetnek kukoricát főzni, az apró jószágnak, disznónak, ezért utána a szárral nem tudnak mit kezdeni. Eltüzelni lehetne, szintén összevágva, hogy beférjen a kazánba. Igaz a fűtő értéke nem a legjobb, de így is lehetne hasznosítani. Viszont tavaly után már a nyáron szóltak nekem, hogy ha kell, szükségem van rá, akkor elvihetem. Persze csak le kell vágni, be kell kévézni. Így most tart számomra a kukoricaszár szezon. 15-30 kévéket egy-egy konyhakertből összehordok. Másnak melléktermék és haszontalan, de nekem értékes takarmány, igaz dolgozni kell vele, így pluszmunka. A Rackák viszont nagyon örülnek neki, mert ugyan kapnak szénát is a télen, de már látják, hogy min munkálkodom. Én nem kúpba rakom, hanem egyelőre összehordom talpával a kerítésnek támasztva és majd tető alá rakom, az istállóban gerendázott padlásra kerül. Így télen hőt szigetel is az istállóban a jószágok feje felett. A Racka egyébként képes lenne kukoricaszáron kitelelni. Egyrészt mert parlagi fajta, másrészt pedig annyira szereti. Amolyan tél előtti energia többlet, a sovány széna előtt egy kis csemege számára. Ezt ebben az évben még megtoldottam némi takarmány tökkel is, hogy a tél beállta előtt egy kis vitamin pluszhoz jussanak. Hogy a baromfik számára se legyen értéktelen a kukoricaszár, azért az idén még nem szecskázom. A lerágott szárakat újra kévébe kötöm és lesz belőle szélvédő, árnyékoló, takaró kerítés, meg tojófészek a baromfiudvarban.

Persze a Rackák és a kecskék ezzel mit sem törődnek. Nekik csak ez élvezet, és megelégedetten dugják a fejüket a jászol közepébe.

Fürösztés

A történelmi időkben nem volt annyiféle modern gyógyszer a juhok számára a külső és belső paraziták irtására, elkerülésére. Valóban nem is volt ennyiféle élősködő nyavalya, aki támadta a juhokat. A Racka ugyan ellenálló, szívós, rideg, szilaj fajta, de mégiscsak juh, ezért bizony ha tetszik ha nem, ha beismerjük ha nem fogékony az ilyen bántalmakra. Kevésbé fogékony, mint mondjuk az intenzív fajták, mert az intenzív termelés sok esetben együtt jár az érzékenyebb szervezettel, aminek a szükségleteit jobban ki kell elégíteni, mint az ezen a rögön őshonos fajtákét.

Bizony ezek a nyavalyák valószínűleg akkor kerülhettek erre a vidékre, amikor az intenzív gazdasági árutermelő fajták elterjedtek és tért hódítottak maguknak. A térhódítás következtében a primitív, parlagi fajtáknak sokszor csak az igénytelenebb tartás és takarmányozás maradt, ami tovább fokozza ezeket a parazitás betegségeket.

Két legfőbb ilyen bántalmat kell megemlíteni, amely parazitás betegségek napjainkban már annyira elterjedtek, jelen vannak, hogy az alapvető tartási szükségleti kielégítéséhez hozzá tartozik, szerves részét képezi az ellenük való védekezés. Védekezni, megelőzni mindig jobb, mint gyógykezelni. Külső élősködők közül a rühösséget kell megemlíteni, míg belső paraziták közül védekezés elmulasztása esetén a májmétely kártétele a legjelentősebb. Mindkét betegségről részletesebben volt szó korábban itt.

A májmétely, mint köztigazdás (törpe iszapcsiga) betegség terjedésének nagymértékben kedvez a nedves, tócsás, mocsaras legelő, mert a köztigazda ebben a közegben érzi a legjobban magát. Rühösség esetében főleg a téli tartási körülmények játszanak szerepet, párás, nyirkos, fülledt, fáradt levegőjű közeget kedvel.

A parlagi, primitív fajtáinkat gyakran legeltetjük elhanyagolt legelőn, olyan területen, ahol intenzív fajtáinkat már féltenénk, vagy azok nem termelnének jól. Ugyan a Racka juhot kevésbé istállózzuk télen, mert nem igazán való neki a zárt hodály, de mégis a tél legkeményebb időszakában a nagy hóban nem tud kijárni, így kevésbé szellőzik ekkor.

A belső élősködők ellen vannak ugyan népi gyógymódok, de hatásosabb védekezni ellenük parazita irtó szerekkel. Parazita irtó szerek léteznek külső élősködők ellen is injekció formájában. Viszont ezek az irtó szerek sem visznek ki mindent. Megfigyelhető kifejezetten Racka juhok esetében egy olyan külső ártalom, amely nem rühösség, nem atka, de mégis főleg az anyák tavasszal vetkőzni kezdenek.

Mivel régebben nem igazán voltak ilyen gyógyszerek, ezért a külső élősködők ellen tavasszal, nyírás után fürösztéssel védekeztek. Legtöbb esetben egy úgynevezett fürösztő folyosót, árkot alakítottak ki a földbe mélyesztve behajtó és kihajtó rézsűvel. Aztán ezt a medencét, árkot tele engedték vízzel, a fürdető szert a vízbe keverték és a juhokat egészen egyszerűen áthajtották rajta. Ennek hiányában ezt úgy oldották meg, hogy a nyájat egy kádra szorították és abba ugrasztották bele a juhokat.

