Karám

Elkészült Ópusztaszeren a karám a leválogatásra, gyakorlásra és a bemutatókra!

A karám végül ugyanott kapott helyet ahol tavaly, azaz a skanzenben a Csete Jurtákkal szemben, Tanyai Iskola és a vár ásatási terület között.

Minden készen áll egy kis gyakorlásra, amit hamarosan el is kezdünk, hogy járassuk a terelt Fekete Rackákat. Napokon belül tehát élettel telik meg a karám és környéke. Indul a szezon, és a látogató vendégeknek Magyar Terelő Pásztorkutyák, illetve Racka juhok népesítik be az Ópusztaszer Nemzeti Törtélneti Emlékpark skanzenjét.

Daru szín

A felső és az alsó képen ugyanaz a Racka látható.
A felső képen még a legelső szőrben. Az alsó kép nyírás és ellés után készült egy esztendő elteltével.

Okai

Van, aki környezeti tényezőkkel magyarázza, hogy a tartás és takarmányozás befolyásolja a darusodás mértékét. Tény, hogy a daru szín megjelenésére hatással van a napfény, ellés stb.
Van, aki a Fekete Racka fehér színhordozását véli okként a háttérben. Azonban a daru színű változat megjelenése fehér kossal fedeztetett fekete bárányt ellő, vélhetően homozigóta (nem fehér színhordozó) fekete anyáknál is megjelenik.
Vélhetően a magyarázatok között a leginkább közel áll a valósághoz, amikor a daru színváltozat megjelenését szín genetikai okokra vezetik vissza.

Elmélet

A hivatalos fajta leírás szerint a Fekete Racka esetében, több-kevesebb mértékben előfordul az avétos (napszítta, kivörösödő) fekete szőrzet mellett (témakibontás a későbbiekben), a fekete gyapjú szürkülése, melyet daru szőr/színű változatnak nevez a szakma.

Fajta leírás ITT!

„A bárányok születéskor fényes fekete színűek, a gyapjú rövid és igen göndör csomókat alkot, szépségben megközelíti a fekete színű Karakül bárányokét. Nyár folyamán nap hatására előfordul, hogy a szálvégek kivörösödnek. Idősebb korban őszülés, darusodás következik be, amely a bundának szürke árnyalatot ad.”

A tenyésztésben és a szelekció során a daru színű változatot nem preferálják, törekednek az idősebb korban is mélyfekete színváltozat kitenyésztésére.

Gyakorlat

Mint mindennek általában, így a Fekete Racka színének tenyésztésében is gyakorlati jelentősége van annak, hogy a daru színű változat mellőzésére, a mélyfekete színű egyedek tenyésztésére törekednek.

A gyakorlati jelentőséget több oldalról közelíthetjük meg.

A Magyar Pásztorkultúra hagyományait alkotó oldalról megközelítve szájhagyomány útján terjed (mint a legtöbb dolog a Magyar Pásztorkultúrában), hogy a fajta szülő hazáját jelentő Hortobágyon a juhászok, pásztor emberek a daru színű gyapjút másodrendűnek, kevésbé értékesnek tekintették, ezért a szó szoros értelmében a daru színű gyapjúból készült subát, kucsmát egészen egyszerűen nem voltak hajlandók felvenni, viselni.

A felhasználás, könnyű ipar oldaláról tekintve a dolgot magyarázza a magyar pásztortok viseleti szokásairól szóló legenda is, mert a mélyfekete Racka gyapjú értékesebb, hiszen a gyapjú, szőrme ipar számára homogénebb, egyöntetűbb alapanyagot ad. Míg a daru színű gyapjú inkább szürke, mint fekete, ráadásul szőrme ipari felhasználása többlet, plusz odafigyelést, esztétikai érzéket is igényel. Például a több irhából álló suba esetében körültekintően kell kiválasztani a bundákat, hogy esztétikailag is szép végeredményt kapjunk.

A daru színű gyapjúból készült nemez bizony nem fekete, hanem szürke összbenyomást kelt. Közelről szemlélve nem is szürke, hanem a fekete szálak között több-kevesebb mértékben fordulnak elő fehér, őszült szálak.

A feldolgozó ipar szempontjából pedig fontos, hogy amíg a Fehér Racka gyapjúja festhető, addig az őszült szálak festése nehézkesebb.

