Ősz

Bizony a Rackák is éjjelre már behúzódnak az istállóba tető alá. Hajnali etetéskor már onnan bújnak elő, pedig egész nyáron nem is használták, csak kint heverésztek a szabad ég alatt. A Racka rideg fajta, ezért nyáron nem is szükséges fedél a feje fölé. Ezt nálunk maguk szabályozzák, így a csillagos eget választották éjszakánként. Most viszont ahogy 12 Celsius körül elkezdett éjjelre lehűlni a levegő sötétedéskor már bevackolnak az istállóba.

A tavasszal kikelt kacsák és csirkék is így tesznek már ebben az évszakban. Nyáron kint ültek a szabadban éjjel is a nekik kialakított ülő rudakon. De bizony, ahogy jön a hideg már a nádtető alá bújnak estére. Nyár végén már kialakítottam a háremeket, azaz a következő év nemzedékét. Az elmúlt napokban hágást is láttam úgy a gácsérnál, mint a tavaszi kakasoknál. Ennek meg is lett az eredménye, mert tévedhetetlen jel volt az ivarérés bekövetkeztére. Reggel már néhány tojás fogad a tojó fészkekben.

Ebben az évben már kicsit bővültünk, fejlődtünk is. Az Erdélyi Kopasznyakú Tyúkok és a Magyar Fekete Kacsák mellett Gyöngyös is szaladgál a baromfiudvarban. Nekik persze ez az udvar még szűk, és más is lesz a szerepük, ha beáll az állomány. A Gyöngyös hangos, rikácsol és nagyon jó élelemkereső. Elsősorban tanyára való, ahol szabadon kószálhat, és a napi betevőjét maga megkeresi. Két helyről is hoztam tavasszal tojást, így egy hárem szerepel a terveim között. Most még zárt helyen vannak a baromfiudvarban, de hamarosan ez változni fog. Kicsit nehezen tűrik, mert a Gyöngyös zárt helyen nagyon agresszív. Az Erdélyi Kopasznyakú Kakas viszont ezt rendezi.

A Harkányból hozott idegen Fekete Magyar Kacsa tojókhoz beállítottam egy búbos saját tenyésztésű gácsért. A kikelt Fehér Magyar Kacsák tojók lettek, így az idegen tenyésztés megtartása mellett lehetőségem nyílt hozzájuk is saját tenyésztésű fekete búbos gácsért tenni. Így 3 háremmel egyre bővül, szélesedik ennek a fajtának a tenyésztése. E mellé számíthatjuk még azt, hogy Körmöndi Imre barátomnál Vaskúton is alakulóban van egy hárem Magyar Fekete Kacsáinkból, illetve Tőkés Réce tojók kerültek tőlünk Makóra, Szepesi Gabriellához, akikhez szintén saját tenyésztésű búbos fekete magyar gácsért vittem magnak. Így a háremek száma valójában 5, amivel el lehet komolyabban indulni a tenyésztés terén. Ez biztató és reménykeltő, hogy ez a fajta ne haljon ki és megmaradjon az utókornak.

Ivarzás

A juhok szezonálisan ivarzanak. Az intenzívebb gazdasági fajták képesek évente többször is ezt megtenni. Így a nagyobb ünnepek során az export pecsenye bárány az év több alkalma során biztosított. Ilyen pecsenye bárány export zömmel Húsvétkor tavasszal, Nagyboldogasszony (augusztus 20.) során és Karácsony alkalmával szokott lenni. Ekkor többet is adnak a bárányokért a felvásárlók, ezért az intenzív árutermelő gazdaságok ehhez igazodnak fedeztetéskor.

A parlagi fajták, mint a Racka is szezonálisan ivarzanak, de szinte csak ősszel hajlandók. Egyedi, szórványos kivételek vannak, de jellemzően, zömmel a nyáj ilyenkor ősszel üzekedik. Mivel a juh elég csendesen ivarzik, ezért csak ha az anyákat figyeljük ez nehezen észrevehető. Nem is úgy tartjuk őket, mint a sertést, vagy a szarvasmarhát, hogy a gazda testközelből ezt észrevegye. Az ivarzás kezdetére árulkodó jelet mutatnak a kosok viselkedései. Persze nagy nyájban a legszembetűnőbb változás az, hogy a kosok fel-fel ugrálnak az anyák hátára, és az ember legbiztosabban innen tudja, hogy bizony megkezdődött az üzekedési szezon. A juhok üzekedése ugyan hosszabb udvarlással veszi kezdetét, de ez nem olyan látványos, szemet szúró esemény. Magát a párzást is pillanatok alatt intézik el, és nem kerítenek nagy feneket az eseménynek. A kos az előzetes bekegő próbálkozások során hirtelen az anya hátára ugrik, majd a telitalálat után néhány másodperccel már el is löki magától az anyát.

