A történelmi időkben nem volt annyiféle modern gyógyszer a juhok számára a külső és belső paraziták irtására, elkerülésére. Valóban nem is volt ennyiféle élősködő nyavalya, aki támadta a juhokat. A Racka ugyan ellenálló, szívós, rideg, szilaj fajta, de mégiscsak juh, ezért bizony ha tetszik ha nem, ha beismerjük ha nem fogékony az ilyen bántalmakra. Kevésbé fogékony, mint mondjuk az intenzív fajták, mert az intenzív termelés sok esetben együtt jár az érzékenyebb szervezettel, aminek a szükségleteit jobban ki kell elégíteni, mint az ezen a rögön őshonos fajtákét.
Bizony ezek a nyavalyák
valószínűleg akkor kerülhettek erre a vidékre, amikor az intenzív gazdasági
árutermelő fajták elterjedtek és tért hódítottak maguknak. A térhódítás
következtében a primitív, parlagi fajtáknak sokszor csak az igénytelenebb
tartás és takarmányozás maradt, ami tovább fokozza ezeket a parazitás
betegségeket.
Két legfőbb ilyen bántalmat kell
megemlíteni, amely parazitás betegségek napjainkban már annyira elterjedtek,
jelen vannak, hogy az alapvető tartási szükségleti kielégítéséhez hozzá
tartozik, szerves részét képezi az ellenük való védekezés. Védekezni, megelőzni
mindig jobb, mint gyógykezelni. Külső élősködők közül a rühösséget kell megemlíteni,
míg belső paraziták közül védekezés elmulasztása esetén a májmétely kártétele a
legjelentősebb. Mindkét betegségről részletesebben volt szó korábban itt.
A májmétely, mint köztigazdás
(törpe iszapcsiga) betegség terjedésének nagymértékben kedvez a nedves, tócsás,
mocsaras legelő, mert a köztigazda ebben a közegben érzi a legjobban magát.
Rühösség esetében főleg a téli tartási körülmények játszanak szerepet, párás,
nyirkos, fülledt, fáradt levegőjű közeget kedvel.
A parlagi, primitív fajtáinkat
gyakran legeltetjük elhanyagolt legelőn, olyan területen, ahol intenzív
fajtáinkat már féltenénk, vagy azok nem termelnének jól. Ugyan a Racka juhot
kevésbé istállózzuk télen, mert nem igazán való neki a zárt hodály, de mégis a
tél legkeményebb időszakában a nagy hóban nem tud kijárni, így kevésbé
szellőzik ekkor.
A belső élősködők ellen vannak
ugyan népi gyógymódok, de hatásosabb védekezni ellenük parazita irtó szerekkel.
Parazita irtó szerek léteznek külső élősködők ellen is injekció formájában.
Viszont ezek az irtó szerek sem visznek ki mindent. Megfigyelhető kifejezetten
Racka juhok esetében egy olyan külső ártalom, amely nem rühösség, nem atka, de
mégis főleg az anyák tavasszal vetkőzni kezdenek.
Mivel régebben nem igazán voltak
ilyen gyógyszerek, ezért a külső élősködők ellen tavasszal, nyírás után
fürösztéssel védekeztek. Legtöbb esetben egy úgynevezett fürösztő folyosót,
árkot alakítottak ki a földbe mélyesztve behajtó és kihajtó rézsűvel. Aztán ezt
a medencét, árkot tele engedték vízzel, a fürdető szert a vízbe keverték és a
juhokat egészen egyszerűen áthajtották rajta. Ennek hiányában ezt úgy oldották
meg, hogy a nyájat egy kádra szorították és abba ugrasztották bele a juhokat.
Ha jó, alapos a fürösztés, akkor
hatékonyabb, mint ha az ember a juhokat oltaná külső élősködők ellen. Fertőtlenít
is, kimossa a frissen növő gyapjúból a nem oda való dolgokat, és az új gyapjú
egészségesen sarjadhat. Ma már léteznek elég széles spektrumú fürdető szerek. A
fürösztő oldat töménysége az adott szertől függ és annak csomagolásán felvan
tüntetve.
Ennek apropójából Ópusztaszeren
az egész nyájat megfürdettük. A fürösztéshez Neocidol oldatot használtunk. A
fürösztő oldatot előre elkészítettük és fürdetés előtt alaposan felkevertük. Fürösztő
árok híján a juhokat a leválogató karámba tereltük, a kolompokat leszereltük
róluk, és kutyával megpróbáltuk egy 1000 literes kádba ugrasztani őket. Ez az
első néhány Racka után meghiúsult, mert a kád szélénél lecövekeltek. Ezért azt
a megoldást választottuk, hogy a kád és a juhok közé állva kutyával a nyájat a
kádra szorítottuk és egyenként megfogtuk a juhokat, hogy a leválogató karámból
a kádon keresztül fürdés után távozzanak. Gyopár Sinka hathatós és kemény
segítségnek bizonyult a feladat megoldásában. Ugatásával, fogásával a nyájat
végig a kijáratban elhelyezett kádon tartotta. A juhok fürösztésében segítséget
nyújtott az Ópusztaszer Nemzeti Történeti Emlékpark műszaki részlege, annak
dolgozói segítettek. Minden egyes Rackát alaposan lefürdettünk a nyájban,
gondosan ügyelve arra, hogy a fürdető oldaton átbuggyanjanak. Fürdető árok esetében
egy ember mindig a fürösztő folyosó felett áll és hosszú bottal nyomja le
egyenként a juhokat, hogy az oldatban megbuggyanjanak.
A terelő kutya szempontjából ilyenkor válik teljesen érthetővé a gyakorlatban, hogy miért is volt szüksége a magyar pásztoroknak olyan hajtó kutyára, aki hangos és ha kell a feladatnak oda csípéssel nyomatékot is ad.
A szűk karám felől a kádba tolni a juhot hátulról a kutyának hajtás. Kőkeményen. A kád és a juhok közé állva a kutyának az emberen tartani, ott megtartani a falkát pedig gyűjtés, de magyar változatban.
Egy óra elteltével a fürösztés után, ahogy elkezdődött a délelőtti felmelegedés ebben a mostani forró nyárban, a Rackák már szabadon legelészve száradtak.