Elnevezés

A daru kultusz nem idegen a Magyar Pásztorkultúrától. Hiszen az igazi pásztorok daru tollat viselnek kalapjukon. Talán éppen ebből a hagyományból fakad a Fekete Racka kiszürkült színváltozatának elnevezése. Szép és méltó kulturális történelmi hagyomány, illetve ereklye.

Megjelenési formája

Általában az esetek többségében a felnőtt korra daru színű Racka is teljesen mélyfeketén születik. Majd ilyen is marad a legelső szőrben az első nyírásig. A színváltozás több-kevesebb mértékben a nyírást követően a másod-harmad gyapjú esetében szokott megjelenni. Anyák esetében a színváltozást befolyásolja, fokozza az ellés, és szoptatás is.

Teljes leszürkülés, totális darusodás a legritkább esetben szokott előfordulni. Legtöbbször a fej, nyak és a farok gyapjúja fekete marad, illetve a lábak is mélyfeketék a rövid szőrzet miatt. Gyakorta marad a daru színű Racka hátán fekete szíjaltság, egy sötétebb sáv. Viszont a daru színű változatnál is a tincsek töve ugyanolyan színű, mint a végük. Tehát a szőrszálak (fedő felszőr és kötőszál is) végig egyszínűek. Tincsen belül azonban a kötőszálak és a fedő felszőrök színe eltérhet.

Legeltetés

Kicsit megkésve jött a tavasz, de tagadhatatlanul itt van. Olyannyira, hogy 20 fok fölé kúszik naponta a hőmérő higanyszála. Viszont csapadék az nincs, pedig nagyon kéne. A tavasz beköszöntével a Fekete Racka ürük is már a nagy nyájban vannak Ópusztaszeren.

Megkezdődött tehát a legeltetési szezon! Amennyit késett a tavasz, olyan nehezen is indul a természet. Csak lassan, csapadék nélkül kimérten, nehézkesen sarjad.

Leválogató és terelő karám készülőben.

Kolomp és csengő szíj

Loncsák Lehel barátom a Hortobágyról igazán szép kolomp és csengő szíjat küldött a Rackáinknak!
Eredeti, bőrből kézzel készített, vadonat új, és szerintem nagyon szép, méltó viselet lesz a terelés során.
A kolomp és csengő még készülőben.

Kitrágyázás

Bizony eljött a tavasz! Ez azt is jelentette, hogy a Rackák már vágytak nagyon az istállóból a tágas karámba. Olyannyira, hogy a napsütéssel nem is igen vágyakoztak az ólba, hanem maradtak éjjelre is kint a szabadban. Mennyivel jobb is a csillagos ég alatt, mint az istállóban a tél alatt felgyülemlett trágya tetején tölteni az időt, még ha a trágya teteje mindig friss aljat is kap.

A mélyalmos tartás azt jelenti, hogy a jószágok alól nem szedjük ki a trágyát, amit ürítettek és össze kevertek az alommal, hanem rászalmázunk, illetve mindig friss, tiszta teteje lesz. Ez viszont azzal jár, hogy bizony az alom vastagszik csak vastagszik. Tavasszal aztán, amikor eljön az idő, hogy a jószágok elhagyják az istállót, akkor az ember nekifog és elkezd kitrágyázni.

Marha trágyával ellentétben a juhok trágyája bogyós, ami azt jelenti, hogy nem olyan híg, hanem lehullik a villáról. A juhok apró körmeikkel jó alaposan meg is tapossák, össze tömörítik, aminek következtében úgy összeáll, hogy a villával megbontva jön az egész aljzat.

Persze mennyivel könnyebb és egyszerűbb géppel ezt kiművelni. Nagyobb juhászatok esetében van is erre kapacitás, illetve ember kézzel és villával talán nem is győzné. Ezért a markoló, illetve a tolólap jó szolgálatot tesz. Kissebb juh állománynál viszont marad a magad uram.

Népművészet mestere cím ugyan nem jár érte, de a Rackák hálásak azért, mert újra szellős, tiszta, jó levegőjű, friss az istálló.

Vége hát a goromba télnek és a tavaszi idény munkák egyike, hogy az istállózott jószág által termelt trágyát kitermeljük szarvasba, vagy kazalba. Mivel jócskán alapos és beállt volt a tél, ezért termeltek bőven, hogy magas trágya kazal legyen.

Most még ott magaslik, éktelenkedik, de hamarosan vissza kerül a Racka trágya az anyaföldbe, hogy táplálja a rajta termő növényeket. Ezzel ez a szezon munka is letudva, kitrágyázás kipipálva.

