Ráadásul sok esetben olyan hasonló, kísértetiesen ugyanolyan tüneteket, jeleket produkál az élet, hogy a kezdő juhtartó csak a fejét vakarja, hogy most mi lehet a probléma.
Természetesen mindent betartani, teljesen megfelelni nem lehet, illetve a tennivalókat nagymértékben befolyásolja a tartási hely, körülmények egyedisége. A későbbiekben terveink szerint külön-külön megvilágításba, prezentációra kerülnek ezek a kérdések. Ezért e mostani rövid, teljesség igénye nélkül ráncba szedett összefoglaló szerepe, jelentősége csupán a témafelvetés, figyelem felkeltés és nem több. De nézzük sorban…
Szelén
A hiányával, hiány tüneteivel elsősorban bárány és növendék korban kell számolni, illetve felnőtt állománynál abban az esetben, ha a biológiai ciklus valamely nehezebb fázisát éli meg a juh. Ilyen nagyobb igénybevétel lehet a szervezet számára a vemhesség, szoptatás, illetve a téli időszak.
A Szelén olyan mikroelem, és ásványi anyag, melyre a szervezetnek nagyon kis mértékben van szüksége, de mégis abban a tekintetben létfontosságú, hogy hatással van több anyagcsere forgalmi folyamatra.
Ilyen anyagcsere folyamatok közül elsősorban azt szükséges kiemelni (mert ez a leggyakoribb probléma), hogy például szoros kölcsönhatásban van a szervezetben az E vitamin anyagcserével. Az E vitamin és a Szelén a szertvezetben antioxidáns, az szabad gyökökkel rendelkező vegyületek felszívódását, anyagcsere forgalmát befolyásolja. Az antioxidánsok nagyon sokféle befolyással bírnak az élő szervezetre és több betegség megelőzésében is jelentősek. Többek közt a legyengült immunrendszerből eredő betegségek, daganatos megbetegedések, anyagcserezavarok megelőzéséért felelősek. A szervezetben az E vitamin és a Szelén, mint antioxidáns szabályosan leköti, ártalmatlanítja, megköti ezeket a szabad gyökökkel rendelkező vegyületeket. Ilyen vegyületek kialakulását idézi elő például a penészes takarmány, illetve különböző toxinok jelenléte is a takarmányban, alomban. Szelén hiányában csorbát szenved az E vitamin anyagforgalma is, hiszen szoros kölcsönhatásban vannak, ezért nem tudja kellő képpen kifejteni védekező mechanizmusát a szervezet ezekkel az megbetegségekkel szemben.
Fontos, hogy a Szelén felszívódását, hatását gátolja a kén és az arzén. Kénnel növényvédő szerek esetében találkozhatunk a juhtartásban, míg az arzén leggyakrabban az itató víz, leginkább a fúrt kútból származó ivóvíz problémája egyes területeken.
A Szelén hiány leggyakoribb kezdő tüneteit nem biztos, hogy észre vesszük, hiszen a legyengült általános állapot, vérszegénység, elesettség, levertség, de a csökkent fejlődő képesség, lemaradott testtömeg gyarapodás másnak a tünete is lehet. A felsimerést nehezíti, hogy ezek a tünetek általában nem direkt hatások, tehát nem közvetlenül a Szelén hiány idézi elő, hanem a csökkent Szelén bevitel következtében kialakult folyamatok következményei. Súlyosabb esetben a juhok úgy leesnek lábról, az izomfájdalom, izomgyengeség miatt, hogy képtelenek felállni és a mellső lábaikon a lábközép izületen csúszva, térdelve közlekednek. Szelén hiányra utalhatnak pont az E vitamin és az antoxidánsok kapcsán különböző bőrproblémák is. De Szelén hiány következményei lehetnek szaporodásbiológiai problémák, meddőség, fogamzási rendellenességek és a kosoknál a termékenyítő képesség is.
Pótlására több lehetőség is kínálkozik. Léteznek szájon át használható takarmány kiegészítők, illetve súlyosabb esetben gyors beavatkozás képpen injekció formájában is adható. A gyakorlatban legelterjedtebb módja a Szelén pótlásnak, ásványi anyag ellátásnak a szelénes nyalósó használata! Ezzel a juhok annyi ásványi anyaghoz jutnak, amennyire szükségük van. Az ásványi anyag felszívódását elősegíti az a tény, hogy az állatok a nyalósóra szomjasak, ezért több folyadékot vesznek magukhoz. Racka esetében nyalósó hiányában megfigyelhető, hogy ha módjuk, lehetőségük van rá, akkor a juhok a legelőn vagy szikes, savanyú területet keresnek, vagy elkorhadt, elszenesedett fákat és azokat rágják.
