Tartás higiénia I.

A Racka ugyan egy parlagi, ellenálló, rideg fajta, de mégis a tartása során előfordul, felvetődik számos olyan állategészségügyi, tartáshigiéniai dolog, amivel egyrészt az állattartónak szembe kell nézni, számolni kell, másrészt jó ha tisztában van vele az elkerülés, megelőzés végett.

Ráadásul sok esetben olyan hasonló, kísértetiesen ugyanolyan tüneteket, jeleket produkál az élet, hogy a kezdő juhtartó csak a fejét vakarja, hogy most mi lehet a probléma.

Természetesen mindent betartani, teljesen megfelelni nem lehet, illetve a tennivalókat nagymértékben befolyásolja a tartási hely, körülmények egyedisége. A későbbiekben terveink szerint külön-külön megvilágításba, prezentációra kerülnek ezek a kérdések. Ezért e mostani rövid, teljesség igénye nélkül ráncba szedett összefoglaló szerepe, jelentősége csupán a témafelvetés, figyelem felkeltés és nem több. De nézzük sorban…

Szelén

A hiányával, hiány tüneteivel elsősorban bárány és növendék korban kell számolni, illetve felnőtt állománynál abban az esetben, ha a biológiai ciklus valamely nehezebb fázisát éli meg a juh. Ilyen nagyobb igénybevétel lehet a szervezet számára a vemhesség, szoptatás, illetve a téli időszak.

A Szelén olyan mikroelem, és ásványi anyag, melyre a szervezetnek nagyon kis mértékben van szüksége, de mégis abban a tekintetben létfontosságú, hogy hatással van több anyagcsere forgalmi folyamatra.

Ilyen anyagcsere folyamatok közül elsősorban azt szükséges kiemelni (mert ez a leggyakoribb probléma), hogy például szoros kölcsönhatásban van a szervezetben az E vitamin anyagcserével. Az E vitamin és a Szelén a szertvezetben antioxidáns, az szabad gyökökkel rendelkező vegyületek felszívódását, anyagcsere forgalmát befolyásolja. Az antioxidánsok nagyon sokféle befolyással bírnak az élő szervezetre és több betegség megelőzésében is jelentősek. Többek közt a legyengült immunrendszerből eredő betegségek, daganatos megbetegedések, anyagcserezavarok megelőzéséért felelősek. A szervezetben az E vitamin és a Szelén, mint antioxidáns szabályosan leköti, ártalmatlanítja, megköti ezeket a szabad gyökökkel rendelkező vegyületeket. Ilyen vegyületek kialakulását idézi elő például a penészes takarmány, illetve különböző toxinok jelenléte is a takarmányban, alomban. Szelén hiányában csorbát szenved az E vitamin anyagforgalma is, hiszen szoros kölcsönhatásban vannak, ezért nem tudja kellő képpen kifejteni védekező mechanizmusát a szervezet ezekkel az megbetegségekkel szemben.

Fontos, hogy a Szelén felszívódását, hatását gátolja a kén és az arzén. Kénnel növényvédő szerek esetében találkozhatunk a juhtartásban, míg az arzén leggyakrabban az itató víz, leginkább a fúrt kútból származó ivóvíz problémája egyes területeken.

A Szelén hiány leggyakoribb kezdő tüneteit nem biztos, hogy észre vesszük, hiszen a legyengült általános állapot, vérszegénység, elesettség, levertség, de a csökkent fejlődő képesség, lemaradott testtömeg gyarapodás másnak a tünete is lehet. A felsimerést nehezíti, hogy ezek a tünetek általában nem direkt hatások, tehát nem közvetlenül a Szelén hiány idézi elő, hanem a csökkent Szelén bevitel következtében kialakult folyamatok következményei. Súlyosabb esetben a juhok úgy leesnek lábról, az izomfájdalom, izomgyengeség miatt, hogy képtelenek felállni és a mellső lábaikon a lábközép izületen csúszva, térdelve közlekednek. Szelén hiányra utalhatnak pont az E vitamin és az antoxidánsok kapcsán különböző bőrproblémák is. De Szelén hiány következményei lehetnek szaporodásbiológiai problémák, meddőség, fogamzási rendellenességek és a kosoknál a termékenyítő képesség is.

Pótlására több lehetőség is kínálkozik. Léteznek szájon át használható takarmány kiegészítők, illetve súlyosabb esetben gyors beavatkozás képpen injekció formájában is adható. A gyakorlatban legelterjedtebb módja a Szelén pótlásnak, ásványi anyag ellátásnak a szelénes nyalósó használata! Ezzel a juhok annyi ásványi anyaghoz jutnak, amennyire szükségük van. Az ásványi anyag felszívódását elősegíti az a tény, hogy az állatok a nyalósóra szomjasak, ezért több folyadékot vesznek magukhoz. Racka esetében nyalósó hiányában megfigyelhető, hogy ha módjuk, lehetőségük van rá, akkor a juhok a legelőn vagy szikes, savanyú területet keresnek, vagy elkorhadt, elszenesedett fákat és azokat rágják.