A kos mindig azoknál az anyáknál sertepertél, szagolgatja őket, a fenekükben van állandóan. Ha az anyák vizelnek, akkor megszaglásszák a kosok és a felső ajkukat felhúzva, felszegett fejjel vigyorognak. Ez a Racka mosoly a legárulkodóbb jel arra, hogy az ivarzási szezon elkezdődött. A falkáról levett, elzárt kosok olyannyira érzik ezt a szagot, hogy törni-zúzni kezdenek, és mindent elkövetnek, hogy az ivarzó anyákhoz férkőzhessenek.

Ha türelmesen megfigyeljük a viselkedésüket, akkor először az anyák oldalát próbálgatják. Fejüket jellemző módon felszegve közlekednek, az anyák oldalához érintik állukat és bekegnek. A falkában a kos be-be-be hangja a legárulkodóbb, hogy közel az optimális időpont a fedezéshez. Ezzel próbálják az anyákat, hogy megállnak-e vagy elszaladnak. Minél optimálisabb lesz az időpont az ivarzáskor, annál inkább őrzik is az anyákat és strázsálnak mellettük. Erőteljesebb, vérmesebb kosok képesek az anya védelmében az embernek is neki fordulni. De mindenképp meresztgetik a szemüket arra, aki az anyajuh felé közelít és igyekeznek távol tartani mindenkit tőle. Élénkebb, vérmesebb kosok úgy neki dörgölőznek mindennek (jászolnak, szénának), hogy az ivarzási szeonban szinte kikenik magukat, mint egy indián harcos. Vérbe forgó szemmel engednek teret az ösztöneiknek. Közben igyekszenek az anyát úgy megszorítani (karámhoz, drankához), hogy kiprovokálják az üzekedést és megtörténhessen a fedezés.

Persze a kos nem annyira intenzív viselkedést mutat ebben az időszakban, mint például a kecskebak. Az kikeni magát a vizeletével, dörgölődzik és sír, illetve a péniszét öltögeti. Az ivarzás a kecskéknél is megkezdődött.

Ebben az évben a kisült, megégett legelő és kaszáló ellenére ez az időszak is korábban kezdődött. Általában szeptember és november között történik mindez a megszokott módon. A szeptemberi lehűlés bekövetkeztével el is kezdtek sorra az anyák ivarzani. Így gondoskodik a természet arról parlagi, szilaj fajták esetében, hogy az őszi üzekedés után a 150 nap vemhesség végére a bárányok a tavaszi fűre szülessenek.

Kukoricaszár

Ahogy vége lett az augusztusi tikkasztó kánikulának és eljött a szeptember, úgy köszöntött be hirtelen a lehűlés. Elég drasztikusan, mert éjjelre 15 Celsius körülire süllyedt a hőmérséklet. Idén valahogy minden hamarabb kezdődik. Megszoktuk már, hogy a forró magyar nyárban július végétől csak kisül minden. De ennyire, mint ebben az évben történt nem számítottunk rá. Még a kalászos gabonát is korábban aratták. A kukorica tetemes része kisült, ha nem locsolták. Júliustól már lesárgult, megperzselődött kukoricaszárak tarkították a szántóföldeket. Úgy, hogy szinte alig maradt a kukoricának ideje csövet kötni.

Tavaly már volt néhány olyan helyem, ahonnan kukoricaszárat hordtam haza a Rackáknak. Idén a forró nyár miatt mindenütt korábban szóltak. Sajnos a legtöbb helyen nekem kell a szárat levágnom, de tavaly ebbe már beleszoktam. Azért csak tartanak a faluban néhány helyen jószágot. A kukoricacső nemcsak főzni alkalmas tejes zsenge állapotában, hanem kiegészítés is lemorzsolt szemek az apró jószágnak. Első osztályú hizlaló takarmány. Olyannyira, hogy a töméssel hizlalt kacsákat csak ezzel etetik. Nyár végén a csövek letörése után a szára a növénynek melléktermék. Sarlóval, speciális szár vágóval a föld felett elnyesik, majd kévébe kötik. A kévéket pedig szárkúpba hordják össze, amely olyan, mint egy sátor, ami levezeti a vizet. A jó szárkúpot ugyanolyan technikásan kell rakni, mint a kazlat. Megvan annak a mikéntje és a módja. De nézzük sorban.