Tetanusz
Gondolhatná bárki, hogy miként jön ez ide, hiszen humán vonatkozásban a köztudatban már nagyon ritkán fordul elő. Persze a köztudatban ott van, mint jelentős sebfertőzés és védekeznek is ellene rendszeresen, köztudottan, mert bizony ott van, jelen van, mint opció és lehetőség.
A betegséget a Clostridium tetani nevű toxin termelő baktérium okozza és sebfertőzéssel kerül a szervezetbe. Annak ellenére, hogy emberi sérüléseknél szinte azonnal, haladéktalanul fertőtlenítünk, sebkezelünk, mégis a biztonság kedvéért orvoshoz fordulunk védekezés szempontjából. Vajon mindezt megtesszük juhok esetében is?
Ilyen sebeket, sérüléseket okozhat juhok esetében a nyírás, körmölés, de az átcsoportosítás, falkásítás és bizony az ellés, szoptatás is. Nemcsak emberi vonatkozásban, hanem a juhokat tekintve is.
Aki nyírt vagy körmölt már valaha juhot pontosan tudja milyen lesz a keze munka közben. Azt is tudja, hogy a körmölő kés, gyapjú nyíró olló milyen éles eszköz. Ha a magunk sérüléseit el is látjuk, kezeljük, és ha a juhokra is ezt kiterjesztjük akkor is számolnunk kell a sebzések után a tartási hely, istálló, hodály, legelő fertőzöttségével. Köztudott, hogy a meleg, nedves, trágyás közeg kedvez a spórák életképességének.
Racka esetében különös gonddal kell eljárnunk a falkásítás, átcsoportosítás során, mert a szarvaikkal egymáson sebet üthetnek, külső és belső sérüléseket okozhatnak. Számos ilyen falkából kilökött állat végezte, vagy lett végül a bundájából kifordítva belső külső és belső sérülések miatt. Az újszülött bárányok köldök fertőzése mellett a bárányaikat védő anyák esetében a sebzés ugyanilyen veszélyt jelent, de az idősebb szopós bárányok saját anyjuk emlőin is harapásokat okozhatnak, pláne ha a tartási körülmények és a takarmányozás miatt kevesebb tejet kapnak az anyjuktól.
A Tetanusz klasszikus tünete a sebzést követően legkülönbözőbb időn belül bekövetkező vázizom bénulás. A lappangási idő függ attól, hogy a sebzés, sérülés milyen messze található a központi idegrendszertől.
Állkapocs merevség, szájzár, nyakizom merevség, nyelési nehézségek, mellkasi, hátizom görcsök ( a görcsök során a hát homorúvá feszül).
Mindent összevetve azt is kijelenthetjük, hogy a tetanusz előfordulása olyan indikátor, ami a tartás higiéniára is utal. Gógykezelése kevésbé reményteljes, ezért legtöbb esetben az állat elhullásával végződik.
Bezabálás
A sok odafigyelést igénylő probléma közül elsősorban azért került előtérbe, mert egyrészt hasonló elfekvős, felállni képtelen tüneteket is produkálhat, másrészt átmeneti időszakokban (tavasz, ősz) okozhat gondot. Tavasszal a friss, zsenge legelő sarjadása miatt, ősszel pedig a legelőn kiterimésedett bendő befogadó képessége következtében történő beszénázás alkalmával.
Mindkét esetben egy elsavasodás, acidózis lép fel, ami átmenetileg (és ha nem figyelünk oda, akkor végletesen) leverheti lábról a juhokat. Nem feltétlenül járhat ez felfúvódással, mint a kérődzők esetében pillangós zöldtakarmány (here, lucerna, borsó stb.) fogyasztásakor, hanem a megtermelt bendő működése renyhül, és kérődzéssel nem bír a benne lévő sok takarmánnyal, ezért az anyagcsere elsavasodik.