Ha jó, alapos a fürösztés, akkor hatékonyabb, mint ha az ember a juhokat oltaná külső élősködők ellen. Fertőtlenít is, kimossa a frissen növő gyapjúból a nem oda való dolgokat, és az új gyapjú egészségesen sarjadhat. Ma már léteznek elég széles spektrumú fürdető szerek. A fürösztő oldat töménysége az adott szertől függ és annak csomagolásán felvan tüntetve.

VIDEO     

Ennek apropójából Ópusztaszeren az egész nyájat megfürdettük. A fürösztéshez Neocidol oldatot használtunk. A fürösztő oldatot előre elkészítettük és fürdetés előtt alaposan felkevertük. Fürösztő árok híján a juhokat a leválogató karámba tereltük, a kolompokat leszereltük róluk, és kutyával megpróbáltuk egy 1000 literes kádba ugrasztani őket. Ez az első néhány Racka után meghiúsult, mert a kád szélénél lecövekeltek. Ezért azt a megoldást választottuk, hogy a kád és a juhok közé állva kutyával a nyájat a kádra szorítottuk és egyenként megfogtuk a juhokat, hogy a leválogató karámból a kádon keresztül fürdés után távozzanak. Gyopár Sinka hathatós és kemény segítségnek bizonyult a feladat megoldásában. Ugatásával, fogásával a nyájat végig a kijáratban elhelyezett kádon tartotta. A juhok fürösztésében segítséget nyújtott az Ópusztaszer Nemzeti Történeti Emlékpark műszaki részlege, annak dolgozói segítettek. Minden egyes Rackát alaposan lefürdettünk a nyájban, gondosan ügyelve arra, hogy a fürdető oldaton átbuggyanjanak. Fürdető árok esetében egy ember mindig a fürösztő folyosó felett áll és hosszú bottal nyomja le egyenként a juhokat, hogy az oldatban megbuggyanjanak.

A terelő kutya szempontjából ilyenkor válik teljesen érthetővé a gyakorlatban, hogy miért is volt szüksége a magyar pásztoroknak olyan hajtó kutyára, aki hangos és ha kell a feladatnak oda csípéssel nyomatékot is ad.
A szűk karám felől a kádba tolni a juhot hátulról a kutyának hajtás. Kőkeményen. A kád és a juhok közé állva a kutyának az emberen tartani, ott megtartani a falkát pedig gyűjtés, de magyar változatban.

Egy óra elteltével a fürösztés után, ahogy elkezdődött a délelőtti felmelegedés ebben a mostani forró nyárban, a Rackák már szabadon legelészve száradtak.

Árnyékoló tető

Idén annyira perzselő és forró a nyár, hogy a terelés gyakorlás alatt a Rackák még a pihenő deleltetés során is a sugárzó napsütés égető forróságának voltak kitéve. Ezért összefogással árnyékoló tető készítésébe fogtunk. A magunk által beszerzett építő anyagot az Ópusztaszer Nemzeti Történeti Emlékpark műszaki részlege segített felépíteni.  Elkészült az árnyékoló nádtető a Terelő Karámban.

Ennek köszönhetően nemcsak a terelni vágyók gyakorolhatnak kulturált körülmények között, hanem a terelt Racka juhok is megfelelő, árnyékos helyen pihenhetnek delelési időben.

Van is rá szükség, mert hetek óta kitart a nyári tikkasztó forróság és az időjárás előrejelzése szerint a közeljövőben nem is enged. Nem szokatlan ez egyébként a magyar nyártól, csak idén hatványozottabban jelentkezik a szárazsággal karöltve, amely kiégeti e legelőt. A Rackák nem igényelnek egyébként ennél különösebb gondoskodást az elhelyezéssel, tartással kapcsolatban, viszont deleléskor árnyékba vonulnak és a tűző naptól mentes helyen kérődznek. Ezt kívántuk nekik ezzel biztosítani. A nádtető nemcsak visszaveri a napsugarakat, de szigetel is, illetve alatta az itató víz is friss és hűs marad.

Legeltetés Ópusztaszeren

Felmerült az igény az Ópusztaszer nemzeti Történeti Emlékpark részéről, hogy a juhászkodást, mint a Magyar Pásztorkultúra szerves részét ne csak a karámon belül mutassuk meg, prezentáljuk a látogatóknak, hanem amolyan félig-meddig hivatásos módon, alkalmazkodva a hely sajátosságaihoz tegyük ezt mindennapi látnivalóvá, nem csak bemutatók alkalmával és elsősorban ne a tanulási folyamatot szemléltessük, hanem a gyakorlatot. Ebből kifolyólag rááldoztam a szabadságomból egy hetet és elkezdtük a munkát. Kaptam hideget-meleget egyaránt eddig is, úgy a dolgozóktól, mint a hagyományőr pásztoroktól mit hogyan kéne csinálni. A tanácsokat, jó szándékú megjegyzéseket biztatásnak vettem, a negatívumokat, kérges száraz csipkelődést pedig építő jellegű kritikának. Így 2012. július 23. napján reggel kihajtottam és lássuk a részleteket, tapasztalatokat sorjában. A mindennapi, hivatásos munkára Gyopár Sinkámat vittem magammal.

Az élőhely:

Az Ópusztaszer Nemzeti Történeti Emlékpark, ha fogalmazhatok így, nem elcsépelve a szavakat igazán méltó, csodálatos közeg, környezet erre a munkára. Az ember el sem tud képzelni gyönyörűbb és nemesebb helyet! Több hektáros legelő, harsogó zöld fűvel, árnyékos bokrokkal, facsoportokkal, melyek részint kisebb erdőket alkotnak. A terület körbe bekerítve, és benne esztétikusan elhelyezve azok a történelmi múltat idéző helyek, melyek minden magyar lelkületű látogató szívét megdobogtatják. A park területén az emlékhelyek, muzeális értékű épületek, tárgyak kulturáltan, gondozottan vannak elhelyezve és rendszeresen karbantartva.