Könyvajánló

"Mintha pásztortűz ég..."

Emlékek az 1950-es évek karcagi juhászatáról

Elmesélte: Béres Mihályné Márki Piroska
Lejegyezte, szerkesztette: Cselényi Barnabásné

Márki Klára barátomtól kaptam ezt a nagyon hasznos könyvet. Nemcsak a kor és a mesterség ízét, néprajzát meséli el sajátos ízzel, hanem valóban nagyon hasznos információkat közöl oly módon, hogy a legtöbb szakkönyvvel ellentétben azt egy hétköznapi ember is megérti.

A könyvet elolvasva nemcsak a juhászkodás, mint életforma, hivatás gondos, kérges mindennapjai tárulnak az olvasó elé a legeltetéstől, tartástól a gondozásig, bánásmódig, ápolásig, hanem bepillantást nyerhet az egész éven át tartó juhokhoz kötödő és ahhoz kapcsolódó szemléletről, gondolkodásmódról a gomolya készítéstől a terelő kutyákig, alapos képet kap még néprajzi szemmel is.

Olyan formában és módon osztja meg a közönséggel mindezt, hogy amikor az ember elkezdi olvasni, és görgeti a sorokat, oldalakat, akkor nem bírja letenni.

Bátran ajánlom ezt a könyvet minden érdeklődő számára, mert elolvasva olyan ismeretanyaggal lesz gazdagabb, mely napjainkban oly ritka. Nagy kincs, és pótolhatatlan, kihagyhatatlan a juhászkodással szimpatizáló közönség számára.

A Magyar Fekete Búbos Kacsa pikadatkor tojik

Bizony nem adja könnyen a természet az állattenyésztést sem a Racka esetében, sem pedig a Rackák mellett élő Magyar Fekete Búbos Kacsa tekintetében. A tél kellős közepén bizony átszabadult a kertlábból egy keverék kutya és alaposan megrendezte a hó elől behúzódó kacsa állományunk. Ennek következtében a gácsért is elvitte. Itt tehát nem a róka tizedeli, veszi le a sarcot, mint a tanyákon, gazdaságokban. Miért mondom ezt?

Azért mert rengeteget kerestem kutattam Magyar Fekete Búbos Kacsa után és mindenütt azt hallottam, hogy idén a nagy tél miatt bizony a róka sarcot vett mindenütt.

Persze ahogy melegszik az idő és lehetőségünk lesz rá, mi is megerősítjük a birodalmuk védelmét, de erre egészen egyszerűen nem gondoltam, hogy megtörténik. A Magyar Búbos Kacsáim vérvonalának gyökere a messzi Erdélyből ered. Onnan hozta Szécsi Zoltán Mórahalomra őket tenyész tojás formájában. Évekig tenyésztette őket, mire az állománya úgy felszaporodott, hogy lassan, de biztosan magán viselték a magyar rögöt, meghonosodtak ezen a földön.

Ahogy ez a baleset megtörtént én hívtam is gácsér vásárlás céljából, de ő még nálam is nagyobb kárt szenvedett, mert összesen egy tojó és egy gácsér maradt neki ebből a színváltozatból. Mivel nálam az ő vérvonala található, ezért az utolsó ilyen gácsérját nekem adta a 4 tojómhoz.

Amint az új gácsér megérkezett azonnal birtokba vette a birodalmát és minden egyes tojó csatlakozott hozzá. A Magyar Kacsa hihetetlen módon összetart. Hogy mennyire parlagi és szilaj ere a legjobb példa, hogy amint elolvadt a hó azonnal rámozdultak az itató vályúra olyan szinten, hogy telehordták homokkal. Ezért ideiglenes medencét kaptak, amíg az udvarukban a kiásott tó újra és újra meg nem telik a szivattyúzott vízzel. Ahogy a tavat meglátták még a reggeli fagy sem érdekelte őket. Persze ennek az Erdélyi Kopasznyakú tyúkok is örültek, mert nemcsak a medencéjükben törték fel a deres jeget, hanem az itató vályúban is, így kora reggel, ahogy a kakas első kukorékolása hallatszódik, már ihatnak is.

A fürdés és pancsolás, illetve a gácsér hamar meghozta tojó kedvüket is. Elkezdtek tojni és néhány nap után a tojás sárgájában megjelent a mag is, ami jelezte, hogy a gácsér dolgozik.

