Saját törzskönyves kos

Bizonyára emlékeznek a rendszeres blog olvasók, hogy a Hortobágyról, Loncsák lehel barátomtól pedigrés kos érkezett a közreműködésemmel az Ópusztaszer Nemzeti Történeti Emlékparkba.

Nos, napjainkban minden változik, ezért úgy alakult, hogy a parkban felszámolják a Racka állományt. A mi Racka falkánk lehet ott, de a parkba egy program keretében telepített védett, ritka, őshonos növényeket nem legelhetik. Ezért eladó sorba került a törzskönyves kos is, akit én hoztam a parknak.

Úgy döntöttük nem hagyjuk elveszni ezt a kost, ezért megvásároltuk! Ugyan az anyáink létszáma nem érinti azt a kategóriát, hogy a törzskönyves kos által lehetőségként nyílt támogatás megérje, hiszen többe kerül a kos, mint amit vissza hozna első évben. Mégsem hagytuk, mert barátság által kerülhetett a parkba, ránk való tekintettel lett kiválasztva.

Ezért már az anyáink között nézi meglepődve, hogy változik a sorsa, de elégedett, jó fej, bár még kis időbe telik, amíg az új viszonyokhoz hozzá szokik. Terveink szerint a terelési és juhászkodási bemutatókon is szerepel majd, azon túl, hogy az anyáinkhoz használjuk.

Bárány krotália

Elérkezett az idő, amikor a bárányok már annyira megerősödtek, hogy bárány krotáliával megjelöltem őket.

Törzstenyészetekben ezt a születés után haladéktalanul el kell végezni úgy, hogy a bárányhoz tartozó anyja beazonosítható legyen.

Ugyan mi nem vagyunk törzstenyészet, de mégis úgy gondolom, hogy a nyomonkövetés, beazonosíthatóság miatt ez szükséges. Egyébként elegendő lenne, akkor, amikor már felnőtt krotáliát kaphatnak az instruktor látogatásakor.

Nem is csak azért, mivel én rendeltem, ezért a krotálián rajta van a saját tenyészet kódom, hanem azért is, mert ezeket a sorszámokat én kaptam, ezért egyértelműen a mi bárányainkat azonosítja. Másrészt választás után már ki emlékszik, hogy melyik bárány melyik anyától van.

A szakmabeliek ajánlása szerint a nagy sorszámot a velem szemben álló bárány nekem bal oldali fülébe tettem, míg a sorszámot és tenyészet kódot is egyben feltüntető kis számos krotáliát a nekem jobb kézre eső fülbe.

Érdekes dolog a krotália látható, könnyebben leolvasható "pofájának" helyzete, mert különbözik a szarvasmarha tenyésztésben alkalmazott gyakorlattól.
A szarvasmarha fülében a krotália nagy száma akkor olvashatók jól, ha az állat velünk szemben áll. Juhok esetében pont fordítva, mert a juhok szokás szerint tőlünk elriadva mennek és a fülük hátulja látszik jobban.

Rézgomb

Nem kifejezetten szokás a Magyar Szürke Marhához hasonló rézgombbal díszíteni a Racka juh ékes szarvát, de a hagyomány mégis történelmi múltat idéz, mert az 1950-es években íródott szakkönyvek képei között találtam hasonlót tenyészkoson, akit fejzővel vezettek fel és fotóztak le.

Így gondoltam egy merészet és megbeszéltem ezt Konyári Sándor rézművessel Debrecenben, aki el is készítette. Esetünkben a tereléshez a rézgombot a vezér ürü kapta, mind közül a legbrutálisabb kinézetű, legzordabb tekintetű.