Ezért ez azt is jelenti, hogy a terelés során minderre illik vigyázni, tiszteletben tartani. Nem utolsó sorban a terelés szempontjából ez kedvezőtlen több okból is:

Az épület együttesek néhány esetben szabályos folyosót alkotnak, ahol a legelő jószág eliramodhat. A Csete-Jurták között a nyájnak szabályos íve van a járásban, mert annyira ismerik, hogy hol találhatnak ki a területről. A Körtvély-tó körüli keskeny ösvény szintén előre menekülési folyosó, vissza fordítási lehetőség nélkül. Ugyanilyen szűk íves folyosó a Rotunda épülete mögött található. A terelő kutyát már csak azért sem lehet elé küldeni, mert a megtorpanó falka betörheti az üveget, fellökheti a kiállított tárgyakat, kárt tehet a személyzeti parkoló autóiban is, vagy egészen egyszerűen a tóba fordul, ami már többször előfordult.

Tehát a kutyázást, kutyához szoktatást másképp kellett megoldani, elhagyva a kezdetek során néha durvább megmozdulásokat. A Rackáknak ettől függetlenül megvoltak az évek alatt kialakult kedvenc helyeik a park területén, ahová szívesen jártak, ahol rendszeresen legeltek kedvükre. Ekkora falkának egyébként ez alatt a 4 nap alatt ezek a részterületek bőven elegendők voltak.

Ezért arra az elhatározásra jutottam, hogy engedjek is, de ne is, hogy a pressziót úgy kezdjük, hogy ott tartom őket és nem engedem kedvükre kóborolni.

A Rackák

A 40 feletti létszámú nyáj a 12 saját fekete ürüvel elég sajátos életmódhoz, napi ritmushoz szokott. Gyakorlatilag generációk óta, évek alatt sosem voltak legeltetve, hanem csak reggel kicsapták őket a területre és este pedig behajtották. Ennek több következménye is lett a falkában:

Mivel nagyjából önálló, elvadult életet élnek, ezért nem egy a nyáj napi ritmusa. Nem egyszerre esznek, nem egyszerre legelnek, nem egyszerre kérődznek. Nincsenek közöttük főnökök, nincs a nyájban mag, akiket figyelni lehetne és ez szerint számolni a mozgásukkal. A széledő, terülő nyáj gyakorlatilag bármelyik irányba összeugorhat és elillanhat. Eképpen az első kihajtáskor délelőtt csak néztek és nem legeltek, hogy mit akarok. Próbálgattak kitérni, keresni a menekülési útvonalakat, hogy kifogjanak az emberen és a terelő kutyán. Deleléskor nem ittak, hiszen nap közben is ott lesz majd a Körtvély-tó erre. A falka egy része legelt, a másik része kérődzött, akár fekve, akár menet közben, vagy állva és a többi pedig csak nézett, illetve folyamatosan vonul le és fel. Az időszak végére szépen beállt a bioritmusuk. Reggel kicsit fürgébben, frissebben, de délutánra már szabályos legeltetés volt, előtte deleléssel, itatással és kérődző pihenéssel. Érdekes, hogy az időszak végére a nyájban a vezető szerepet azok a fekete ürük vették át, akik már hozzá szoktak a tereléshez. Tudták a regulát és ezért elkezdték vinni a többit.

A terelő kutya

Már többször megkaptam, hogy a kutyáim szikra kemények, energikusak és ez a munka néha sok. Azt is megkaptam, hogy az igazi juhász nem szereti a zizegős, pörgős kutyát, mert túl sok a munkához. A karám munkához valóban, elképzelhető, de oda kicsit szükség is van erre a dinamikusan gyors váltásokra, nem kevésbé a határozottabb kiállásra.

Viszont a többől mindig könnyebb elvenni, mint a kevesebbhez hozzá tenni. Ezért ha a kutya sok, akkor van miből lefaragni. Egy motiválatlan, enervált, érdektelenebb kutya nem képes arra, hogy egész álló nap a szemét, tekintetét a nyájon tartsa.

Gyopár úgy került hozzám, hogy a gazdája, aki egyben a tenyésztője is azt mondta róla, hogy elég sebes, és ilyen az egész vonala. Ezzel a legelső nap megszenvedtem, mire eldöntöttük, hogy kinek van igaza. A Sinka átlényegült és nem azt az utat választotta, hogy bármelyik pillanatban kitörjön, hanem engem kezdett el figyelni és tettre kész maradt, állandó készenlétben, ugrásra készen. Ebben segített a távolság is, mert az első nap a nyáj csak úgy 50-100 méterre engedett magához, míg az utolsó nap ez 10-20 méterre csökkent.

