Tavaly télen úgy kapták a Rackák a kukorica szárat, hogy csak a kévéket bontottam meg. Egészben nagyon sokat pocsékoltak, mert csak lerágták a leveleket, esetleg a szár végét és végeztek is. Rengeteget kellett kiszednem az alomból, meg elégetni. Egy részéből lerágva újra kévét kötöttem és árnyékoló lett a baromfik számára. Idén ezt a dolgot javítandó szecskavágót állítottunk be. Így kevesebbet pocsékolnak és szívesebben is eszik, mert könnyebb nekik elrágni.
Persze ma már nem gyártanak ilyen kis gépet. Csak modernebbet, ami horror árba kerül. Vásárokban, tanyákon még fellelhető néhány történelmi értékű darab. Felújítva, megzsírozva, kipofozva sem kerül sokba.
A szecskavágó ma már villanymotort kapott és egy ember egyetlen kapcsoló elfordításával kezelheti. Én még dolgoztam ilyen háztáji szerkezettel gyerek koromban, amikor a kerékbe illeszthető nyelet még kézzel hajtottuk. Háztáji gazdaságokban, ahol még jószágot tartanak jó szolgálatot tesz ma is. Igaz egyre ritkábban.