A szilaj, parlagi Magyar Búbos Kacsa hajnalban, napkeltekor, pirkadatban tojik! Mivel ekkor még fagy mostanában, ezért vastag széna fészekbe tojik, és a tojását gondosan betakarja a hideg elől.

A tojást meglátva rázendítettek az Erdélyi Kopasznyakú Tyúkok is, és elkezdtek tojni. A baromfiudvar újra élettel teli! Szépen gyűlnek a tojások a keltetéshez.

Rackatej

Hát úgy jártam, ahogy az lenni szokott! A hátulról történő fejést kipróbáltam, amikor pont végeztem volna a Racka anya farka megemelkedett, és szépen belepotyogtatta a bogyókat a kifejt tejbe. Dobhattam ki az egészet. Így ezek után maradok az elölről fejés mellett és a Rackát fejés közben kikötöm.

Hajnalban még nagyon hideg, csípős az idő. Ugyan egyre korábban világosodik, de még napkelte előtt kezdetben csendes léptek törik meg az éjszaka csendjét. A kutyák is ugatni kezdenek az ember közeledtére, minek következtében a száraz almon elnyúlva kérődző Rackák felpattannak a fekvésből. A szájuk sem jár már ütemesen, amikor a falatokat felkérődzve újra rágják, hanem kíváncsian néznek az istálló bejárata felé. Amikor a dranka elhúzása közben az egyik fa csúszik a másikon, és utána vödör csörren az ember kezében, akkor már tudják, hogy következik a fejés. Ugyan még tesznek egy kört az álló jászol körül, hogy hátha nem fogják ki közülük azt az egy anyát, de mégis. Az anya is tudja már, hiszen az esti fejés óta az emlői úgy megduzzadtak, hogy szabályosan megkönnyebbülés számára a fejés. Csendes, halk mozdulatokkal veszi tudomásul, hogy az istálló fala felé vezetik gyapjújánál fogva, míg a többiek elhúzódnak a másik sarokba. Itt aztán borjú kötél fonódik a nyakára, majd az ember leguggol mellé.

A kis alacsony fejőszéken ülve az egyik térde megtámasztja a Racka nyakát kissé nekiszorítva az istálló oldal falának. A Racka szinte terpeszt, mert előre tudja, hogy a vödör a két hátulsó lába közé kerül. Az emberi kéz végig simítva az oldalát benyúl a vödör és az emlői közé. A simítás mozdulata mindkét kézzel a tőgy feleken folytatódik, míg a tenyerek elérik a két bimbót. Felváltva óvatos, kímélő mozdulattal a két tenyér a tőgy feleket marokra fogva összeszorul, és a hüvelyk ujj végig húzódik lefelé a bimbó csatornán. Láthatatlan, észre vehetetlen mozdulatok a Racka gyapja alatt. A lámpa félhomályában erre már a többi Racka is kíváncsi lesz, és a társuk mellett alacsonyan ülő ember vállát, hátát kezdik szagolgatni. Csak a vödörbe csurranó tejsugarak hangja jelzi, no meg az ember alkarján az inak, izmok ütemes feszülése, hogy a fejés megkezdődött. Pár perc csupán és a mennyisége sem sok, míg végül simogatva az összeszoruló tenyér az utolsó tejsugarakat is kipréseli a Racka tőgyéből. A kezdetben a vödör oldalán és alján hangosan percegő tejsugarak később loccsanó hangot hallatnak, amint a fejt tej már a vödör alján kifejt mennyiségbe jut. Végül a vödör elkerül a hátulsó lábak közül és a fejés közben alkarral eltartott Racka lábak nyomása is megszűnik. Az ember feláll és a kötél is oldódik az anya nyakán. Lassan, komótosan indulva a megfejt Racka visszatér a nyájba.

A fedeles vödör óvatosan ring az ember kezében, amíg a konyhába ér. Itt aztán az üvegbe a másik keze tölcsért helyez, amibe textilszűrő kerül. A textil anyagán keresztül a kifejt tej az üvegbe folyik, míg a szennyeződések fennmaradnak a szűrőn. A leszűrt tőgy meleg tejet az üvegben hűtőbe teszik. A textilszűrőt bő vízzel lemossák, áztatják, majd kicsavarják alaposan, hogy a következő fejésig megszáradjon. A vödröt pedig elöblítik, és fejjel lefelé oszlopra akasztják.