A folyton menős, pörgős kutyám először láttam délben pihenni, elfeküdni és pillanatok alatt felvette a nyáj, illetve a juhok körüli élet, a használat napi ritmusát. Persze első nap szokatlan volt neki, hogy reggel után csak délben ihat a vályúból, illetve az első délelőtt mindig lehívják. Majd a második nap úgy volt vele, hogy a tekintetét a nyájon tartja és lesi az alkalmat mikor, miben tud nekem ösztönösen segíteni. A belefogós, rámenős kutyából mértéktartó, falkát érző, éber, figyelmes, kellően finom, de határozott, céltudatos és főleg higgadt kutya lett. A küldés erősségét pisszentéssel és csattintással szabályoztam, de a lehívás erős volt. Így dolgoztunk össze a cél érdekében. Az utolsó nap már azt vettem észre, hogy beszélgetek vele, mondatokat intézek hozzá, de munka közben szinte parancs, szó nélkül dolgozunk. A finom megoldások ne tévesszenek meg senkit, mert sokkal több észmunkát követelnek a kutyától. Azért, mert éreznie kell az egészet és nem csak a feladatot.

Legeltetés

Más a cél, mint mondjuk a terelés gyakorlása esetében, hiszen itt abszolút a kutya van a jószágért és nem fordítva. Bár ennek a nyájnak nem ártott volna előtte pár nap karámolás, de ezt úgy oldottam meg, hogy kihajtás előtt, majd behajtás után körbe ment párszor a kutya karámon belül, de kint.

Ahogy beállt a nyáj napi ritmusa már tudtunk szabályosan legeltetni, amikor egy kicsit engedem felém rágatni, majd finoman fordítok a kutyával és elrágnak tőlem. A higgadt kutya már elég jól megközelíthette őket legelés közben, nem kapták fel a fejüket. Az elvadult Racka eszement magyar jószág, mert képes felszegett fejjel kilométereket menni.

Reggeli kedvenc helyük volt a Nomád Park, ahová elszöktek minden reggel kihajtáskor. Első pressziónak kihajtottam őket onnan a kutyával, hogy mindjárt az elején ne legyen igazuk. Ekkor a látogatói főbejárathoz mentek, amit engedtem több okból is:

Egyrészt a büfé sor, műhely, műszak épületei, másik oldalról pedig a bejárat melletti székely kapu kerítése olyan nyiladékot alkotott, ahol egyik irányból és a másik irányból is fordíthattam rajtuk, megszoríthattam őket.

Másrészt a nyitáskor belépő látogató máris a múltba léphetett, mert Racka nyájat látott juhásszal meg terelő kutyával. Kis idő elteltével, amikor már nem volt újdonság az árnyékban zöldelő fű, illetve a fák lehulló finom virágzata, akkor felcsorgattam őket a Rotunda mögé, ahol óvatosan ballagtak a Gátőrházig.

Az Ópusztaszeri Gátőrház mellett két hatalmas fűzfa alatt árnyékban legelhettek. Ugyan rendre próbáltak elillanni vissza a Rotunda mögé, vagy a Gátőrház mögötti résen a Körtvély-tó túloldalára, de itt ismét a terelő kutya irányba küldve akadályozta meg őket ebben.

Az ember először kicsit nehezen találja a súlypontot, balanszot a nyáj mellett, hogy mikor hova helyezkedjen és akkor merre enged teret, de erre hamar ráéreztünk.

Végezetül a Körtvély-tó Rotunda felöli partján legeltetve felcsorogtunk a Csete Jurtákig, és a jurták mögötti nyiladékot legeltetve zártuk a napot, a Feszty-Körkép Rotunda mögött várakozó látogatóinak, és a Csete-Jurták vendégeinek nem kis örömére a behajtásig.

Tapasztalatok

Azon túl, hogy az elvadult nyájban nincsenek főnökök, és ahhoz szoktak generációk alatt, hogy arra mennek, ahová akarnak ez a nyáj a parkban mindenkinek útban van. A látogatók rendszeresen élvezik, hogy a juhok közé rohannak fényképezni. A skanzenből elzavarják őket, hogy ne legeljék le a virágokat. A bejárattól elzavarják őket, hogy ne legeljék le a bokrokat. A büféktől elzavarják őket, hogy ne oda piszkítsanak. A Rotundától elzavarják őket, hogy be ne törjék az üveget. A tó mellől elzavarják őket, mert zavarják a horgászokat. Még a takarítóktól is megkaptam, hogy ne ott legeltessek, mert a birka bogyót nekik kell eltakarítani. Viszont a büfések, és a Gátőrház dolgozói meglátták bennük azt, hogy ahol a nyáj ott van a látogatók zöme, illetve a műszaktól sok segítséget kaptam a legeltetés során. A park rendezvény felelőse is több alkalommal megnézett, meglátogatott.

Az elzavarás lényege nem az a terelés szempontjából, hogy menjenek onnan, hanem az a káros következménye, hogy lóduljanak el, iramodjanak meg, mert úgy a jó, ezt szokták meg és utána arra mehetnek, amerre az orruk áll. Ez nagyon beléjük vésődött az évek alatt.

A teljesen kutyázott nyáj a jelek szerint nem is érdeke a parknak, hiszen egy kutyázott falkát aztán kutya nélkül végképp nem lehet elzavarni. Ez csak úgy működhetne, ha a park felvenne, alkalmazna egy juhászt, aki az év minden napján velük, mellettük van és ott dolgozik a juhokkal. A látogatók részéről lenne rá affinitás, mert sok elismerést, kedves szót, érdeklődést bezsebeltünk az időszak alatt. Igazából a szimbiózis szempontjából is ildomos lenne, mert egy rendszerhez szokott nyájjal mindig könnyebb, mint egy elvadulttal. Autentikus is lenne, mert a juhásznak rendszeresen lenne dolga (nyírás, fürösztés, fejés, bárányozás, körmölés, legeltetés, almozás, szénázás stb.). De mindez már nem az én kompetenciám.

