Érdekes módon, a tél végén
meglehetősen száraz reggelek köszöntöttek a tájra, mármint azon a napokon,
amikor nem esett az eső. A növekvő világos órák száma már tagadhatatlanul
jelezte, hogy itt a tavasz. Reggel már verőfényes világosban csodálkoztak a
Rackák a gazdára az etetés időpontjában. Este szintén meglepődve tapasztalták,
hogy még javában nappal van, amikor kapják az esti adagjukat. Mégis ahelyett,
hogy enyhült volna az idő a mogyoró, az orgona rügybe fakadásával egy időszakban
váltak csípőssé a hajnalok.
A Rackák ezt megoldották úgy,
hogy szinte egész éjjel a jászolnál csomagolták befelé a szénát, míg hajnalra
kérődzni bevonultak az istállóba. Ki sem akarták dugni az orrukat reggel még,
hanem jólesően elnyúlva helyezkedtek el kényelmesen. Virradat után viszont
kihasználták a délelőtti napsugarakat, és napozni kifeküdtek a karám sarkába.
Az idő javulásával egyre unottabban tömték a szájukba a jászol rácsai közül a
szénát, türelmetlenül figyelték, ahogy a karámon kívül egyre zöldebb és
frissebb a fű.
Nem is tudták azon a reggelen,
amikor az istálló ajtaja bezárult a karám felöl, hogy eljött a nagy nap. Az
istállóból utánfutóra kerültek, és szorosan egymáshoz simulva vették tudomásul,
hogy valami változás jön, valami véget ért. Alig akarták elhinni a legelőre
érve, hogy a zsúfolt utánfutóról a frissen zöld végtelennek tűnő legelő tárul a
szemük elé.
Ennek következtében úgy fél
méteres bakugrásokkal hagyták el az utánfutó rakterét. Rövid bégetés
következett, ahogy becsatlakoztak az új nyájba a többiek közé, mert először nem
találták egymást a nagy meglepetésben. Aztán amikor ez megtörtént,
elhallgattak, akkor nyílt a karám ajtó és a nagy nyáj egyszerre vonult legelni.
Mintha a karám kitáruló kapuja végképp feledtette volna, és maga mögött hagyta
a telet. Először szinte habzsolták a juhok e lehetőséget és izgalmukban azt sem
tudták, hogy fogjanak neki. Aztán az ürük kezdték annyira jól érezni magukat,
hogy nagy szökkenéssel játszottak, amikor fű érte a talpukat. Eképpen vitték a
nyájat jobbra-balra, mert az anyák még nem hagyták nyugodtan magukra
bárányaikat a nagy kavarodásban.
Végül lenyugodott mindenki, és
mintha ez egész életükben így lett volna, úgy simultak bele legelés közben a
tájba. Összeállt a nyáj és hömpölyögve úsztak legelés közben a friss tavaszi
fűben. Vége lett a télnek, a szezon elkezdődött!