Aki még nem csinálta, annak jobb, ha akármilyen meleg van, de hosszú ujjú ingben, vagy vékony pulóverben fog hozzá, mert a kukorica levele éles és a belőle letört darabkák szúrósak. Olyan nagyon, hogy ha beleköltözik a hajlatokba, akkor nincs az a mosakodás, ami megszabadítsa az embert. Csípős, mint a rizs és az árpa szalmája.

Szokták mondani a tapasztaltabbak, gyakorlottabbak, hogy a szárvágáshoz nem kell ész, csak erő. Ész a kévekötéshez kell, mert ott olyan csúszós hurkot kell kötni a madzagra, hogy a kévét összefogva megszoríthassák a szárakat. Bár most azért lehűlt a levegő, így az ember elbírja a hosszú nadrágot és az inget, de melegben elég szauna szerű a végére a dolog. A szárvágáshoz csak olyan mértékben kell ész, hogy nem mindegy az ember mikor vágja. Hajnalban, kora reggel a legjobb, pláne ha még az őszi harmat és a dér is beköszönt. Ilyenkor az éjszakai nedvesség miatt nem porzik annyira, illetve ahogy a vágás után az ember a hóna alá csapja a kukoricaszárakat nem töredezik le róla a levél. Nagyon zölden még nem alkalmas vágásra, mert a kéve bepenészedik. Ahogy a csövek érésekor is meg kell várni a törésig a legkisebb nedvesség tartalmat a növényben, úgy ez vonatkozik a szárvágásra is. Persze az idén ezzel nincs probléma, mert hamar kiszáradt minden. Ha mégis találunk több zöld szárat, mert mondjuk árnyékos helyre vetették, akkor azt tegyük külön kévébe és legelőször azt etessük fel. A csövek letörése után viszont nem szabad ezt a dolgot sokáig húzni, mert a kukoricaszárról az első szeles időjárás lehordja a leveleket.

Ugyan a kukoricaszár melléktermék, de a kérődzők remekül hasznosítják. Azért, mert emésztéssel tudják bontani a növényi részeket. A baromfi számára értéktelen takarmány és nem is szereti szárazon. A sertésnek meg szinte csak rost, amitől nem hízik, csak szétrágja és elteríti az aljban, amit onnan villával elég nehéz kitakarítani. Ugyan melléktermék, de a juhok, kecskék és a szarvasmarha is nagyon szereti. Kicsit édeskés számára, amitől úgy rákap, hogy a szénát is otthagyja. A leveleit gyorsan bekapkodja, míg a szárával elszenved egy darabig. Ezért leginkább szecskavágóval apróra vágják, és úgy teszik jászolba nekik. A szárízék, ami ezek után marad, már megfér az alomban és a trágyával kihordható.

Mivel sok udvarban a faluban vetnek kukoricát főzni, az apró jószágnak, disznónak, ezért utána a szárral nem tudnak mit kezdeni. Eltüzelni lehetne, szintén összevágva, hogy beférjen a kazánba. Igaz a fűtő értéke nem a legjobb, de így is lehetne hasznosítani. Viszont tavaly után már a nyáron szóltak nekem, hogy ha kell, szükségem van rá, akkor elvihetem. Persze csak le kell vágni, be kell kévézni. Így most tart számomra a kukoricaszár szezon. 15-30 kévéket egy-egy konyhakertből összehordok. Másnak melléktermék és haszontalan, de nekem értékes takarmány, igaz dolgozni kell vele, így pluszmunka. A Rackák viszont nagyon örülnek neki, mert ugyan kapnak szénát is a télen, de már látják, hogy min munkálkodom. Én nem kúpba rakom, hanem egyelőre összehordom talpával a kerítésnek támasztva és majd tető alá rakom, az istállóban gerendázott padlásra kerül. Így télen hőt szigetel is az istállóban a jószágok feje felett. A Racka egyébként képes lenne kukoricaszáron kitelelni. Egyrészt mert parlagi fajta, másrészt pedig annyira szereti. Amolyan tél előtti energia többlet, a sovány széna előtt egy kis csemege számára. Ezt ebben az évben még megtoldottam némi takarmány tökkel is, hogy a tél beállta előtt egy kis vitamin pluszhoz jussanak. Hogy a baromfik számára se legyen értéktelen a kukoricaszár, azért az idén még nem szecskázom. A lerágott szárakat újra kévébe kötöm és lesz belőle szélvédő, árnyékoló, takaró kerítés, meg tojófészek a baromfiudvarban.

Persze a Rackák és a kecskék ezzel mit sem törődnek. Nekik csak ez élvezet, és megelégedetten dugják a fejüket a jászol közepébe.