Eredmények

Ennek ellenére úgy éreztem, úgy gondolom, hogy több okból is érdemes volt:

Megmutattuk és szemléltettük, hogy mit lehetne kihozni ebből a dologból. Felállítottunk egy rendszert, amit lehetne folytatni, fejleszteni.

A legnagyobb elismerést a látogatók és néhány hivatásos hagyományőr pásztor szemében vívtuk ki.

Az ember és a terelő kutya a napi hivatásos munka során átlényegül. A terelés gyakorlása a karámban az alapja, de itt válik valóra, fordítódik konkrét munkára minden. Ezért a kutyának tudnia kell az alapokat és az embernek pedig éreznie kell az életformát.

Bár rengeteget gyalogoltam, de aktívan pihentem, mert a nyájra koncentráltam, kutyáztam és mellé egy csodás festői környezettet kaptam. Csizma a lábamon, málha a hátamon, de egész nap a kutyámmal voltunk és megtanultuk egymást úgy, hogy az a jószágnak legyen jó.

Újra felelevenedtek bennem az eredeti szakmám gyakorlati fogásai, illetve a nyájat figyelve, azt mozgatva sok mindent megtudtam, megtanultam a viselkedésükről, életükről.

Az energia bomba menős sebes kutyám lehiggadt, megkomolyodott és szabályosan bele simult a használati munkába.

Sokan mondják, hogy a városi, modern civilizáció mennyivel szélesebb szelekciós nyomást gyakorol a kutyára, hiszen mennyivel több mindennek kell megfelelni, mint a múltba révedésnek tűnő legendás pásztorkodás során. Erre a legjobb példa ez az alkalom, lehetőség volt, hogy mennyire nem így van.

A terelő pásztorkutya az egész napos terelő munkában teljesedik ki, talál magára és pszichikailag sokkal jobban kielégíti bármely mai modern kutyás sport fizikai lefárasztásánál. Agymunka és észhasználat számára, mégpedig eredeti közegében, ősi feladatkörében.

Nem utolsó sorban maga az ember is átértékeli magában ezt a hivatást és életformát, gyökeresen megváltozik az értékrendje. Mindezekért érdemes volt!

Azt hihetnénk, hogy egy kulturált modern civilizáció milyen széles világ egy terelő kutya számára, ugyanakkor ez valójában csak egy félig telt szűk világ neki. Az igazi helyét a terelés hivatásában találja meg, ezért érdemes ebben néha bele inni. De beszéljen minderről egy film:

VIDEO - http://www.youtube.com/watch?v=-CBsFozaJXs 

Ég a napmelegtől a kopár szik sarja

 Bizony elég forró ez a nyár és nem olyan, mint a tavalyi. Tavaly dúsan zöldellő rét, harsogó vastag kaszálók várták a jószágokat és volt mit legelni, de kaszálni is. Igaz ugyan, hogy folyton nézni kellett, hogy a kaszált széna meg ne ázzon. Hát az idén nem kell. Nincs egy csepp eső sem és nagyon vékony a legelő. A karcsú kaszálót sok esetben le sem vágják, hanem legeltetik. Ugyan a jószágnak többet, sokat kell menni, hogy jóllakjon. Nincs is eladó idei széna a környéken. Ilyen az itteni szikes rét. Arany ára lesz a szénának ősszel és sokszor most is jászlazni kell a legelő mellé. Ugyan az anya juhok egy része Mórahalomra költözött egy idegen kos mellé, de a többieknek kaszálok. Többet kell kaszálnom ahhoz, hogy megteljen a jászol. Persze a kecskék és az itthon maradt juhok ebből mit sem vesznek észre, mert tele a hasuk és megelégedetten kérődznek. A meleget nem bírják ők sem. Késő délelőtt már lehorgasztott fejjel közlekednek. Van árnyék nekik bőven, mert a karámjuk fák alatt terül el. Időnként csemege gyanánt hullott almát, a piacról főzni való kukorica zöld csuhét, fonnyadt salátát, borsó héjat, levénült uborkát, lefásult karalábét ropogtatnak. Aki nem rest idén sem és van elég területe, az megengedheti magának, hogy szénát betakarítson. Most zölden szárad a széna is ebben a tűző napsütésben. Hetek óta 40 C körüli hőmérséklet megvisel állatot és embert.

Idegen magyar fekete kacsák

Születésnapi ajándék gyanánt azt a lehetőséget kaptam a páromtól, hogy idegen vérvonalú Magyar fekete Kacsák kerülhettek otthonunkba. Takács Ivett és családja Harkányban nagy szereteben nevelik és tartják állataikat. A blogot olvasva jelentkeztek, hogy náluk bizony van két ilyen tojó, akik gácsér hiányában új otthont keresnek. Ezért felvettük egymással a kapcsolatot és a két tojóra már tegnaptól az egyedül maradt gácsérunk vigyáz, illetve udvarol nekik. Az új Magyar Fekete Kacsák nagy megelégedéssel vették birtokba új helyüket a hosszú, 200 km utazás után. Viszont ma már tojtak is, tehát minden a legnagyobb rendben van. Velük szélesedik, bővül a vérvonal, hogy a Magyar Kacsának ez a színváltozata ne tűnjön el!