Felfúvódás esetében a pillangós növényekben található kapillár aktív anyagok okozzás a bendőtartalom elhabosodását, minek következtében ez a habos anyag sem kérdődzéssel, sem máshogy nem tud eltávozni és felfújja a bendőt, mely végül repedéshez, elzáródáshoz vezet. Felfúvódás kezelésekor ezt a habos, gázos anyagot kell eltávolítani a bendőből. Vagy gyógyszerrel, vagy nyelőcső szondával, végső esetben szúrcsappal. Minden juhászatban és kérődzők tartásával foglalkozó helyen javallott olyan készítményt tartani, amely a felfúvódás gyors kezelésére alkalmas. Nép hiedelmek szerint a Magyar Pásztorkultúra hagyományai között számos ilyen természetes anyagot találunk a gyógyszerek mellett (paradicsom, hagyma stb.). Szúrcsapolás során a felfúvódott bendő falát kívülről a horpasz felől, a hasfalon keresztül átszúrjuk, hogy a gázok eltávozhassanak.
A bezabálás másik jellemző tünete az elsavasodás. Mely során nem igazán tapasztalunk felfúvódást, vagy csak enyhe mértékben. A jóllakott állat horpasza telt fekvő helyzetben. Viszont a savas közeg miatt az anyagcsere megváltozik és súlyosabb esetben izom elfajulást is okozhat. A megelőzésnek itt is ebben az esetben fontos szerepe van!
Scrapie
A BSE vagy kergemarha-kór juhokban előforduló formája. Ami miatt ide került számos tévhit eloszlatása. Az egyik a betegség fertőző mivolta. Miszerint a scrapie, csakúgy, mint a kergemarha-kór okozója nem baktérium, vírus vagy gomba, hanem egy fehérje, pontosabban egy prion. Ezért a betegség terjedése is különbözik a klasszikus baktériumos, vírusos, gombás betegésgektől. Állatról állatra, állatról emberre úgy terjed, hogy a beteg élelmiszert, takarmányt elfogyasztják és az beépül a szervezetbe. Ott beépülve vitatott lappangási idő után (több év is lehet) idegrendszeri tüneteket okoz.
A scrapie szó jelentése annyit tesz, hogy dörzsölés. Ez a betegség tüneteire utal, miszerint az idegrendszeri megnyilvánulás során a juhok ledörzsölik, lerágják magukról a gyapjút véres bőrig. A tudomány mai gyakorlati állása szerint gyógyíthatatlan és a beteg állat húsának, részeinek fogyasztása, takarmány célokra történő felhasználása tilos!
Kérdezheti bárki, hogy hiszen a juh növényevő állat, akkor hogyan is fogyaszthatná el a beteg állat húsát, részeit. Úgy, hogy intenzív gazdálkodás, termelés során vér, csont, hús, fehérje liszt formájában a takarmányába keverik nagyobb termelési mutatók elérése érdekében. Mivel a Racka egy parlagi, primitív fajta, ezért a legritkább esetben fordul elő intenzív gazdálkodási keretek között a termelése. Tegyük hozzá nem is rentábilis.
Ezért amikor azt halljuk, hogy a Magyar Szürke Marha, vagy a Racka nem fogékony, immunis a kergekórra tulajdonképpen nincs másról szó, mint arról, hogy szerény termelése következtében nem etetik ilyen intenzív takarmányokkal és messze nem jelenti azt, hogy ne kapná el a betegséget.
Májmétely
A Fasciola hepatica egy élősködő, parazita laposféreg! A parazita közti gazdával, hordozó szervezettel terjed, Májmétely esetén ez a köztigazda, hordozó a Törpe Iszapcsiga. A nevéből is adódik, hogy csiga lévén a lápos, mocsaras, zsombékos, vizes közeget kedveli. A parazita több fejlődéis folyamaton megy keresztül, mire eljut a juhok szervezetéig. Tévhit az, hogy a csiga elfogyasztásával kerül a juhok szervezetébe, hiszen a juhok a legritkább esetben fogyasztanak csigát!
A csiga szervezetében kikelt lárvák kijutnak a természetbe és a növények levelein, szárain betokozódnak. Az ilyen növényeket elfogyasztó juhok szervezetében a tokból kiszabaduló lárva a májban telepszik meg és az epeutakban, ahol vérrel táplálkozik. A körforgás úgy biztosított, hogy a lárvák a juhok szervezetében petéket termelnek, melyek a bélsárral kerülnek a külvilágra.