A Racka teje nem annyira vakító csontfehér színű. Inkább enyhén sárgás, szürkés tónusú. Viszkozitása mozgatásra már mutatja, hogy tömény, sűrű, zsíros folyadékról van szó. A kohéziós erő következtében vastag tej ereket hagy mozgatásra az edény oldalán, amelyek lassan és kövéren csorognak vissza a többi folyadék közé. Rázásra könnyen és intenzíven habzik, hosszabb állás után pedig nagyobb, vastagabb fölet rak. Az íze telt, főtt és idegen íztől mentes, az utóíze kellemesen tömény. Az illata a Racka által fogyasztott takarmányra emlékeztet. Állás és hűtés után csípős, szúrós, gyapjú illattól mentes. Fontos tudni, hogy a frissen fejt és szűrt tőgymeleg Racka tej a leggazdagabb. A szikes magyar legelők, és az ezekről betakarított széna fogyasztása következtében a Racka tej vitaminokban, ásványi anyagokban és nyomelemekben gazdag. Gazdagságát, teltségét ebben a tekintetben még nem hígította fel a termelt tej nagyobb mennyisége. Zamat anyagaiban nagy szerepet játszanak a magyar táj jellemző növényei. Olyan növények, amelyek sok esetben más juhfajták tejében nem játszanak szerepet, hiszen a Racka olyan legelőn is megél, növekszik, gyarapodik és tejet termel, amely legelőn más fajták talán éhen is halnának, illetve nem lennének képesek megélni. Fogyasztás előtt a Racka tej mindenképpen felrázandó. Hidegen fogyasztva a sűrű, telt, tömény Racka tej frissítően szomjoltó, míg melegen fogyasztva táplálóan üdítő. Megbolondítható egy csipetnyi kakaóval, vagy egy cseppnyi mézzel. Már kevés mennyiség elfogyasztása is hamar a jóllakottság érzetét kelti. Ezért a Racka tejét nem szokás, nem illik egyszerre lehúzni, hanem javallott kortyonként ízlelgetve lenyelni, hogy a zamata kellően átjárja az ember ízlelő receptorait. Reggeli és vacsora mellé remek kísérő, a legtöbb hagyományosan magyar étel mellé ajánlható.

Én magam vacsorára fűszeres, sült kecske lapocka mellé fogyasztottam, felmelegítve (nem forralva) és kiadós, de nem megterhelő fogásnak bizonyult.

Fejd meg a Rackát!

Sajnos az év legelső báránya olyannyira gyenge volt, hogy bármennyire is erőlködtünk nem maradt meg. Naponta többször csecsre tettem és megvártam, amíg szopik, de mégsem…Ráadásul mivel a tavalyi évben is már nálunk volt ez az anya, így emlékszem, hogy ennek a Racka anyának tavaly is ugyanez történt a bárányával. Valószínűleg emiatt, hogy tavaly és idén is így esett nem kap több esélyt, de ez még eldől hamarosan.

Legtöbb esetben ilyenkor a Racka minden zokszó nélkül elapaszt magától, és nem igényel különösebb gondoskodást ennek érdekében. Kezdetben az első napokon még olyannyira kevés tejet termel, hogy ha ez nincs kiürítve az emlőiből, akkor szépen, fokozatosan abba is hagyja a tejtermelést, mert nincs kinek.

Én viszont gondoltam egy merészet, és ha már így esett, akkor belevágtam. Rackát fejek. Sokat töprengtem azon, hogy egyetlen anya miatt érdemes-e elkezdeni, de végül arra az elhatározásra jutottam, hogy beleszokni, megtanulni érdemes és később sem kizárt, hogy ez folytatódik.

Több szakirodalom is leírja, hogy a Magyar vagy ismertebb nevén Hortobágyi Racka nem rossz tejtermelő, bár erre nagyon szakirodalmi konkrét statisztikai adatok nem állnak rendelkezésre. Magam is elnézegettem tavaly, hogy néhány anya alatt a szoptatás időszakában milyen tekintélyes tőgy kerekedett. A Racka rokonságához tartozó másik fajta a Gyimesi Racka esetében eredeti élőhelyén rendszeresen fejik a juhokat Erdélyben. Viszont a Gyimesi Racka esetében a tejtermelést illetően a Curkana őssel, vérséggel is számolni kell.

A hiányos, gyér szakirodalmi dokumentáció leírja ugyan, hogy érdemes lenne a Magyar vagy Hortobágyi Racka tejtermelésén elgondolkodni, de konkrét paramétereket, statisztikai adatokat nem ad. Abból kiindulva, hogy a szakirodalom szerint a Racka jó tejtermelő még történelmi tény az is, hogy a Magyar Pásztorkultúrában a juhtejből készült ételeknek, élelmiszereknek tradicionális jelentősége van! Ez vitathatatlan még akkor is, ha ma már a magyar közfogyasztás nem preferálja annyira a juhtúrót, gomolyát, juhsajtot, mint kéne, illetve amennyire ez szerepelhetett népvándorló, honfoglaló, letelepedő őseink étrendjében. Nem meglepő, hiszen ugyanez történt a hús esetében is, ami egykoron általánosságban, elterjedésben, jelentőségben felülmúlta az összes hústermelő más állatfajét. Mégis mára leginkább a sertés, marha hús vette át a szerepét, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne tradicionális és kulturális jelentősége a juh húsának. Visszakanyarodva a juhtej esetében valószínűsíthető egykoron a Racka, mint legősibb magyar juhfajtánk fejése, tejfeldolgozása, hiszen tejtermékeit a túrót, ordát, sajtot, gomolyát elődeink fogyasztották. Hogy nincs ma köztudatban, gyakorlatban az nem a Racka hibája. Itt is, mint sok esetben a juhtej termelésének szerepét, jelentőségét intenzívebb juhfajták (awassi, keletfríz stb.) vették át és térhódításukkal a Racka fejése, tejtermelése csaknem a feledés homályába veszett. Ez alól kivétel például a szintén magyar juhfajta, a Cigája fejése, tejtermelése. Érdekes módon ott ez a folyamat oda vezetett, hogy még egy modernebb változatot, fajtát is kitenyésztettek. A Tejelő Cigája a legmodernebb elvárásoknak is képes megfelelni, és az intenzív juhtej termelés feltételeit is kielégíti.

Racka esetében nem beszélhetünk ezért múltbéli tapasztalatokról, bejáratott gyakorlatról és talán magam is csak arra hagyatkozhatom, amit egyrészt a Hódmezővásárhelyen folytatott tanulmányaim alatt láttam, másrészt, amit másoknál tapasztaltam látogatásaim, utazásaim alatt. Nem elhanyagolható, és talán felépíthető ebből valami hasznosítható tudás, gyakorlat, tapasztalat. Nagyon sokszor tapasztalható ez a méltatlan elhanyagolt nemtörődömség a magyar fajtákkal kapcsolatban, amely miatt egyrészt a magyar Pásztorkultúra bizonyos hagyományai vesznek a feledés homályába, másrészt helyüket átveszi, kiszorítja őket olyan, ami nem magyar. Erre csak két példát mondanék a teljesség igénye nélkül: A Keletfríz intenzív tejtermelő fajta olyannyira igényes a tartási körülményeket illetően, hogy nagy nyájban nem is tartható. Az Awassi zsírfarú, vagy zsírfarkú fajták olyannyira igényesek az intenzív tejtermelés miatt a tartási körülményekre, hogy magyar rögön nem is igazán sikerült őket oly mértékben honosítani, mivel többnyire mesterséges körülmények között tarthatók, amibe a mesterséges termékenyítés is beleértendő.

Igaz és vitathatatlan, hogy valamit valamiért alapon ezt viszont az intenzív tejtermelő fajták bőséges tejmennyiséggel hálálják meg!

Mégis a honosodás, akklimatizálódás, magyar röghöz szokott tartás és takarmányozás fontossága, jelentősége is vitathatatlanul fontos, lényeges. Emiatt nem legyinthetünk, lapozhatunk az őshonos magyar juhfajták termelését illetően.

Föcstej

Az anyák ellés után 5-8 napig még föcstejet, úgynevezett kolosztrumot termelnek. A föcstej emberi fogyasztásra alkalmatlan. Ezzel az anyai szervezet az újszülöttet védi, mert olyan anyagok vannak benne, ami például a megszületett bárány immunrendszerére van hatással. Ha ezt a föcstejet elkezdjük melegíteni, akkor használhatatlanná, élvezhetetlenné válik és az edényben kicsapódik, összeugrik. Racka esetében a színe is mutatja, mert az első napokban fejt tej élénk napsárga és nagyon sűrű. A bárány számára viszont olyannyira elengedhetetlen ellenanyagokat, nélkülözhetetlen elemeket tartalmaz, hogy e nélkül csak külön állatorvosi beavatkozással (szérum) marad életben. A föcstej megszűnését a fejt tej színe is mutatja, mert folyamatosan, napról napra fehéredik. Ekkor a bárány már mesterségesen is, vagy akár más tejjel is tovább nevelhető lenne.