Tetanusz

Gondolhatná bárki, hogy miként jön ez ide, hiszen humán vonatkozásban a köztudatban már nagyon ritkán fordul elő. Persze a köztudatban ott van, mint jelentős sebfertőzés és védekeznek is ellene rendszeresen, köztudottan, mert bizony ott van, jelen van, mint opció és lehetőség.

A betegséget a Clostridium tetani nevű toxin termelő baktérium okozza és sebfertőzéssel kerül a szervezetbe. Annak ellenére, hogy emberi sérüléseknél szinte azonnal, haladéktalanul fertőtlenítünk, sebkezelünk, mégis a biztonság kedvéért orvoshoz fordulunk védekezés szempontjából. Vajon mindezt megtesszük juhok esetében is?

Ilyen sebeket, sérüléseket okozhat juhok esetében a nyírás, körmölés, de az átcsoportosítás, falkásítás és bizony az ellés, szoptatás is. Nemcsak emberi vonatkozásban, hanem a juhokat tekintve is.

Aki nyírt vagy körmölt már valaha juhot pontosan tudja milyen lesz a keze munka közben. Azt is tudja, hogy a körmölő kés, gyapjú nyíró olló milyen éles eszköz. Ha a magunk sérüléseit el is látjuk, kezeljük, és ha a juhokra is ezt kiterjesztjük akkor is számolnunk kell a sebzések után a tartási hely, istálló, hodály, legelő fertőzöttségével. Köztudott, hogy a meleg, nedves, trágyás közeg kedvez a spórák életképességének.

Racka esetében különös gonddal kell eljárnunk a falkásítás, átcsoportosítás során, mert a szarvaikkal egymáson sebet üthetnek, külső és belső sérüléseket okozhatnak. Számos ilyen falkából kilökött állat végezte, vagy lett végül a bundájából kifordítva belső külső és belső sérülések miatt. Az újszülött bárányok köldök fertőzése mellett a bárányaikat védő anyák esetében a sebzés ugyanilyen veszélyt jelent, de az idősebb szopós bárányok saját anyjuk emlőin is harapásokat okozhatnak, pláne ha a tartási körülmények és a takarmányozás miatt kevesebb tejet kapnak az anyjuktól.

A Tetanusz klasszikus tünete a sebzést követően legkülönbözőbb időn belül bekövetkező vázizom bénulás. A lappangási idő függ attól, hogy a sebzés, sérülés milyen messze található a központi idegrendszertől.

Állkapocs merevség, szájzár, nyakizom merevség, nyelési nehézségek, mellkasi, hátizom görcsök ( a görcsök során a hát homorúvá feszül).

Mindent összevetve azt is kijelenthetjük, hogy a tetanusz előfordulása olyan indikátor, ami a tartás higiéniára is utal. Gógykezelése kevésbé reményteljes, ezért legtöbb esetben az állat elhullásával végződik.

Bezabálás

A sok odafigyelést igénylő probléma közül elsősorban azért került előtérbe, mert egyrészt hasonló elfekvős, felállni képtelen tüneteket is produkálhat, másrészt átmeneti időszakokban (tavasz, ősz) okozhat gondot. Tavasszal a friss, zsenge legelő sarjadása miatt, ősszel pedig a legelőn kiterimésedett bendő befogadó képessége következtében történő beszénázás alkalmával.
Mindkét esetben egy elsavasodás, acidózis lép fel, ami átmenetileg (és ha nem figyelünk oda, akkor végletesen) leverheti lábról a juhokat. Nem feltétlenül járhat ez felfúvódással, mint a kérődzők esetében pillangós zöldtakarmány (here, lucerna, borsó stb.) fogyasztásakor, hanem a megtermelt bendő működése renyhül, és kérődzéssel nem bír a benne lévő sok takarmánnyal, ezért az anyagcsere elsavasodik.
Felfúvódás esetében a pillangós növényekben található kapillár aktív anyagok okozzás a bendőtartalom elhabosodását, minek következtében ez a habos anyag sem kérdődzéssel, sem máshogy nem tud eltávozni és felfújja a bendőt, mely végül repedéshez, elzáródáshoz vezet. Felfúvódás kezelésekor ezt a habos, gázos anyagot kell eltávolítani a bendőből. Vagy gyógyszerrel, vagy nyelőcső szondával, végső esetben szúrcsappal. Minden juhászatban és kérődzők tartásával foglalkozó helyen javallott olyan készítményt tartani, amely a felfúvódás gyors kezelésére alkalmas. Nép hiedelmek szerint a Magyar Pásztorkultúra hagyományai között számos ilyen természetes anyagot találunk a gyógyszerek mellett (paradicsom, hagyma stb.). Szúrcsapolás során a felfúvódott bendő falát kívülről a horpasz felől, a hasfalon keresztül átszúrjuk, hogy a gázok eltávozhassanak.
A bezabálás másik jellemző tünete az elsavasodás. Mely során nem igazán tapasztalunk felfúvódást, vagy csak enyhe mértékben. A jóllakott állat horpasza telt fekvő helyzetben. Viszont a savas közeg miatt az anyagcsere megváltozik és súlyosabb esetben izom elfajulást is okozhat. A megelőzésnek itt is ebben az esetben fontos szerepe van!

Scrapie

A BSE vagy kergemarha-kór juhokban előforduló formája. Ami miatt ide került számos tévhit eloszlatása. Az egyik a betegség fertőző mivolta. Miszerint a scrapie, csakúgy, mint a kergemarha-kór okozója nem baktérium, vírus vagy gomba, hanem egy fehérje, pontosabban egy prion. Ezért a betegség terjedése is különbözik a klasszikus baktériumos, vírusos, gombás betegésgektől. Állatról állatra, állatról emberre úgy terjed, hogy a beteg élelmiszert, takarmányt elfogyasztják és az beépül a szervezetbe. Ott beépülve vitatott lappangási idő után (több év is lehet) idegrendszeri tüneteket okoz.
A scrapie szó jelentése annyit tesz, hogy dörzsölés. Ez a betegség tüneteire utal, miszerint az idegrendszeri megnyilvánulás során a juhok ledörzsölik, lerágják magukról a gyapjút véres bőrig. A tudomány mai gyakorlati állása szerint gyógyíthatatlan és a beteg állat húsának, részeinek fogyasztása, takarmány célokra történő felhasználása tilos!
Kérdezheti bárki, hogy hiszen a juh növényevő állat, akkor hogyan is fogyaszthatná el a beteg állat húsát, részeit. Úgy, hogy intenzív gazdálkodás, termelés során vér, csont, hús, fehérje liszt formájában a takarmányába keverik nagyobb termelési mutatók elérése érdekében. Mivel a Racka egy parlagi, primitív fajta, ezért a legritkább esetben fordul elő intenzív gazdálkodási keretek között a termelése. Tegyük hozzá nem is rentábilis.
Ezért amikor azt halljuk, hogy a Magyar Szürke Marha, vagy a Racka nem fogékony, immunis a kergekórra tulajdonképpen nincs másról szó, mint arról, hogy szerény termelése következtében nem etetik ilyen intenzív takarmányokkal és messze nem jelenti azt, hogy ne kapná el a betegséget.

Májmétely

A Fasciola hepatica egy élősködő, parazita laposféreg! A parazita közti gazdával, hordozó szervezettel terjed, Májmétely esetén ez a köztigazda, hordozó a Törpe Iszapcsiga. A nevéből is adódik, hogy csiga lévén a lápos, mocsaras, zsombékos, vizes közeget kedveli. A parazita több fejlődéis folyamaton megy keresztül, mire eljut a juhok szervezetéig. Tévhit az, hogy a csiga elfogyasztásával kerül a juhok szervezetébe, hiszen a juhok a legritkább esetben fogyasztanak csigát!
A csiga szervezetében kikelt lárvák kijutnak a természetbe és a növények levelein, szárain betokozódnak. Az ilyen növényeket elfogyasztó juhok szervezetében a tokból kiszabaduló lárva a májban telepszik meg és az epeutakban, ahol vérrel táplálkozik. A körforgás úgy biztosított, hogy a lárvák a juhok szervezetében petéket termelnek, melyek a bélsárral kerülnek a külvilágra.
A gyógyítás, gyógykezelés mellett legfontosabb szerepe a megelőzésnek van! A folyamatos, rendszeres féregtelenítés megszakítja a májmétely szaporodási körforgását, ezzel fejti ki hatását. Megelőzésként legfőképp a lápos, mocsaras, vizes legelőket kerüljük.

Mivel a Racka parlagi, primitív fajta, ezért sok esetben olyan legelőt hasznosítanak vele, ahol intenzív juhfajták nem lennének képesek termelni, (néha még létfentartani sem). Így a betegséggel Racka esetében számolni kell.

Rühösség

Szintén paraziták okozzák, az atkafélék betegsége. Legjelentősebb károkat a gyapjúval fedett testrészek rühösség okozza, mert egész nyájakat betegíthet meg. Leggyakrabban és elsősorban téli időszakban, vagy téli időszak után fordul elő. Előfordulásában és megjelenésében nagy jelentősége van a zsúfolt, párás és ammóniás tartásnak.
Az atkák befúrják magukat a juhok bőrébe és ott vándorolva anyagcsere termékeket termelnek, illetve a nyálmirigyükkel irritálják a juhok bőrét.
A szúrás helyén apró, tűszúrásnyi göbök képződnek, melyek hólyagokká alakulnak, végül pörk formájában leválnak és ellepik a bőrfelszínt. Az irritáció miatt a juhok vakaróznak, illetve rágják, dörzsölik a gyapjukat. A vakarózás és gyapjú rágás következtében a juhok vetkőzni kezdenek. Védekezés és megelőzés ellene kétféleképpen lehetséges. Alkalmazható injekciós formában, illetve nyírás utáni fertőtlenítő fürösztéssel.