A gyógyítás, gyógykezelés mellett legfontosabb szerepe a megelőzésnek van! A folyamatos, rendszeres féregtelenítés megszakítja a májmétely szaporodási körforgását, ezzel fejti ki hatását. Megelőzésként legfőképp a lápos, mocsaras, vizes legelőket kerüljük.
Mivel a Racka parlagi, primitív fajta, ezért sok esetben olyan legelőt hasznosítanak vele, ahol intenzív juhfajták nem lennének képesek termelni, (néha még létfentartani sem). Így a betegséggel Racka esetében számolni kell.
Rühösség
Szintén paraziták okozzák, az atkafélék betegsége. Legjelentősebb károkat a gyapjúval fedett testrészek rühösség okozza, mert egész nyájakat betegíthet meg. Leggyakrabban és elsősorban téli időszakban, vagy téli időszak után fordul elő. Előfordulásában és megjelenésében nagy jelentősége van a zsúfolt, párás és ammóniás tartásnak.
Az atkák befúrják magukat a juhok bőrébe és ott vándorolva anyagcsere termékeket termelnek, illetve a nyálmirigyükkel irritálják a juhok bőrét.
A szúrás helyén apró, tűszúrásnyi göbök képződnek, melyek hólyagokká alakulnak, végül pörk formájában leválnak és ellepik a bőrfelszínt. Az irritáció miatt a juhok vakaróznak, illetve rágják, dörzsölik a gyapjukat. A vakarózás és gyapjú rágás következtében a juhok vetkőzni kezdenek. Védekezés és megelőzés ellene kétféleképpen lehetséges. Alkalmazható injekciós formában, illetve nyírás utáni fertőtlenítő fürösztéssel.
Racka esetében a legritkábban előforduló parazitás betegség, hiszen a juhokat nem igazán istállózták, télen is csak szélvédett szárnyékot biztosítottak nekik.
Vetkőzés és hűtlenség
Racka esetében sok esetben összekeverhető, összetéveszthető a rühösséggel. Hozzá kell tenni, hogy nemcsak tüneteiben, megjelenési formájában, hanem azért is, mert a Rackát gyakorta a szerény termelési mutatói miatt sovány, vékony takarmányon teleltetik. A télen, hideg hatására megnövekszik a Racka testfelületén a durva gyapjú mennyisége, amely egyrészt tincsekbe, nemezekbe áll össze, másrészt a jászolból gyakorta tele megy takarmánnyal, törekkel. A sovány, vékony téli takarmány hatására a megnövekedett gyapjú mennyiség töve elvékonyodik, és el is szakad, elválik a bőrfelülettől. Az elvékonyodás, tincsek leválása miatt vakarózás tapasztalható a nyájban, illetve a szalma, széna és törek szennyeződés következtében. A vakarózás és a levált, ám össze filcesedett bunda hatására a bőrfelület befülled. Ezért még sok esetben hámosodás, pörkösödés is tapasztalható. Viszont ez nem keverendő össze a rühösség tüneteivel.
Juhbagócs
A bagócs légy lárvája által okozott betegség.
Orrbagócs
Lárváit a nőstény légy a juh orrnyílásainak vagy a szem nyálkahártyájának közelébe rakja le. Amikor a juhbagócsok megjelennek, a nyáj nyugtalanná válik, fejüket rázzák, orrnyílásaikat igyekeznek elrejteni, összebújnak, orrukat a talajhoz szorítják. A lárvák orrjáratba vándorlásakor orrukat dörzsölik, orrukat fújják, prüszkölnek. A lárvák bejutása után megnyugszanak, ez csak átmeneti, mert a lárvák az orrüregben elkezdenek növekedni. A lárvák a következő év tavaszán, hurutos megbetegedést okoznak, amely gyakori tüsszentéssel és az orr gennyes folyásával jár. Végül a megnőtt lárvák (2-3 cm) tüsszentéssel kerülnek ki újra a szabadba.
A bagócs nyüvek a homloküregen keresztül feljutnak az agyba. Ez a központi idegrendszer zavarát okozza. Napokon belül az állat pusztulását okozza. Izgatottság, tompultság, kényszermozgások, görcsök azt jelentik, hogy a lárvák az orrüregből felkerültek, a gennyes folyamat az agyburokra átterjedt, az agyvelőbe is kerülhettek, ahol tályogok képződtek.
