Olyan verőfényes napsütésben
kezdett el havazni, hogy először senki nem vette komolyan. Még a Rackák is
megnyugvással falatoztak a széna rácsból, mire rájöttek, hogy az időjárás nem
viccel. Ez a hó bizony megmarad. Minden bizonnyal az utolsókat rúgja a tél, még
erőlködik, hogy azért ne zökkenőmentesen menjünk a tavaszba. Ami a földre
hullva elolvadt, az reggelre meg is fagyott. Viszont úgy szitált még ekkor is,
hogy a jószág behúzódott tető alá szélárnyékba. Először a bárányok sem találták
a helyüket, mert az anyjuk olyan mohón esett a szénának, mint aki arra készül,
hogy a rossz idő miatt napokig nem ehet. Aztán meglepődött, hogy a tető alatt
is teli jászol várja. Megnyugvással berrentett a bárányának, hogy szophatnak nyugodtan.
Tagadhatatlanul javul az idő. Hamvazószerdára
és Bálint Napjára már minden elolvadt a környéken itt a Délvidéken,és a telet felváltotta
a mérhetetlen latyak. Mindenki egyre türelmetlenebbül várja a tavaszt!
Szent Bálint napján (február 14.) tartják főleg
az angolszász országokban a Bálint-nap ünnepét, amely Magyarországon az
angol név közvetlen átvétele miatt sokak számára, mint Valentin-nap vált
ismertté és népszerűvé az 1990-es évektől kezdődően. Ezen az ünnepen (amelynek
vallási eredete az idegen elnevezés elterjedése miatt Magyarországon
elhomályosult) a szerelmesek megajándékozzák szerelmüket.
A szokás eredete, hogy Szent Bálint a XIV.
században a jegyesek és fiatal házasok védőszentjévé vált Angliában és Franciaországban.
Pogány előzmények
A Bálint-nap körüli napokon az ókori Rómában két
vallásos ünnep is létezett, Pán ünnepe és a Lupercalia vagy Februa.
Ezeket az ősi eredetű pásztorünnepeket február 13-15 között tartották. A Lupercalia
tisztító szertartásokból és termékenységi rítusokból állt, hogy kiengeszteljék
a farkas alakú, rosszindulatú Lupercus istent. A papok ekkor a februa
nevű kecskebőr szíjakkal ostorozták a fiatalokat, főleg a nőket, hogy a
rituális verés tisztulást és termékenységet hozzon.
Magyarország
Kevéssé ismert, hogy a magyarországi németek közt
Szent Bálint igen népszerű volt. Templomaikban gyakran ábrázolták.
Nem csak az ország német, hanem magyar lakói is
ismerték az ünnepet. A "nyavalyatörésre" (epilepsziára) hajlamosak
gyakran viseltek a nyakukban úgynevezett bálintkeresztet, vagy más néven
frászkeresztet.
A népi hagyomány szerint, ha Bálint-napon hideg,
száraz idő van, akkor jó lesz a termés. Azt tartották, hogy Bálint-napon
választanak párt a verebek, vagy hogy ekkor jönnek vissza a vándorló vadgalambok
a tavaszt jelezve. Voltak olyan területek, ahol e napon szokás volt a madarakat
etetni.
Jó napnak tartották a kotló sikeres ültetésére.
Az e napi időjárásból a várható termésre jósoltak. Hideg, száraz idő esetén jó
termést reméltek. Facsemetét is szívesen ültettek Bálint-napkor abban bízva,
hogy akkor hamarabb erősödik meg.
A Csongrád megyei Mindszenten még a madarak etetése is
szokás volt, magokat, aszalt gyümölcsöt szórtak nekik. Vagy éppen a madarak és
a tolvajok távol tartására metszették meg a szőlőföld négy sarkán a tőkéket.
Hamvazószerda
Keresztény ünnep, a farsangi időszak utáni első
nap, a húsvét ünnepét megelőző 40 napos Nagyböjt kezdete. Neve onnan származik,
hogy az őskeresztények vezeklésként hamut szórtak a fejükre, ez a XII.
századtól az egyházi szertartás része lett. A hamvazkodás.
Hamvazószerdán – elsősorban a katolikus egyházban
– szentelt hamuból (amely az előző évi virágvasárnap barkáinak hamva) keresztet
rajzolnak a hívők homlokára, az alábbi mondatok egyikével: „Ember, emlékezz rá,
hogy porból vagy és porrá leszel”.
II. Orbán pápa 1091-ben rendelte el, hogy a papok
minden keresztény homlokát hamuval kenjék meg ezen a napon, ez a szokás a
katolikusoknál mindmáig fennmaradt. A templomban a mise után a pap az előző évi
szentelt barka hamuját megszenteli, s azzal rajzolja a keresztet a hívek
homlokára. Ezt nevezik hamvazásnak, ami a nagyböjt kezdetét jelző szertartás. A
hamuval hintés ősi jelképe a bűnbánatnak, mivel a hamu az elmúlásra, a halálra
figyelmezteti az embert.
A néphit szerint, aki hamvazkodik, annak nem fog
fájni a feje.