Racka esetében a legritkábban előforduló parazitás betegség, hiszen a juhokat nem igazán istállózták, télen is csak szélvédett szárnyékot biztosítottak nekik.

Vetkőzés és hűtlenség

Racka esetében sok esetben összekeverhető, összetéveszthető a rühösséggel. Hozzá kell tenni, hogy nemcsak tüneteiben, megjelenési formájában, hanem azért is, mert a Rackát gyakorta a szerény termelési mutatói miatt sovány, vékony takarmányon teleltetik. A télen, hideg hatására megnövekszik a Racka testfelületén a durva gyapjú mennyisége, amely egyrészt tincsekbe, nemezekbe áll össze, másrészt a jászolból gyakorta tele megy takarmánnyal, törekkel. A sovány, vékony téli takarmány hatására a megnövekedett gyapjú mennyiség töve elvékonyodik, és el is szakad, elválik a bőrfelülettől. Az elvékonyodás, tincsek leválása miatt vakarózás tapasztalható a nyájban, illetve a szalma, széna és törek szennyeződés következtében. A vakarózás és a levált, ám össze filcesedett bunda hatására a bőrfelület befülled. Ezért még sok esetben hámosodás, pörkösödés is tapasztalható. Viszont ez nem keverendő össze a rühösség tüneteivel.

Juhbagócs

A bagócs légy lárvája által okozott betegség.

Orrbagócs

Lárváit a nőstény légy a juh orrnyílásainak vagy a szem nyálkahártyájának közelébe rakja le. Amikor a juhbagócsok megjelennek, a nyáj nyugtalanná válik, fejüket rázzák, orrnyílásaikat igyekeznek elrejteni, összebújnak, orrukat a talajhoz szorítják. A lárvák orrjáratba vándorlásakor orrukat dörzsölik, orrukat fújják, prüszkölnek. A lárvák bejutása után megnyugszanak, ez csak átmeneti, mert a lárvák az orrüregben elkezdenek növekedni. A lárvák a következő év tavaszán, hurutos megbetegedést okoznak, amely gyakori tüsszentéssel és az orr gennyes folyásával jár. Végül a megnőtt lárvák (2-3 cm) tüsszentéssel kerülnek ki újra a szabadba.
A bagócs nyüvek a homloküregen keresztül feljutnak az agyba. Ez a központi idegrendszer zavarát okozza. Napokon belül az állat pusztulását okozza. Izgatottság, tompultság, kényszermozgások, görcsök azt jelentik, hogy a lárvák az orrüregből felkerültek, a gennyes folyamat az agyburokra átterjedt, az agyvelőbe is kerülhettek, ahol tályogok képződtek.

Bőrbagócs

A kis nyüvek egy hét múlva kelnek ki a petéből, és egy szőr tövénél befurakodnak a juhok testébe. Az idegpályák mentén és a bőr alatt megkezdik a két hónapig tartó vándorlásukat. A lárvák egy része áthalad a gerinccsatornán is. A lárvák emésztőnedvei feloldják a szöveteket, majd becsúsznak az így keletkezett üregbe. A nyüvek a bőrnyílásokon keresztül kipréselik testük végét, amelyen keresztül lélegeznek. A juhok szervezete a bőr alatti lárvák ellen tojás nagyságú tokkal védekezik. A nyüvek vándorlása ezzel meg is szűnik.
Duzzanatok keletkeznek a hát és az ágyék bőrén, gennyes váladékkal. A duzzanatok megjelenése március-áprilisban hónapban gyakori. Három hónapig tartózkodnak a bőr alatt, míg egy reggel a bőrbe vájt csatornán keresztül a földre hullanak. Befúrják magukat a talajba, Egy hónap múlva jelennek meg a szárnyas legyek. Közvetlenül kibújásuk után már párosodnak, néhány óra múlva már petéznek.

A védekezés és megelőzés abban rejlik, hogy a bagócs légy életciklusát megszakítjuk!

Érdekes megjegyezni, hogy például a Racka és őshonos juhok esetében ez olyan betegség volt, melyet népvándorló és honfoglaló elődeink már gyógyítottak. Méghozzá úgy, hogy ásatási leletek igazolják, miszerint késsel a lárvát kivágták a koponyából és a vágás helyét fémmel pótolták. Nemcsak a juhokon és állatokon, hanem saját magukon, embertársaikon is!

