2013. december 29., vasárnap

Szecskavágó


Tavaly télen úgy kapták a Rackák a kukorica szárat, hogy csak a kévéket bontottam meg. Egészben nagyon sokat pocsékoltak, mert csak lerágták a leveleket, esetleg a szár végét és végeztek is. Rengeteget kellett kiszednem az alomból, meg elégetni. Egy részéből lerágva újra kévét kötöttem és árnyékoló lett a baromfik számára. Idén ezt a dolgot javítandó szecskavágót állítottunk be. Így kevesebbet pocsékolnak és szívesebben is eszik, mert könnyebb nekik elrágni.

Persze ma már nem gyártanak ilyen kis gépet. Csak modernebbet, ami horror árba kerül. Vásárokban, tanyákon még fellelhető néhány történelmi értékű darab. Felújítva, megzsírozva, kipofozva sem kerül sokba.
A szecskavágó ma már villanymotort kapott és egy ember egyetlen kapcsoló elfordításával kezelheti. Én még dolgoztam ilyen háztáji szerkezettel gyerek koromban, amikor a kerékbe illeszthető nyelet még kézzel hajtottuk. Háztáji gazdaságokban, ahol még jószágot tartanak jó szolgálatot tesz ma is. Igaz egyre ritkábban.

2013. december 18., szerda

Tőr tokok bőrből

Elkészültek a pásztor tőr tokjaim bőrből Racka motívummal.
Béres Zsolt munkája Nyíregyháza.

Mert egyedi tőrhöz egyedi tok illik!




2013. november 21., csütörtök

Téli szálláson


Hiába a Gergely Naptár, ha azt az éppen aktuális természet nem ismeri! A szerződés értelmében az összes Racka már november elejétől a téli szálláson tartózkodik. Holott nyoma sincs még a télnek, ugyan hűl a levegő, de még fagy sem volt. Lesz ennek még hátul ütője...szokták mondani, hogy lehet kitolódik a tél, és még áprilisban is havazni fog. Ez azonban a Rackákat nem foglalkoztatja. Az ürük igyekeznek utolérni magukat, nem győznek eleget enni a kövér lucerna szénából. Az anyák többségégének olyan reménykeltő pocakja van, hogy öröm ránézni. A természet körforgása szépen jár a saját medrében. A juhoknál nálunk már elkezdődött a munkásabb téli időszak.

Ürük és fiatal kosok...a terelt jószágok az utánpótlással:

Anyák és kecskék...akik a tereléshez az utánpótlásról gondoskodnak:

2013. október 24., csütörtök

Szüret


Lassú tűzön, keményfa (tölgy, bükk, akác) parázson, állandó forgatás mellett...
Kothencz Tibor barátom remekműve!
Az idei évzáró találkozón a Racka mellé egy Cikta is sült csak úgy összehasonlítás képpen.


Pásztor kés

A Racka egyik fő ékessége a világon egyedülálló szarv alakulása. Kár, hogy ennek felhasználása a magyar kézműves iparból már szinte teljesen kiveszett! Hosszú kutatómunka és sok keresgélés után sikerült csak rátalálni olyan mesterekre, akik hajlandók és képesek erre.

Késtok bivaly bőrből készülőben. Pásztor bicska racka szaru borítású nyéllel szintén készülőben.

Addig is:


Pásztorbotom


Ha már magyar juhászbot, akkor természetesen faragott Racka (pásztor és puli szintén) motívummal, és természetesen pulikutyás rézkampóval.
Elekes Lajos keze munkája!