Anyafű és anyaszéna

Tavasszal még harmatos a reggel, ami azt jelenti, hogy bizony hajnalban még előfordulhat fagy. Mégis az eső annyira tolja a fű növését, hogy talán még a napsugarak is növesztik, melyek a nyár derekától már csak sárgítják a leveleket. Az év első kaszálásából betakarított füvet, lucernát, herét anya szénának nevezik. Azért, mert az őszi utolsó kaszálás óta egész télen növekedett, vastagodott. Tisztító kaszálás is ez, ami azt jelenti, hogy nemcsak a téli vastagabb, tömegesebb, dúsabb és kövérebb szénát aratja le, hanem eltakarítja a télen fűbe sárgult maradványokat, elszáradt, megkérgesedett darabokat, illetve a késő őszi, kora tavaszi aljnövényzetet. Nehezebb feladat is kaszálni, hiszen a télen a vastag hó alatt a fű elfeküdt, megdőlt és a tavasszal induló sarj függőlegesen tör felfelé az éltető fény felé, ezért az elfeküdt aljzatot szépen átszövi. Nem is lehet harmatos, nedves, lucskos füvet kaszálni. Nemcsak azért, mert a kasza pengéje csak csúszik rajta, hanem a rendre vágott nedves fű nem szárad, hanem csak rohad. Ezért az anyaszéna kaszálása elég problémás szokott lenni, hogy még a tavaszi időjárás szeszélyét is bele számítsuk a kellő száradásba.

Persze mindez mennyivel könnyebb géppel, ahol a forgó kasza dobok tarolnak, és hánynak rendre a levágott zölddel mindent, amit érnek. Nagy terület esetében nélkülözhetetlen, de kisgazdaságokban, főleg ott, ahol a kaszált füvet zölden etetik marad az eredeti, ősi kézi módszer, amikor a magyar ember a fa végére vasat tett.

Az ember napok óta csak kémleli az eget, nézi az időjárás előre jelzést és közben nekiül az udvaron megkalapálni a kaszát. A kasza pengéjét gömbölyű üllőre teszi és türelmesen, rutinos, megszokott, egyforma mozdulatokkal élesre kalapálja a vas szélét. Újkori szakbarbárok már ezt sem úgy csinálják, mint régen, hanem sarokcsiszolóval mennek végig a pengén, ahol a flex ad élt neki. A különbség az a két megoldás között, hogy a kalapálás nemcsak élt ad, hanem a penge anyagát tömöríti, erősíti. Persze érteni kell hozzá, nehogy az ember hullámokat kalapáljon a kasza élébe, mert azt onnan többet ki nem veszi. Majd a pengét kasza nyelének végére helyezik, ahol a penge tövének gondosan kiképzett bütyke illeszkedik a nyél mélyedésébe. Végül régebbi változat esetében fém ékkel, újabb és modernebb kaszák esetében két csavarral megszorítja a pengét a nyélhez. A nyél kemény fából készült, méghozzá csomó mentes anyagból, mert a munka során akkora terhelést kap, hogy meg nem hajolhat, el nem görbülhet. A csomós nyél meg óhatatlan, ha az ember megakasztja vakond dúrásban, magas fűben láthatatlan csomóban, hogy elreccsen a tövénél és többé a kasza használhatatlan.

A nyél és a penge összeillesztésekor lényeges a kasza mérete ahhoz, hogy az adott ember a lehető legkényelmesebb testhelyzetben kaszálhasson. Ez a testhelyzet, testtartás egy derékban enyhén megtört állapot. A teljesen felegyenesedett testtartás is éppoly kényelmetlen egy idő után, mint a derékban túlzottan megtört állapot. A gyakorlat hozta úgy, hogy minden embernek más ez a kasza méret. A kasza nyelének hossza függőlegesen talpra állítva az adott ember áll-szem-orr magasságában van meghatározva. A kasza nyelére illesztett penge hossza pedig akkor jó, ha pont akkora, hogy az adott ember oldalra vízszintesen kinyújtott kezén az ujjak hegye, ujjbegye eléri a kasza pengének hegyét.

A rét csendjét leírni, visszaadni nem lehet. Az ember csak kimegy kaszával a karján és a fű táblába beleáll. Persze előtte gondosan meg kell nézni, hogy milyen a terület. A szél, eső merre döntötte meg, hogy a levágott rendeket minél könnyebben lehessen kialakítani. A kaszálás egyébként is kéri a szalonnát, hát ha még az ember a saját ellensége és szemből áll neki kaszálni a megdőlt fűnek. Magasabb fű esetében a kasza nyeléhez vesszőt, gallyat hajlítva kötöznek, amit csak egészen egyszerűen takarónak hívnak. A takaró a kasza nyelének penge felöli végétől fentebb keresztben rögzített vessző, amit meghajlítva a penge tövéhez kötnek egy rövidebb zsinórral, madzaggal. Ez biztosítja azt, hogy amikor az ember a rendet vágja, akkor a magas füvet a takaró is tolja rendre, nemcsak a kasza éle siklik el a magas fű alatt és vágja el a tövénél a füvet. A magas fű a tövénél elvágva egyébként a kasza pengéjére visszaomlana, mert nem tudja a penge szélessége rendre tolni. Az anyaszéna például ilyen, mert erősebb, vastagabb fű, mint a sarj. Fontos az is, hogy az ember lehetőleg úgy álljon a kaszálandó táblába, hogy a levágott rendeket ne a még álló fűre húzza, hanem fordítva. Így a saját dolgát könnyíti meg, mert az új rendnek mindig tiszta, már lekaszált terep, felület marad.