Panaritium

Az egyik leggyakoribb juhbetegség. A büdös sántaságot olyan baktériumok okozzák, melyek levegő mentes közegben fehérjebontó enzimet termelnek, és elbontják még a húst, de a szarut is. Hajlamosító körülmények is szerepet játszanak a kialakulásában, mint meleg, nedves időjárás, felázott vagy köves talajon való hajtás, zsúfoltság, rossz tartási körülmények, csülökápolás elhanyagolása, a lábvégek sérülései (túlzott körmölés, az úgynevezett sántára körmölés is), trágyával tartósan szennyezett lábvégek. A puhább szarutokkal rendelkező juh fajták érzékenyebbek iránta. A Racka szerencsére nem ilyen. Az idősebb juhokban a szarutok könnyebben elválik az irhától, ezért az életkor előre haladtával gyakoribb. Fertőzési forrást jelentenek a nyájban a talprothadásban szenvedő juhok. A tavaszi és az őszi csapadékos időszakokban gyakoribb. A száraz meleg, és hideg nem kedvez a betegségnek.
A csülök közötti bőrön vagy a pártaszélen savóval, gennyel telt hólyagok jelennek meg. Ezek felfakadását követően fekélyek keletkeznek. A szövetelhalás ráterjed a csülök irhájára, ami elszürkül, ellágyul, elválik a szarutoktól. Az elvált irha és a szarutok között híg, majd kenőcsös, gennyes, bűzös, rothadó váladék keletkezik. Az elhalás az ujjcsontokra is ráterjed. Ez már a pállott sántaság kategóriája. A juhok sántítanak, sokat fekszenek, térdelve vagy ülve esznek, étvágytalanok, elapaszthatnak. Hosszadalmas betegség, aminek következtében a juhok lesoványodnak.
Legfontosabb a megelőzés, és védekezés! Tiszta, száraz alom, rendszeres és precíz, kellő mértékű csülökápolás, a lábvég sérüléseinek kerülése, istállók kijárata, itatók körüli tócsák megszüntetése.
Körmöléskor a levált szarurészek eltávolítása. Ez az úgynevezett faragás vagy sántázás a körmölés során. A beteg irhát fertőtlenítő kencével kezelik (ma már számos, kifejezetten ezt a célt szolgáló készítmény van de a juhászok legtöbbször maguk keverik saját recept alapján. Lábfürdők vagy hétköznapi, gyakorlati néven a taposók formalint, cink-szulfátot, meszet tartalmaznak. Megelőzésre jól bevált az alom szuperfoszfátos beszórása. A beteg juhokat elkülönítik.

Racka esetében a magyar rögön kialakult szaruképletek a legritkább esetben betegednek meg. Ha ez bekövetkezik, akkor mindenképpen a tartási higiénia és a hozzáértés hiányosságának fokmérője.

Folytatjuk…

Kecske

A klasszikus juhászatokban, főleg az árutermelő ágazatban megfigyelhető, hogy a juhok között tartanak a nyájban szamarat és kecskét. Ennek nem kizárólag az az oka, hogy önellátó módon fejik a kecskét és fogyasztják a tejét. A kecske bővebb tejű a juhoknál és ráadásul a juhokkal ellentétben más kicsinyét is könnyebben elvállalja. Míg a juhok az ellés után a felnyalás, szárazra nyalás során olyan köteléket alakítanak ki bárányukkal, hogy más anyák bárányait nem szoptatják, ellökik, addig a kecske esetében enyhébb ráhatással ez elérhető. Ha nem, akkor a rászoruló bárányokat fejt kecske tejjel itatják.

Több megfontolásból is döntöttük a Racka mellé a kecske tartásról. Egyrészt valóban szeretjük a tejét, a belőle készült tejtermékeket. Másrészt előfordult már korábban olyan Racka anya, aki nem szoptatta a saját bárányát. Harmadrészt és nem utolsó sorban Puli kölykök esetében is a kecske tej egy olyan ideális táplálék, amit eddig is használtunk a felnevelés során. Summa summárum szert tettünk a Rackákkal kecskékre. Nevezetesen 2 gödölyét szereztünk be mág növendék korukban.

Ahogy ez lenni szokott, így a kecske esetében sincs másképp a tejhez gida kell. Oda is volt a két gödölye ősszel fedeztetésen, ahol egyikük sikerrel is járt és vemhesült. Mivel a másik nem, ezért beszereztünk egy bakot is, hogy ősszel már ő végezze el a fedeztetés feladatát.