Mihály Nap

Az ősz kezdete és a szüret mellett a Mihály Nap jelentős esemény a magyar pásztorkultúrában is, mert nem más, mint a Behajtási Ünnep. Ez a nap a gazdasági év fordulója. A pásztorok ilyenkor adtak számot a rájuk bízott jószágokról. Pásztor rend szerinti elnevezésükből adódóan a számadók ilyenkor számoltatták el az előző év Mihály napján felfogadott juhászokat, gulyásokat, kanászokat, csordásokat. Nem utolsó sorban a felfogadott bojtárok is ekkor tartoztak elszámolással. A hagyomány szerint Szent György napkor legelőre hajtott állatokat Mihály napján hajtották vissza. Ezért ekkor számoltatták el, szegődtették újra a pásztorokat, ekkor fizették ki őket. Egyben ez az istállós tartás, jászolból etetés kezdete is.
Az elszámolás akkori eszköze nem volt más, mint a Rovás:
A rovás az egy rovott, de csak számokat jelentő jelekkel ellátott bot vagy deszka neve. A számvitel régies eszköze volt. A honfoglaló magyarok már használtak számrovást, amely általánosabb használat után legtovább a pásztoroknál maradt meg. A rovás nem azonos a rovásírással, ugyanakkor a számrovás talán még a betűrovásnál is régebbi keletű.
A számok rovásának hagyományát néhány ma is élő magyar kifejezés is őrzi: pl. büntetések feljegyzése őrizte a múlt bűneit azaz rovott múltúak az olyanok, akiknek a rovás pálcáján már sok a rovás. Ha rossz magaviseletű a tanuló, akkor rovót kap, azaz megrovásban részesül,
A legkorábbi rovás jel az ősi pásztorok botján jelent meg, a rovások a pásztor botjának fogantyújától lefelé, az értelmezésük pedig éppen ezért alulról fölfelé történt. Mikor a pásztoremberek elszegődtek, rovást csináltak az őrzendő állatok gazdájával, a rovás egyik része a gazdánál maradt, a másik része a pásztorhoz került. A rovásos pálcákra azután a szerződéssel szentesített üzleti kapcsolatuk elszámolásakor volt szükségük. A páros rovás két, hosszában pontosan egymáshoz illeszkedő darabból állt és a rovásokat összeillesztett állapotban rótták rá, majd egyik fele a gazdánál, másik fele a pásztornál maradt, azaz az egyik fél bot rovásos másolatként a nyugta szerepét töltötte be.
Régen a pusztai pásztorok munkáját segítették a juhtej méréséhez használt rováspálcák illetve tejrovások
Mielőtt a tanyára indult volna a gulyás, 1907-ig szokás volt az, hogy még a téli szálláson a pásztor elkészítette a rovást (rovás pálcát). A rovást kecskerágitóból, hársból vagy fűzfából készítették, a pálca négyszögletes volt, a lapja 2 cm széles, a vastagsága pedig 1 cm. Erre a 2 cm széles lapra bizsókkal• metszette bele a jószág darabszámát, mégpedig úgy, hogy bordaszerűen állt ki a darab a lapból. Melléje tüzes ár szúrásával 1-2 pontot égetett, amely azt jelezte, hogy az a darabjószág hány füves, azaz hány esztendős. A kihajtás előtt készen volt a rovás-pálca. Ilyennel adta át egyik gulyás a másiknak a jószágot. Ez aztán a világháború után szinte teljesen kiment a szokásból.
Sokféle időjárással kapcsolatos szólás, közmondás ismeretes Szent Mihály napra vonatkozóan. Az Ipoly menti falvakban úgy tartották, ha a fecskék nem repültek el eddig a napig, akkor hosszú őszre lehet számítani:
"Ha Szent Mihálykor még itt van a fecske, karácsonyig vígan legelhet a kecske".
A pásztorok az állatok viselkedéséből jósoltak az időjárásra. A juhászok úgy tartották, ha Mihály éjszakáján összefekszik a birka, akkor nagy tél lesz, ha pedig szét, akkor enyhe. Az idő hidegebbre fordul, a bánátiak szerint megszakad a fű gyökere. Úgy is mondják, hogy "Szent Mihály nap után harapófogóval sem lehet kihúzni a füvet". A palicsiak szerint a hal a víz fenekére húzódik, nincs többé halfogás.

A természetben, az időjárásban is változás áll be, Szent Mihály napja az ősi napéjegyenlőség tájára esik, mintegy ott áll a tél kapujában.

"Szent Mihály-nap után egyicce víz, két icce sár."

Egy göcseji mondás szerint Szent Mihály öltöztet, Szent György vetkőztet. Szamosháton pedig azt mondják, hogy aki Szent Mihály-nap után szalmakalapban jár, attól nem kérnek tanácsot.

A gazdálkodóknak a számadás napját is jelentette, a pásztorok hazahajtották az állatokat, elszámoltak, kezdetét vette a kukoricatörés is. Valamikor eddig legelt a Szent György napkor kieresztett marha, juh, sertés a pusztán. Dunántúlon ez a nap a gulyások jelentős ünnepe volt. A pásztorok Csíkban ekkor térnek vissza a havasokról, és télire gazdáik gondviselésére bízzák a jószágot. A juhászok is ilyenkor adják át a juhokat, kapják meg a bérüket, és a többi cselédhez hasonlóan vagy újból elszegődnek a régi gazdához, vagy új gazda után néznek. A szegődtetés, a "váltakozás" napja Szent Mihály napja. A cselédek ekkor változtatnak helyet, ekkor költözködnek.

VIDEO

Ekkorra már megforrt a déli szőlőhegyek - az évi átlagnál korábban szüretelt - szőlőinek bora. Ezért hívták a délmagyarországi területeken Borszűrő Szent Mihály napjának az egyébként a gazdasági év szempontjából mindenhol az országban oly jelentős napot. Ekkortól lehetett szűrni a bort, ekkortól kezdődhettek a lakodalmak. Sok helyen - elsősorban az Alföldön - Szent Mihály napja a szüret megkezdésének időpontja. Ennek mindent alárendeltek

Országszerte emlékezetesek voltak a szentmihályi vásárok, amelyeket a nagyobb városokban tartottak. A távolabbi helyekről, akkor még lovaskocsival, vagy ökrös szekérrel mentek a vásárba. Így árultak a vargák, a csizmadiák, a kádárok, a szíjjártók, a szűrszabók stb. Sok árus mondókával csalogatta a vevőket. De nemcsak azért mentek a vásárba, hogy megvegyék, amire szükségük van. Ez szórakozást, ismerkedést, hírszerzést is jelentett az embereknek.

