Bizony elég forró ez a nyár és nem olyan, mint a tavalyi. Tavaly dúsan zöldellő rét, harsogó vastag kaszálók várták a jószágokat és volt mit legelni, de kaszálni is. Igaz ugyan, hogy folyton nézni kellett, hogy a kaszált széna meg ne ázzon. Hát az idén nem kell. Nincs egy csepp eső sem és nagyon vékony a legelő. A karcsú kaszálót sok esetben le sem vágják, hanem legeltetik. Ugyan a jószágnak többet, sokat kell menni, hogy jóllakjon. Nincs is eladó idei széna a környéken. Ilyen az itteni szikes rét. Arany ára lesz a szénának ősszel és sokszor most is jászlazni kell a legelő mellé. Ugyan az anya juhok egy része Mórahalomra költözött egy idegen kos mellé, de a többieknek kaszálok. Többet kell kaszálnom ahhoz, hogy megteljen a jászol. Persze a kecskék és az itthon maradt juhok ebből mit sem vesznek észre, mert tele a hasuk és megelégedetten kérődznek. A meleget nem bírják ők sem. Késő délelőtt már lehorgasztott fejjel közlekednek. Van árnyék nekik bőven, mert a karámjuk fák alatt terül el. Időnként csemege gyanánt hullott almát, a piacról főzni való kukorica zöld csuhét, fonnyadt salátát, borsó héjat, levénült uborkát, lefásult karalábét ropogtatnak. Aki nem rest idén sem és van elég területe, az megengedheti magának, hogy szénát betakarítson. Most zölden szárad a széna is ebben a tűző napsütésben. Hetek óta 40 C körüli hőmérséklet megvisel állatot és embert.
