Igaz, hogy az eddigi évek során mindig áprilisban nyírattunk
és nyírtunk, de a télen májusra terveztem. Ahogy szokták mondani: ember tervez,
Isten végez. Az utolsó hó már nagyon nem hiányzott. Már tavaszt kiáltottam én
is és be is harangoztam, hogy elkezdődött a szezon. Csak arra nem gondoltam,
hogy a természet még utoljára csap egyet és áprilisban is leesik 5 cm hó. Ez
aztán úgy feláztatta a talajt olvadáskor, hogy a tavaszi munkákat nem tudtunk
szépen rendben elkezdeni. Ráadásul az olvadás is úgy történt, hogy szabályosan
ránk tört a nyár és nem is volt tavasz! Egyszerre kellett mindent csinálni, és
az ember azt sem tudta hová kapjon a dologban. A kitrágyázás már nagyon égette
a körmünket, mert az olvadás miatt nagy volt a sár. Nem is vártam meg, amíg
teljesen felszárad és egy hatalmas trágya kazlat hordtunk össze Dékány Zoltán
barátom és emberei segedelmével.
Húsvétkor még szállingózott a hó, amikor a terelő tábor
zajlott. Néhány nap múlva pedig 28 celsius átlaghőmérséklet köszöntött a
vidékre. Szent György Napján már látszott a Rackákon, hogy hiába terveztem én
májusban nyírást, ezen minél hamarabb túl kell esni.
Így elmondható, hogy az idén a nyírás hasonlóan az előző
évekhez április végén rendben megtörtént. Ha már megfogtam a Rackákat át is
körmöltem és a rendszeres féregtelenítést is megcsináltuk. Csak két Rackát
hagytam nyíratlanul, akik Pünkösd hétfőn lesznek megnyírva bemutatón.
Ópusztaszeren a látogatók közt nagy népszerűsége volt az
ollóval nyírásnak, hatalmas volt az érdeklődés. Minden csoport, aki arra járt
megállt, de volt, aki vissza is jött miután szétnézett. A Rackák békésen tűrték
a műveletet és a végén hatalmas fickándozással meg is köszönték. Megszabadultak
a téli meleg bundájuktól.