A föcstej időszaka mellett fontos még, hogy a megellett anyák fejése során főleg az első napokban gyakorlatilag a báránytól lopjuk el a fejt tejet. Ezért lényeges, hogy mennyit fejünk, hogy a bárányok növekedése, gyarapodása is megfelelő maradjon. Mivel a bárányok szopása az anyák számára is a legfontosabb, ezért egyrészt előfordulhat, hogy az anyajuh a báránynak a tejet visszatartja, nem engedi magát megfejni, mert nem adja le a tejet. Ugyanakkor megfigyelhető, hogy a fejt juhok után a szopni igyekvő bárány hatására, érdekében az anya több tejet kezd termelni.

A kézzel fejés mestersége

Annak ellenére, hogy a szakirodalom nem különösebben említ a Racka fejésével kapcsolatos konkrétumokat mégis hogyan végezzük ezt és mi ennek a gyakorlata?

Persze legegyszerűbb és a legkönnyebb géppel fejni, de az egy külön kategória. Ennek részletezésére egy külön fejezet is kevés lenne és teljesen más technikát, gyakorlatot kíván, mint a kézzel fejés.

Racka esetében talán kevésbé, de más fajták (főleg magyar juhfajták) tekintetében történelmi időkben nem álltak rendelkezésre fejőgépek, és a kézzel fejésre van bizony szakirodalmi adat is, illetve kialakult gyakorlat.

Kezdjük talán a fejés technikájával. Ahogy a tehenet, úgy az intenzív tejtermelő modern juhfajtákat is legtöbb esetben elölről fejik, úgynevezett marok fejéssel. Marok fejés esetén a tenyér marokba szedi a tőgybimbókat és kissé magát a tőgyet is. Juh esetében nagyobb mértékben magát a tőgyet is már csak a méretekből kifolyólag. A marokra fogott tejjel teli tőgybimbó szorítása az ujjakkal úgy történik, hogy fentről lefelé haladva ( a mutatóujj felől a kisujj felé) a tejet a tőgyből a bimbó csatornán keresztül kiszorítsa. Juhok esetében, így a Rackánál is a mutatóujj felső szorítása a kis méret miatt először a tőgyet, a bimbó csatorna tövét érinti. Juhok esetében a tőgy és a bimbó kis mérete miatt a klasszikus marok fejési technika nem is alkalmazható.

A marok fejés mellett a másik technika az úgynevezett bütyökfejés. Ebben az esetben a behajlított hüvelyujj bütyke lesz az, ami a tejet a tőgyből a bimbó csatornán keresztül kiszorítja oly módon, hogy a tőgyet és a tőgybimbót az átellenben lévő többi ujjhoz szorítja lefelé húzva.

A bütyökfejés egyik változata, módosulása, az a technika, ami azért kevésbé drasztikus, erőteljes beavatkozás a bütyök nyomásához, húzásához képest. Ebben az esetben, főleg a kisebb méretű tőgy (mint a juhok tőgye is) a tőgyből a bimbó csatornán keresztül nem a behajlított hüvelykujj bütykével, hanem a kinyújtott hüvelykujj ujjbegyében préselik ki lefelé húzva.

Lényeges megemlíteni, hogy a kézzel fejés technikája azt a szívó erőt hivatott helyettesíteni, imitálni, amit a borjú vagy bárány képes produkálni szopás közben. Erre a tényre épülnek a fejőgépek technológiái is! Az is fontos, hogy a két kezünkkel fejés közben marhák esetében a két tőgy negyedet, juhoknál és kecskéknél a két tőgy felet felváltva, váltakozva fejjük és ne egyszerre húzzuk lefele.

Erdélyben, ahol a Magyar Pásztorkultúra ősibb megnyilvánulásait megtalálhatjuk a Gyimesi Rackát, Curkana juhokat hátulról fejik. Összehasonlítva az elölről és hátulról történő fejést mindkettőnek vannak előnyei és hátrányai.