Nem tiszta vérű állomány, mert a Magyar Parlagi kecske mellett őseik közt előfordulnak főleg Alpesi Őzbarna, csekélyebb mértékben Szánentáli felmenők. Nem utolsó sorban kecske esetében a szarvatlansághoz is ragaszkodtunk, mert így szarvatlanul is a Rackáknak parancsolnak, hátmég a Magyar Parlagi Kecskére jellemző tekintélyes szarvval mire lennének képesek. Létszámuk esetében ügyelni is kell arra, hogy a Rackák létszámának felét ne haladják meg, mert át is vennék a hatalmat a falkában.

Szerencsére az őszi fedeztetésből is kislány született, így ő is passzol majd a beszerzett bakhoz.

Műkotló

Mivel az országban egyedülálló fekete búbos Magyar Kacsa vérvonalra sikerült szert tenni, és ahonnan származnak az utolsó gácsért is nekem adták tenyésztés céljából, ezért a keltetést nem bíztam a véletlenre, hogy majd akad egy kotló, aki kikölti az összes tojást.

A legtöbb tojást (néhány kivétellel) keltető gépbe raktam, két részletben, két különböző időpontban. Az első keltető gép esetében most telt le a 28 nap és 45 tojásból 35 kipattant. Persze van közötte tőkés réce tojása is, de ez egy régi, használt keltetőgép esetében elég szép eredmény.

Az eredmény a várakozásaimat is felülmúlta abban a tekintetben, hogy az utánpótlás eddig biztosítva van. Viszont érdekes módon annak ellenére, hogy a szülők közül a tojók és a gácsér is rendelkeztek búbbal a kikelt napos fekete Magyar Kacsák nem búbosak.

Juhok nyírásáról

Kérdezhetné bátran és teljes joggal az olvasó, hogy mit keresnivalója van itt egy gyakorlati dolognak az írások között. Mégis úgy gondoltam, hogy szakítsunk kicsit azzal a hagyománnyal, amit például elődeink is végeztek, hiszen a szó elszáll az írás meg megmarad. Pásztorkodó és juhászkodó elődeink ugyanis nagyon ritkán vetették papírra gyakorlati tapasztalataikat. Ennek több oka is volt. Egyrészt minek is vessék papírra, amikor nem elméleti tudásról van szó, hanem olyan fogásokról, mesterségről, amit olvasással nem lehet, képtelenség elsajátítani. Idősebb juhászok adták át a fiatalabbaknak nemzedékről nemzedékre, évről évre, illetve maguk is gyarapították, csiszolták tapasztalataikat, hiszen minden évben tavasszal maguk kézzel nyírták juhaikat. Másrészt történt ez így már a magyar pásztorkultúrában, hogy szájról szájra, írás és dokumentum nélkül terjedt és maradt fent a tudás napjainkig. Többek között ezért is ritka, alig található írásos szakirodalom például a Magyar pásztorkutyákról. Egy elszigetelt réteg elszigetelt, saját területén belül művelt tudománya. Nyilvánvaló, hogy nem is lehet ezt leírni, hiszen egy-egy apró mozzanat, technikai fogás több oldal terjedelmet igényelne, holott a gyakorlatban csak egy egyszerű dolog. Hasonlóan a Puli vagy Pumi szőrének ápolásához, amit leírni oly körülményes és nehéz, míg a gyakorlatban látva és megmutatva szinte magától értetődő, pofon egyszerű dolog.

Racka nyírás ollóval VIDEO

Manapság már annyira kiveszőben a juhok nyírásának mestersége, hogy a juhászok is alig művelik. Pláne ha több száz fős egyedszámú nyájjal rendelkeznek. Ezért minden tavasszal, ahogy eljön a kihajtás ideje és a napsütéses órák száma megnövekszik, valamint éjjeli fagy sem csípi már a levegőt külön nyíró brigádokat fogadnak ebből a célból. A nyíró brigádok speciálisan erre a munkára vannak rá állva és olyan gyakorlati tapasztalatuk van, olyan rutinosak, hogy az avatatlan szemnek teljes mértékben elsajátíthatatlan. Én magam is megjártam, hogy gondoltam majd ellesek néhány fortélyt, de ez a nyírók ügyessége és gyorsasága miatt teljességgel lehetetlen volt. Hozzá kell tenni, hogy ilyen egyedszámú nyájnál ma már többnyire géppel nyírnak. A nyírógéphez pedig majdnem teljesen eltérő fogások, mozdulatok és tapasztalatok szükségesek, mint a kézi, ollóval történő nyíráshoz. Azért csak majdnem, mert azért a juhok bőre ugyanúgy gyűrődik és ugyanott érzékeny mindkét esetben. Csak másképp dolgozik a nyírógép, mint az ember kezében az olló. A két technikát össze sem hasonlítanám. Már csak azért sem, mert a géppel történő nyírásban nincs saját tapasztalatom. Mégis a szakma nagy öregjei, rutinos rókái azt mondják, hogy mindennek a kézi, ollóval történő nyírás az alfája és alapja és ott kezdődik a nyírás mestersége.

