Rackatej

Hát úgy jártam, ahogy az lenni szokott! A hátulról történő fejést kipróbáltam, amikor pont végeztem volna a Racka anya farka megemelkedett, és szépen belepotyogtatta a bogyókat a kifejt tejbe. Dobhattam ki az egészet. Így ezek után maradok az elölről fejés mellett és a Rackát fejés közben kikötöm.

Hajnalban még nagyon hideg, csípős az idő. Ugyan egyre korábban világosodik, de még napkelte előtt kezdetben csendes léptek törik meg az éjszaka csendjét. A kutyák is ugatni kezdenek az ember közeledtére, minek következtében a száraz almon elnyúlva kérődző Rackák felpattannak a fekvésből. A szájuk sem jár már ütemesen, amikor a falatokat felkérődzve újra rágják, hanem kíváncsian néznek az istálló bejárata felé. Amikor a dranka elhúzása közben az egyik fa csúszik a másikon, és utána vödör csörren az ember kezében, akkor már tudják, hogy következik a fejés. Ugyan még tesznek egy kört az álló jászol körül, hogy hátha nem fogják ki közülük azt az egy anyát, de mégis. Az anya is tudja már, hiszen az esti fejés óta az emlői úgy megduzzadtak, hogy szabályosan megkönnyebbülés számára a fejés. Csendes, halk mozdulatokkal veszi tudomásul, hogy az istálló fala felé vezetik gyapjújánál fogva, míg a többiek elhúzódnak a másik sarokba. Itt aztán borjú kötél fonódik a nyakára, majd az ember leguggol mellé.

A kis alacsony fejőszéken ülve az egyik térde megtámasztja a Racka nyakát kissé nekiszorítva az istálló oldal falának. A Racka szinte terpeszt, mert előre tudja, hogy a vödör a két hátulsó lába közé kerül. Az emberi kéz végig simítva az oldalát benyúl a vödör és az emlői közé. A simítás mozdulata mindkét kézzel a tőgy feleken folytatódik, míg a tenyerek elérik a két bimbót. Felváltva óvatos, kímélő mozdulattal a két tenyér a tőgy feleket marokra fogva összeszorul, és a hüvelyk ujj végig húzódik lefelé a bimbó csatornán. Láthatatlan, észre vehetetlen mozdulatok a Racka gyapja alatt. A lámpa félhomályában erre már a többi Racka is kíváncsi lesz, és a társuk mellett alacsonyan ülő ember vállát, hátát kezdik szagolgatni. Csak a vödörbe csurranó tejsugarak hangja jelzi, no meg az ember alkarján az inak, izmok ütemes feszülése, hogy a fejés megkezdődött. Pár perc csupán és a mennyisége sem sok, míg végül simogatva az összeszoruló tenyér az utolsó tejsugarakat is kipréseli a Racka tőgyéből. A kezdetben a vödör oldalán és alján hangosan percegő tejsugarak később loccsanó hangot hallatnak, amint a fejt tej már a vödör alján kifejt mennyiségbe jut. Végül a vödör elkerül a hátulsó lábak közül és a fejés közben alkarral eltartott Racka lábak nyomása is megszűnik. Az ember feláll és a kötél is oldódik az anya nyakán. Lassan, komótosan indulva a megfejt Racka visszatér a nyájba.

A fedeles vödör óvatosan ring az ember kezében, amíg a konyhába ér. Itt aztán az üvegbe a másik keze tölcsért helyez, amibe textilszűrő kerül. A textil anyagán keresztül a kifejt tej az üvegbe folyik, míg a szennyeződések fennmaradnak a szűrőn. A leszűrt tőgy meleg tejet az üvegben hűtőbe teszik. A textilszűrőt bő vízzel lemossák, áztatják, majd kicsavarják alaposan, hogy a következő fejésig megszáradjon. A vödröt pedig elöblítik, és fejjel lefelé oszlopra akasztják.

A Racka teje nem annyira vakító csontfehér színű. Inkább enyhén sárgás, szürkés tónusú. Viszkozitása mozgatásra már mutatja, hogy tömény, sűrű, zsíros folyadékról van szó. A kohéziós erő következtében vastag tej ereket hagy mozgatásra az edény oldalán, amelyek lassan és kövéren csorognak vissza a többi folyadék közé. Rázásra könnyen és intenzíven habzik, hosszabb állás után pedig nagyobb, vastagabb fölet rak. Az íze telt, főtt és idegen íztől mentes, az utóíze kellemesen tömény. Az illata a Racka által fogyasztott takarmányra emlékeztet. Állás és hűtés után csípős, szúrós, gyapjú illattól mentes. Fontos tudni, hogy a frissen fejt és szűrt tőgymeleg Racka tej a leggazdagabb. A szikes magyar legelők, és az ezekről betakarított széna fogyasztása következtében a Racka tej vitaminokban, ásványi anyagokban és nyomelemekben gazdag. Gazdagságát, teltségét ebben a tekintetben még nem hígította fel a termelt tej nagyobb mennyisége. Zamat anyagaiban nagy szerepet játszanak a magyar táj jellemző növényei. Olyan növények, amelyek sok esetben más juhfajták tejében nem játszanak szerepet, hiszen a Racka olyan legelőn is megél, növekszik, gyarapodik és tejet termel, amely legelőn más fajták talán éhen is halnának, illetve nem lennének képesek megélni. Fogyasztás előtt a Racka tej mindenképpen felrázandó. Hidegen fogyasztva a sűrű, telt, tömény Racka tej frissítően szomjoltó, míg melegen fogyasztva táplálóan üdítő. Megbolondítható egy csipetnyi kakaóval, vagy egy cseppnyi mézzel. Már kevés mennyiség elfogyasztása is hamar a jóllakottság érzetét kelti. Ezért a Racka tejét nem szokás, nem illik egyszerre lehúzni, hanem javallott kortyonként ízlelgetve lenyelni, hogy a zamata kellően átjárja az ember ízlelő receptorait. Reggeli és vacsora mellé remek kísérő, a legtöbb hagyományosan magyar étel mellé ajánlható.

Én magam vacsorára fűszeres, sült kecske lapocka mellé fogyasztottam, felmelegítve (nem forralva) és kiadós, de nem megterhelő fogásnak bizonyult.