Vége a télnek

 Érdekes módon, a tél végén meglehetősen száraz reggelek köszöntöttek a tájra, mármint azon a napokon, amikor nem esett az eső. A növekvő világos órák száma már tagadhatatlanul jelezte, hogy itt a tavasz. Reggel már verőfényes világosban csodálkoztak a Rackák a gazdára az etetés időpontjában. Este szintén meglepődve tapasztalták, hogy még javában nappal van, amikor kapják az esti adagjukat. Mégis ahelyett, hogy enyhült volna az idő a mogyoró, az orgona rügybe fakadásával egy időszakban váltak csípőssé a hajnalok.

A Rackák ezt megoldották úgy, hogy szinte egész éjjel a jászolnál csomagolták befelé a szénát, míg hajnalra kérődzni bevonultak az istállóba. Ki sem akarták dugni az orrukat reggel még, hanem jólesően elnyúlva helyezkedtek el kényelmesen. Virradat után viszont kihasználták a délelőtti napsugarakat, és napozni kifeküdtek a karám sarkába. Az idő javulásával egyre unottabban tömték a szájukba a jászol rácsai közül a szénát, türelmetlenül figyelték, ahogy a karámon kívül egyre zöldebb és frissebb a fű.

Nem is tudták azon a reggelen, amikor az istálló ajtaja bezárult a karám felöl, hogy eljött a nagy nap. Az istállóból utánfutóra kerültek, és szorosan egymáshoz simulva vették tudomásul, hogy valami változás jön, valami véget ért. Alig akarták elhinni a legelőre érve, hogy a zsúfolt utánfutóról a frissen zöld végtelennek tűnő legelő tárul a szemük elé.

Ennek következtében úgy fél méteres bakugrásokkal hagyták el az utánfutó rakterét. Rövid bégetés következett, ahogy becsatlakoztak az új nyájba a többiek közé, mert először nem találták egymást a nagy meglepetésben. Aztán amikor ez megtörtént, elhallgattak, akkor nyílt a karám ajtó és a nagy nyáj egyszerre vonult legelni. Mintha a karám kitáruló kapuja végképp feledtette volna, és maga mögött hagyta a telet. Először szinte habzsolták a juhok e lehetőséget és izgalmukban azt sem tudták, hogy fogjanak neki. Aztán az ürük kezdték annyira jól érezni magukat, hogy nagy szökkenéssel játszottak, amikor fű érte a talpukat. Eképpen vitték a nyájat jobbra-balra, mert az anyák még nem hagyták nyugodtan magukra bárányaikat a nagy kavarodásban.

Végül lenyugodott mindenki, és mintha ez egész életükben így lett volna, úgy simultak bele legelés közben a tájba. Összeállt a nyáj és hömpölyögve úsztak legelés közben a friss tavaszi fűben. Vége lett a télnek, a szezon elkezdődött!