Racka nyírás géppel VIDEO 

Bár el lehet magyarázni és többet végig is lehet nézni, de mégsem jön rá úgy az ember, mintha saját maga csinálja. Ismétlés a tudás anyja és gyakorlat teszi a mestert. Ezért minél több juhot nyír meg az ember úgy lesz egyre tapasztaltabb és bizony egyre ügyesebb. Másképpen ez nem megy. De nézzük sorban.

A nyírógép technikai alapja egy flexibilis tengely, amely árammal működteti a nyíró fejet. A nyíró fejben két éleket formázó sík mozog egymás mellett vízszintesen. A vízszintes ellentétes mozgás a nyíró olló működését példázza, csak amíg a kézi ollónak két ilyen éle van, addig egy nyírógépnek sokszorosa. A gyapjú nyíró olló teljes mértékben eltér a szabó ollók technikájától. Abban mindenképpen eltér, hogy a szabó ollóknál a két éles sík középen keresztezi egymást kapcsolattal, így a két él kereszteződésénél összekapcsolt tengely után található az erőkar. A gyapjú nyíró olló ettől eltérően úgy működik, hogy a két nyíró felület nem keresztezi egymást, hanem a két egymáson mozgó sík a legvégén találkozik. Nem tengellyel, csavar kötés utáni erőkarral ellátott, hanem a két nyíró él végén lemez hajtással összekapcsolt. A lemezes összekapcsolás pedig úgy hajtott, hogy rugó szerűen az olló elengedésével a két nyíró él eltávolodik. Nyírás közben a kéz a vég lemez rugót feszíti egymáshoz. A szabó olló esetében a két nyíró felület úgy találkozik, súrlódik egymáson, hogy a teljes él hosszúságban is vágó felületet képez. Azaz a két él vízszintesen párhuzamos. Gyapjú nyíró ollónál ez nem így van, hanem a két él hossz tengelye keresztezi egymást. Ezért nyíráskor a két él tengelye nem párhuzamos, hanem szöget zár be egymással. Így a teljes nyíró felület nem képes vágni teljes hosszában, hanem mindig csak a két él találkozási pontja. Ezért a kétféle ollót másképp is kell használni. Amíg a szabó ollót az ember az erőkar végén kialakított egy-egy ujj helyébe dugva működteti, addig a gyapjú nyíró ollót középen a két nyíró élt az ujjaival össze felé húzza, majd engedi, hogy az olló végén a lemez rugó szétnyissa az ollót. A szabó ollót hegyével szemből toljuk az anyagba. A gyapjú nyíró ollóval pedig oldal irányban dolgoznak mindig egy-egy kisebb sávot az olló két éle közé fogva. A szabó olló esetében külön van jobb és balkezes, míg a gyapjú nyíró ollónál nincs ilyen, mindkét módon használható. Természetesen, mint látja a kedves olvasó ezt leírni milyen körülményes dolog, de a gyakorlatban a kétféle olló használatával ez azonnal szembe tűnik.

 nyíráshoz a juhokat kifogás után beültetjük. A kifogás kultúrája is eltér a pásztor hagyományokban, mert a kampós pásztorbot csak a Merino fajta megjelenésével vált hagyománnyá a magyar pásztorkultúrában. A Rackák mellett elődeink nem használtam kampós, vagy népies nevén gamós pásztorbotot, hanem a juhokat a szőrüknél fogva kézzel megragadták, illetve a Racka testén szerencsére a szarvánál is van természetes fogantyú. Ezért népvándorló és honfoglaló elődeink nem kampós végű pásztorbotot használtak. Hasonló képpen nézett ki pásztor botjuk, mint ahogy ma általánosan elterjedt Erdélyben, mert ott sincs kampós vége többnyire a botnak, csak az Erdélyben kialakult magyar eredetű pásztorkultúra utána más irányban fejlődött tovább, mint az anyaországi magyar. Hasonló képpen Erdélyben is ritkán hallani a birka szót, hanem ahogy a Rackát, Cigáját és Ciktát nevezzük itthon elterjed a juh szóhasználat. A juhokat kifogás után a nyíró a lábai közé beülteti.

A beültetésnek több oka és magyarázata is van. Például ebben is eltér a pásztorkultúra fejlődési iránya az Erdélyben napjainkra kialakult kultúrától, mert ott sok esetben fekve, vagy állítva nyírják a juhot. A gyapjú nyírást a juhok testén a magyar pásztorkultúra szerint a juhok fejénél kell megkezdeni. A gyapjú benőttsége Rackán több ilyen megkezdési pontot tesz szükségessé a testén. A gyapjú benőttsége azt jelenti, hogy mennyire húzódik le a gyapjú szőrtakaró a lábakon, a két oldali pofán, a homlokon és a hasnál. Minél inkább lehúzódik és összenő a gyapjú takaró annál jobb a gyapjú benőttsége a testfelületen. Igaz gyapjú feldolgozás szempontjából a fej-láb gyapjú értéktelenebb, de mégis a jobban benőtt gyapjú tömege több és a gyapjút elsősorban tömege alapján fizetik. Még a Racka feldolgozó ipara is más, mint a finom gyapjas juh fajtáké. Hiszen a durva gyapjút elsősorban a nemez készítők értékelik és tudják hasznosítani. Ma Magyarországon a hagyományos, árutermelő gyapjú átvételi rendszer a durva Racka gyapjút nem is értékeli, nem becsüli semmire, hanem kiemelt árral az árutermelő juhászatokat Merino gyapjú termelésére ösztönzi.