Bőrbagócs
A kis nyüvek egy hét múlva kelnek ki a petéből, és egy szőr tövénél befurakodnak a juhok testébe. Az idegpályák mentén és a bőr alatt megkezdik a két hónapig tartó vándorlásukat. A lárvák egy része áthalad a gerinccsatornán is. A lárvák emésztőnedvei feloldják a szöveteket, majd becsúsznak az így keletkezett üregbe. A nyüvek a bőrnyílásokon keresztül kipréselik testük végét, amelyen keresztül lélegeznek. A juhok szervezete a bőr alatti lárvák ellen tojás nagyságú tokkal védekezik. A nyüvek vándorlása ezzel meg is szűnik.
Duzzanatok keletkeznek a hát és az ágyék bőrén, gennyes váladékkal. A duzzanatok megjelenése március-áprilisban hónapban gyakori. Három hónapig tartózkodnak a bőr alatt, míg egy reggel a bőrbe vájt csatornán keresztül a földre hullanak. Befúrják magukat a talajba, Egy hónap múlva jelennek meg a szárnyas legyek. Közvetlenül kibújásuk után már párosodnak, néhány óra múlva már petéznek.
A védekezés és megelőzés abban rejlik, hogy a bagócs légy életciklusát megszakítjuk!
Érdekes megjegyezni, hogy például a Racka és őshonos juhok esetében ez olyan betegség volt, melyet népvándorló és honfoglaló elődeink már gyógyítottak. Méghozzá úgy, hogy ásatási leletek igazolják, miszerint késsel a lárvát kivágták a koponyából és a vágás helyét fémmel pótolták. Nemcsak a juhokon és állatokon, hanem saját magukon, embertársaikon is!
Panaritium
Az egyik leggyakoribb juhbetegség. A büdös sántaságot olyan baktériumok okozzák, melyek levegő mentes közegben fehérjebontó enzimet termelnek, és elbontják még a húst, de a szarut is. Hajlamosító körülmények is szerepet játszanak a kialakulásában, mint meleg, nedves időjárás, felázott vagy köves talajon való hajtás, zsúfoltság, rossz tartási körülmények, csülökápolás elhanyagolása, a lábvégek sérülései (túlzott körmölés, az úgynevezett sántára körmölés is), trágyával tartósan szennyezett lábvégek. A puhább szarutokkal rendelkező juh fajták érzékenyebbek iránta. A Racka szerencsére nem ilyen. Az idősebb juhokban a szarutok könnyebben elválik az irhától, ezért az életkor előre haladtával gyakoribb. Fertőzési forrást jelentenek a nyájban a talprothadásban szenvedő juhok. A tavaszi és az őszi csapadékos időszakokban gyakoribb. A száraz meleg, és hideg nem kedvez a betegségnek.
A csülök közötti bőrön vagy a pártaszélen savóval, gennyel telt hólyagok jelennek meg. Ezek felfakadását követően fekélyek keletkeznek. A szövetelhalás ráterjed a csülök irhájára, ami elszürkül, ellágyul, elválik a szarutoktól. Az elvált irha és a szarutok között híg, majd kenőcsös, gennyes, bűzös, rothadó váladék keletkezik. Az elhalás az ujjcsontokra is ráterjed. Ez már a pállott sántaság kategóriája. A juhok sántítanak, sokat fekszenek, térdelve vagy ülve esznek, étvágytalanok, elapaszthatnak. Hosszadalmas betegség, aminek következtében a juhok lesoványodnak.
Legfontosabb a megelőzés, és védekezés! Tiszta, száraz alom, rendszeres és precíz, kellő mértékű csülökápolás, a lábvég sérüléseinek kerülése, istállók kijárata, itatók körüli tócsák megszüntetése.
Körmöléskor a levált szarurészek eltávolítása. Ez az úgynevezett faragás vagy sántázás a körmölés során. A beteg irhát fertőtlenítő kencével kezelik (ma már számos, kifejezetten ezt a célt szolgáló készítmény van de a juhászok legtöbbször maguk keverik saját recept alapján. Lábfürdők vagy hétköznapi, gyakorlati néven a taposók formalint, cink-szulfátot, meszet tartalmaznak. Megelőzésre jól bevált az alom szuperfoszfátos beszórása. A beteg juhokat elkülönítik.
Racka esetében a magyar rögön kialakult szaruképletek a legritkább esetben betegednek meg. Ha ez bekövetkezik, akkor mindenképpen a tartási higiénia és a hozzáértés hiányosságának fokmérője.
Folytatjuk…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése