Már azt hittük, hogy ez a tél úgy fog eltelni, hogy nem is látunk havat. A bodza és az orgona bokrok rügyre fakadtak. 15 celsius feletti napi hőmérséklet mellett szinte kitavaszodott. De csak szinte. Egyik napról a másikra bejöttek január végén a hajnali fagyok. Aztán lehűlt a levegő és dermesztő szél szárított ki mindent. Reggelre meg is érkezett ebben a télben az első hó. A magyar parlagi tyúkok mivel tavaszi kelés, ezért nem is láttak még ilyet. Kíváncsian dugták ki a fejüket a nádkunyhó nyílásán. Bezzeg a kacsák úsztak a hóban, mert úgy közlekedtek, hogy a hasukon csúszva rúgták magukat előre a lábukkal. Mintha úsznának. A libák szinte fürödtek a hóban. Csőrükkel birizgálták a havat, mint a vizet és lázasan igazgatták a tollukat.
A Rackáknál viszont az istállóban telik az idő, és békésen majszolják a szénát a jászolból. Jó 10-15 cm hó takart be mindent és folyamatosan esik. A kukorica szár kévék a kúpban nem is látszanak. Persze a Sinka esetében teljesen normális dolog, hogy két pofára harapja a jeget, mert talált egy kukorica csutkát, amit megakar kóstolni. De az istállóból csak a nyugodt, ütemes csámcsogás hallatszik, ahogy fogy a széna a jászolból. Csak lett igazán tél ebben az évszakban is, hogy a hólapátolás mellett jászlazva is dolgozzunk kicsit. Tényleg nem hiába mondják, hogy nem eszi meg a kutya a telet!