Elölről történő fejés esetében nagyobb edényzet szükséges a kis tőgyekhez, hogy a tejtől feszülő tőgyfelek tejsugarai mellé ne menjenek. Mivel nagyobb a felfogó edényzet, ezért a juhok hasáról szalma, alj szennyeződés a tejbe kerülhet. Ügyelni kell arra is, különösen az élénk vérmérsékletű, vagy először fejt Racka esetében, hogy a fejt anyák a lábukkal az edényt fellökhetik.

Hátulról történő fejés esetében a juhok combjáról, farkáról kerülhet alom, alj szennyeződés a tejbe. Lényegesebb azonban, hogy a hátulról fejt juhok több esetben is a fejt tejbe pottyanthatják a juhbogyókat. Ezért például Erdélyben a fejő edény tetejére szűrőt tesznek és azon keresztül fejik a juhokat, hogy a fejés közben kipotyogtatott trágya a már kifejt tejet ne szennyezze. A bütyökfejés még vizelet ürítésre is késztetheti a juhokat.

Fejő karám

Fejés érdekében az anyákat külön karámba kell terelni és onnan fejő állásokba szorítani. Ez egyfajta leválogatás is, mert a megfejt anyák utána folyamatosan külön karámba kerülnek, hogy a fejésre váró, telt tőgyű anyákkal ne keveredjenek.

Erdélyben és másutt is elterjedt gyakorlat, hogy a karám végébe a drankák túloldalán fejők ülnek. A drankák kialakítása olyan, hogy minden fejő mellett egyenként eresztik át a juhokat, ahol a fejő az áteresztett anyát elkapja és hátulról megfeji. Az áteresztő drankához folyamatosan szorítják fel a fejésre váró juhokat.

Magyar viszonylatban elterjedt még az úgynevezett kalodás fejés. Ekkor a karámba szorított juhokat szűkítővel egyenként kalodába teszik, és ott megfejik. A kaloda mérete olyan, hogy a fejésre váró juhot megszorítja és általában olyan magasra építik, hogy fejés közben mellé lehessen ülni, illetve ne kelljen lehajolni.

A kalodás és a leválogató drankás fejés is arra hivatott, hogy a karámba hajtott fejésre váró juhokat ne kelljen egyenként kifogni, megkötni.

1 deci 2 deci

Amíg a fejő karám a kalodával a hátulról történő ujjbegyes fejéshez elkészül, addig az egyetlen anyát, akinek elment a báránya minden nap kétszer a nyájból kifogom. A föcstejes időszak végén jár és a fejés hatására elkezdett több tejet termelni. Nem jelent ez a marhákhoz hasonló, de még a kecskéhez sem fogható intenzív tejtermelést, hiszen egy-egy alkalommal 1-2 dl tejet fejek tőle, de a tőgye egyik fejéstől a másikig már felduzzad, megtelik.

Hihetetlen még belegondolni is abba, hogy egy olyan szilaj, rideg fajta, mint a Racka ebből az 1-2 deci tejből kezdi el nevelni a bárányát, és az újszülött bárány ettől a mennyiségtől milyen ellenálló lesz, mekkora erőre kap.

Viszont jó érzés az is, hogy a tanulmányaim és az évtizedekkel ezelőtt abbahagyott jószágtartás óta nem felejtettem el fejni, hanem mint az úszás, vagy a biciklizés úgy a fejés is még ott van és valahonnan mélyről tört elő. Legjobb bizonyítéka az, hogy a fejt Racka nem apasztott el, hanem nekem kezdett el termelni.

A fejt mennyiség mély egyetlen anyáról lévén szó oly csekély, hogy ebből még nem lehet túró, sat téren gondolkodni. De a többi anyám ellése még hátra van és hamarosan 3 új anyával bővül a létszám, akik alatt már bárány van.

A napi 2-3 deci tömény, sűrű juhtej viszont arra elég, hogy a növendék Pulim Turul, és a növendék Sinkám Pocok reggel és este nassolhasson. Pillanatok alatt nyalják fel, és pucolják tisztára a tányért nyelvükkel. Pláne, hogy a tavasz beköszöntére a tyúkok is neki kezdtek tojni és az első jérce tojásokból is időnkét feltörik egy-egy a kutyáknak. A sort a japán tyúkok kezdték, mert az 5 tyúkból naponta 4 megtojik. Kapnak is ezért piacról kimaradt friss saláta szélet, levelet, amiből a fejt Racka is részesül legnagyobb örömére.