Elmondhatjuk, hogy ugyan a tenyésztésben előnyben szükséges részesíteni a minél jobb testfelületi benőttséggel rendelkező egyedeket, de mégis a durva gyapjas Racka benőttsége korántsem teljes. A lábak gyakorta csánk és könyök izület felett is csak sima fedő szőrrel borítottak. A gyapjú takaró a fejen a szarvak mögött veszi kezdetét, és a két szarv között a homlokon csak némi bojt szerű gyapjú pamacs található egyes egyedeken. A has benőttsége nem igazán jellemző. Ezt a benőttségi hátrányt nyíró tömegben ugyanakkor kárpótolja a Racka gyapjú termelési képessége mennyiségben. Fürthosszúságban egyetlen juhfajta sem vetekedhet a Rackával. Egy év időtartam alatt olyan látványos és extrém mennyiségű gyapjú termelésre képes, ami egyedülálló a világon. A benőttség miatt a Racka nyírásakor ezért nemcsak a fejen szükséges megkezdeni, hanem a lábakon és a has két oldalán is a gyapjút.

Klasszikus módon a Racka nyírásának sorrendje testtájanként úgy alakul, hogy a beültetett juh feje felől haladunk folyamatosan és fokozatosan lefelé. A szügyön a nyírt gyapjú ketté választódik, és innen két irányba folytatódik a juh két oldala felé. A lábakon és a hason visszafelé megkezdve marad egy kabátként egyben a lenyírt gyapjú. A visszafelé nyírás kényes pontja még a könyökhajlat és a hátsó láb tövénél található haskorc, illetve a farok. Nyírás közben a beültetett juhot úgy hajlítják, úgy forgatják, hogy a nyírás aktuális helye felé domborodjon. Így előzhető meg, hogy a nyíró a bőrbe belevágjon. Az éles és hegyes gyapjú nyíró ollóval nagyon könnyű elvéteni és borzasztóan vigyázni kell végig, hogy a hajlatokban ne vágjunk a nyírott juh bőrébe és ne nyisszantsunk rajta sebet. Ez talán még fontosabb annál is, hogy szépen nyírjuk le a jószágról a gyapját. Mivel munka közben az olló oldal irányban mozog a használat során, ezért a nyírás közben a juhot olyan testtartásban kell tartani, hogy a nyírott résznél domborodjon. Egy eleven, élénk és temperamentumos Rackával ez nem is olyan könnyű művelet. A hirtelen természetű Racka esetében még arra is vigyázni kell, hogy ha megugrik az ember nehogy magát vágja vagy szúrja meg. Nyírás közben a nyíratlan részen a gyapjút soha nem húzzák, hanem a nyír részt lefelé fejtik. Mert ha meghúzzuk kézzel a nyíratlan gyapjú szélét a bőrt is húzzuk és az olló rögtön belevág. A lenyírt területen a bőrt maguk felé meghúzva segítik elő az olló siklását. Hozzá kell tenni, hogy a racka igen élén vérmérsékletű, hirtelen és energikus. Nem tűri olyan türelemmel a nyírást, mint például a Merino. A nyíró gyakorlatát tükrözi a végeredmény, hogy a lenyírt bőrfelületen a szőr mennyire maradt lépcsős, csíkos, cakkos. Rutinos nyírók keze megkezdéskor rááll egy magasságra és azt viszi végig a teljes testfelületen. A jól nyírt gyapjúnyírás után szinte teljesen egyben fekszik, mintha a juh egy kabátként vetette volna le az egészet. Persze a legelső juh nyírása a leghosszabb és a legnehezebb. Minél többet nyír az ember annál tapasztaltabb és gyorsabb is lesz. A deréknak a nyírás viszont mindig is nehéz kenyér, mert a magyar pásztorkultúrában a nyírás közben az ember nem ül, és nem térdel a jószág mellett. Végeredményként pedig úgy gondolom nem baj, ha először sokáig tart és hosszadalmas, nem baj, ha első pár alkalommal kicsit cakkos és lépcsős, mert oly kevesen őrzik ezt a hagyományt, művelik e fogásokat, hogy ráfér a magyar pásztorkultúrára a szándék, hogy valaki gyakorolja.