Azt csak a Jóisten, meg a pofon osztó izmok edzettsége, erőssége szabja meg, hogy ki milyen vastag és széles rendet fog kaszáláskor. A túl vastag rend kényszer mozgásokra készteti a kaszást, mert nemcsak oldal irányú mozgást kíván meg kaszáláskor, hanem néha maga felé is húznia kell a pengét. A túl széles rend meg jobban kéri a szalonnát, mivel a karizmok szélesebb ívben szorítják a kasza pengéjének tövét a föld közelében tartva. A derékban kissé megtört, enyhén rogyasztott testtartás ahhoz is szükséges, hogy a kaszáló lábai lépésről lépésre előre haladjanak. Lépésről lépésre vágásról vágásra. Hátul kitámaszt, elöl tart a lábaival. Kissé csoszogva, araszolva halad kaszálás közben előre, ahogy a rend kiadja.

Az éles kaszához a kalapálás nem elegendő. Hiszen egy vastagabb gaz, kóró, paré nagyon gyorsan kihúzza a kasza élét. Ezért a kaszások fenő követ is használnak, melyet tokmányban tartanak. Kaszálás során a tokmányban víz is van, hogy puhuljon a fenő kő és jobban csússzon fenés közben a kasza pengéjén. Munka közben a kaszás időnként meg-meg áll, az oldalára akasztott tokányból a fenőt elő húzza és megfeni a kaszát. A fenés során van, aki a kasza pengéjének hegyétől indul a töve felé és van, aki fordítva. Ez tájanként változik. A fenéskor először egy marék fűből készült sodort csóvával a kasza pengéjét megtisztítják. Majd a fenés szakaszosan halad a penge élén. Hasonlatosan ahhoz, ahogy a kést fenik. Mivel a kés pengéjét a tövénél, a nyél és az él találkozásától fenik, ezért legtöbb helyen így kezdik fenni a kaszát is.

Olyannyira így van ez, hogy ha egy szakavatott ember odaballag egy kaszáló emberhez, és elkezdi nézni, vizsgálni, akkor bármiféle hang, vagy kérdés nélkül leméri, felméri, hogy ért hozzá avagy sem. Milyen testtartásban kaszál, azaz milyen hosszú a nyél és a penge. Mekkora rendet fog. Milyen szélesen vág, milyen mélyet fog kaszálás közben és mekkora utána a tarló. Hogy feni a kaszát stb. Ezért nem meglepő, hogy amikor már a kaszáló emberhez szól, akkor szinte a lelki állapotáról is tájékozódott.

De manapság ezt a mesterséget már oly kevesen művelik. Nem csoda, hiszen ezt a tudást csak gyakorlással és munkával lehet megszerezni. Ez benne a szép. Az ember alaposan elfárad, hogy nem kívánkozik utána már a fitness-wellness tornára. Mégis kellemes és hasznos ez a fáradtság, mert amit fáradtságos, verejtékes munkával lekaszált azt nyáron zöld formájában, télen szénaként a jószág pillanatok alatt behabzsolja.

Télire a lekaszált rendet a réten szárítják, forgatják, majd összegyűjtik, de erről még lesz szó…

A gazda szeme hizlalja a jószágot

Gondolhatná bárki, hogy mivel nincs írás a blogban, ezért érdekes események nélkül telnek ezek a napok.

Nos a fürösztés még várat magára, mert a meleg ellenére nem adja magát könnyen a tavasz. Egyik nap 30 Celsius fok körül, a másik nap szakadó eső, a harmadik nap reggel szinte fagy. Viszont ennek ellenére cseppet sem eseménytelenek ezek a napok. A Gazda szeme hizlalja a jószágot tartja a mondás. Milyen igaz! A legeltetés és a takarmányozás során a juhok és a kecskék is minden áldott nap jóllaknak.

Fontos megjegyezni, hogy legeltetés, ami nem ugyanaz, mint amikor a jószág parlagon ki van csapva. Ez viszont azzal jár, hogy így tavasz tájékán még módjával, hiszen egyrészt ott áll előttük még a széna, amivel pótolják a betevőt és a legeltetés során úgy esnek neki a zöld fűnek, hogy néhány óra leforgása alatt pukkadásig jól laknak.

A tavaszi zöldtakarmány egy részét legeléssel, más részét kézből kapják úgy, hogy kaszálással egészítjük ki a szénát, illetve kerül a vályúba sárgarépa, zöldség, karalábé, burgonya, karfiol, retek maradék, héj és levelek.

Persze a Rackák legelnének, de a kecske az más. Ők rövid idő elteltével elcsábulnak a fák lombozata láttán és nem átalkodnak két lábra állni, hogy elérjék a legalsó faleveleket. Aztán a legalsó falevelek egyre fentebb helyezkednek el, míg végül nem ostoba jószág módjára az ágakat egyenként lehúzzák a többieknek is.

A Rackák azzal jelzik jóllakottságukat, hogy egyrészt hatalmas hordó hasat raknak a zöld fűből, másrészt lehorgasztott fejjel csak lépdelnek, vagy össze állnak. Ilyenkor jön el a delelés ideje, amikor már úgy állnak, hogy a fejüket a földre szegik. A delelés közben persze a hűsítő kortyok sem maradhatnak el az itató vályúból.

A legelésüket az időjárás is befolyásolja, mert a déli rekkenő hőségben nem legelnek, eső áztatta időben csak rövid ideig legelnek.

