A klasszikus juhászatokban, főleg az árutermelő ágazatban megfigyelhető, hogy a juhok között tartanak a nyájban szamarat és kecskét. Ennek nem kizárólag az az oka, hogy önellátó módon fejik a kecskét és fogyasztják a tejét. A kecske bővebb tejű a juhoknál és ráadásul a juhokkal ellentétben más kicsinyét is könnyebben elvállalja. Míg a juhok az ellés után a felnyalás, szárazra nyalás során olyan köteléket alakítanak ki bárányukkal, hogy más anyák bárányait nem szoptatják, ellökik, addig a kecske esetében enyhébb ráhatással ez elérhető. Ha nem, akkor a rászoruló bárányokat fejt kecske tejjel itatják.
Több megfontolásból is döntöttük a Racka mellé a kecske tartásról. Egyrészt valóban szeretjük a tejét, a belőle készült tejtermékeket. Másrészt előfordult már korábban olyan Racka anya, aki nem szoptatta a saját bárányát. Harmadrészt és nem utolsó sorban Puli kölykök esetében is a kecske tej egy olyan ideális táplálék, amit eddig is használtunk a felnevelés során. Summa summárum szert tettünk a Rackákkal kecskékre. Nevezetesen 2 gödölyét szereztünk be mág növendék korukban.
Ahogy ez lenni szokott, így a kecske esetében sincs másképp a tejhez gida kell. Oda is volt a két gödölye ősszel fedeztetésen, ahol egyikük sikerrel is járt és vemhesült. Mivel a másik nem, ezért beszereztünk egy bakot is, hogy ősszel már ő végezze el a fedeztetés feladatát.
Nem tiszta vérű állomány, mert a Magyar Parlagi kecske mellett őseik közt előfordulnak főleg Alpesi Őzbarna, csekélyebb mértékben Szánentáli felmenők. Nem utolsó sorban kecske esetében a szarvatlansághoz is ragaszkodtunk, mert így szarvatlanul is a Rackáknak parancsolnak, hátmég a Magyar Parlagi Kecskére jellemző tekintélyes szarvval mire lennének képesek. Létszámuk esetében ügyelni is kell arra, hogy a Rackák létszámának felét ne haladják meg, mert át is vennék a hatalmat a falkában.
Szerencsére az őszi fedeztetésből is kislány született, így ő is passzol majd a beszerzett bakhoz.