Krédli

Sokan kérdezhetnék, hogy mit keres itt a magyar haszonállatok világában a Krédli, hiszen valamikor japán eredetű volt. A Japán Tyúk, más néven, hazai tájnyelven Krédli úgy kapcsolódik a magyar haszonállatokhoz, mint neve is neve is mutatja honosodott. Általában véve Japán Tyúk fogalma alatt azt a díszbaromfit értjük, ami fajta és a tenyésztésében a külalak, külső megjelenés kap nagyobb hangsúlyt, szerepet. A Krédli népies elnevezés inkább egy olyan Magyarországon elterjedt haszonállatot takar, aminek elsősorban gazdasági jelentősége van. A Dél-Amerikai eredetű Néma Kacsához, Pézsma Kacsához hasonlóan a Krédli térhódítását, elterjedését gazdasági hasznának köszönheti. Ne gondoljon itt senki felülmúlhatatlan termelési mutatókra, egekbe szálló tojás vagy hús paraméterekre! A Krédli a háztáji gazdaságok, tanyák, majorok, farmok népszerű, gyakori baromfija. Kedveltségét ezért a háztáji gazdaságokban előtérbe helyezett tulajdonságoknak köszönheti. Mik ezek a tulajdonságok?

A Krédli valójában nem is igazán fajta, hanem egyfajta típus. A családi gazdaságok törpe tyúkja, amelynek tenyésztése során a gazda szépérzéke alakítja a külső megjelenését. Ki a búbosat, ki a gatyásat, ki a rózsa tarajost szereti jobban. Megjelenésében ezért a Krédli sokszínű. A tartás, takarmányozás iránti igénytelensége mellett kellő képpen ellátja a családot apró tojásokkal. A saját élelmét általában, zömmel maga keresi meg, kapirgálja össze a családi gazdaságban. A tojáshéj színe általában fehér, de előfordulhat kissé sárga héjú is. A fehér tojáshéj nem fajta bélyeg, hanem egészen egyszerűen a gazda így tudja megkülönböztetni a Krédli tojást a normál tyúktojástól. Méretében ugyan kisebb, mint a normál tyúktojás, de ha a Magyar tyúk 54-55 g súlyú tojásait és pláne a tanyákon előforduló orozva tojt jérce tojásokat tekintjük ez a különbség már akár elenyésző is lehet. Főleg ha a sárgája tartalmat, fehérje-sárgája arányt tekintjük, akkor még inkább eltűnik ez a különbség. A családi gazdaság egyébként is megoldja ezt, mert egy normál tyúktojás helyett felüt két Krédli tojást, ami összességében több, mintha egy normál tyúktojás lenne.

Alapvetően a Krédli nem mentes az olyan törpe díszbaromfi vérhányadtól, mint a Chochin, Chabo, Bantam, de ez csupán csak cseppvér keresztezés jellegű általában, mert a további nemzedékek sorsát a gazda ízlése alakítja.

A jó tojástermelés és a tartással, takarmányozással szembeni igénytelenség mellett a Krédli első osztályú kotló is elsősorban! Az elterjedésének és térhódításának kezdeti időszakában ennek köszönhette népszerűségét, erejét, hiszen abban az időben még nem álltak rendelkezésre komoly keltető gépek, illetve a nagy távolság miatt a tojások keltethetősége is kérdéses lett volna. Ahogy a Néma Kacsa esetében, úgy a Krédli is jó kotlási hajlamának köszönheti népszerűségét, elterjedését, szaporaságát.

A magyar háztáji gazdaság ezt a képességét azért is értékeli, mert gond nélkül kikelt és felnevel más baromfi fajok és fajták utódait! Ezért a gyakran kotló és jól kotló Krédli tyúk bár értéktelennek tűnik, de hatalmas kincs egy háztáji gazdaságban. Nem kell a keltetőben tojásokat forgatni, a napos csibékre fűteni, infrázni és a Krédli megtanítja őket az élelem keresésre is, illetve a Krédli vehemens, harcias karakterének köszönhetően meg is védi a csibéket.

Mindezen okok miatt a legtöbb háztáji gazdaság úgy kezdi, hogy tart belőle néhány darabot elsősorban kotlónak, másodsorban tojásra. Aztán ha túlságosan elszaporodnának, akkor megritkítja, levág belőle. A húsa egyébként nagyon finom, elsősorban levesnek, pörköltnek, mert a vad húsára emlékeztet. Mivel a gazdaság körül a takarmány zömét maga keresi meg, ezért viszonylag lassú fejlődésű. Méretéből adódóan leginkább kifejlett, felnőtt korban vágható.
Az említett fehér héjú és kisebb méretű tojásoknak elsősorban a tenyésztésében van jelentősége, ha a gazda úgy akarja, hogy éppen most a Krédli szaporodjon. A Krédli kakas ugyan gond nélkül hágja a normál méretű tyúkokat, de a Krédli tyúkokat az esetek zömében, többségében a méretük, no meg a Krédli kakas vérmérséklete miatt is csak a saját fajtájába tartozó kakasok tartják karban. Ezért fontos, hogy ha a normál méretű tyúkokat szeretnénk tovább tenyészteni, akkor a keltető tojások előtt jó néhány hónappal a Krédli kakasokat el kell szeparálni, nehogy meglepetést okozzon a kikelt csibéket illetően.

A magyar háztáji gazdaság ezt általában önmagától megoldja ezt, hiszen ha a Krédli kereszteződik is a normál méretű tyúkfajtákkal, akkor a félvérekből meghagyott tyúkok mérete tovább csökken, tulajdonságai átitatódnak a jövő nemzedéket illetően, hiszen a Krédli kakasok vehemensen gondoskodnak erről, hogy az ő génjeiket örököljék az utódok. Ezért ha a gazda nem gyéríti őket rendszeresen, akkor előbb-utóbb azt veszi észre, hogy egyre több Krédli van az udvarában.