Délmagyarország Cikk

Vénasszonyok Nyara

Az a szép évről évre, hogy minden évszaknak megvan a maga dolga, tennivalója és a juhok körül az élet körforgása szinte állandó. Nincs ez másképp az idén sem. Talán kicsit korábban jött el és köszöntött ránk az ősz, viszont a Vénasszonyok Nyara bőven ad lehetőséget, hogy utolérjük magunkat még a tél beállta előtt. Kitart a jó idő, ezért szépen szárad a kukorica szár és nem ázott meg annyiszor a behordás idejére. Szezon van, most is, itt a kukorica szárhordás ideje. A téli széna már kazalban és remek csemege lesz az apróra vágott tökkel a leszecskázott kukorica szár a Rackáknak, és a kecskéknek.


Kinek a sarló, kinek a szárvágó áll jobban kézre ehhez a munkához. Vesződséges munka, ami olyan értelemben nem is kifizetődő, hogy az ember órákat tölt el a szár vágással, kévébe kötéssel, kúpba rakással, de a Rackák csemege takarmánya a tél derekán majd megfizethetetlen.


2013. szeptember 18., szerda

Kecske verseny

A nyár utolsó hétvégéjén augusztus 31 - szeptember 1. között rendezték meg először Bordányban, a Homokhátság Szívében.
A jó hangulatú rendezvényen verseny és a kecske pörkölt mellett gyönyörű állatokat és szebbnél szebb trófeákat állítottak ki a szervezők. Finom kecskesajt volt kapható és lehetett pálinkát kóstolni kecske körömből.
Bízzunk benne, hogy évről évre egyre népszerűbb lesz ez a rendezvény, méltatlanul háttérbe szorult háziállatunk népszerűsítése érdekében.

Fényképek ITT!

2013. augusztus 31., szombat

Augusztus 20.

"A nyárhoz

Nem búcsúzom,
mégis elmégy.
Arcomról hát,
emléket végy.
Vidd magaddal,
s tudd, hogy várlak.
Jégvirágok közt is látlak,
megízlellek a kenyérben,
csörgő dió belsejében.
Ott lobogsz a rőzselángban,
hallhatlak a pattogásban.
Érezlek meleg tenyérben,
s üzensz, minden falevélben..."



Ahogy az mindig is lenni szokott augusztus 20. napjától elromlik az idő. Pedig azt hittük tavasszal, hogy ez a nyár csapadékos lesz, mert úgy szárba szökkent minden. Nem az lett. Június elejétől augusztus végéig egy csepp nem sok, annyi eső sem esett itt a környéken. Kiégett minden. 40 fok Celsius körüli hőmérséklet heteken át. De ahogy hirtelen beköszöntött a kánikula, úgy jött el hirtelen az ősz is. Sokat nem kell erőlködnie, mert a nagy melegben a fák már jócskán lehullatták leveleiket. A bodza, az orgona, de még az eperfa is jócskán levetkőzött.

Azért problémás mindig az augusztus 20. ünnep, mert az időjárás ilyenkor rendre megtréfálja a rendezvény szervezőket. Az ősz ekkor mutatja meg magát először. A napok hűvösebbre fordulnak, és éjjel is sokkal jobban lehűl a levegő. Hajnalonta később kezd világosodni és este már egyre hamarabb sötét van. Szóval az augusztus 20. jelzi, hogy ideje az őszi munkáknak még a tél beállta előtt. 

A rackák zöme igencsak koldus volt az idén, mert kiégett hamar a tavasszal még rekkenő legelő. De már a Rackák is érzik az ősz beköszöntét. Hirtelen kezd megugrani a szőrük és már várják a téli szállást.


2013. július 2., kedd

Mentesség

Árutermelő állományokban jogszabály írja elő, hogy kötelező bizonyos betegségekre vizsgálatot végeztetni, illetve ezektől a betegségektől mentes állomány tejét, húsát lehet értékesíteni.

Ugyan mi magunk fogyasztjuk és eladásra nem termelünk, de mégis kíváncsi voltam több okból is. Egyrészt azért, mert a levágott juhok, kecskék húsát nemcsak mi fogyasztjuk, hanem barátok is például terelő táborok alkalmával. Másrészt volt már rá példa, hogy a fejt tejből adtunk kóstolónak.

Ezért a saját kecske és juh állományunkat megvizsgáltattuk brucellózis és tuberkulózis szempontjából. A brucellózis vizsgálata vérből történik Debrecenben laboratóriumban. A gümőkór vizsgálat pedig intra dermális bőrpróbával, ahol a TBC oltás eredményét, azaz a bőr reakciót 3 nap múlva vissza ellenőrzik.

A vizsgálat eredménye alapján a juh és kecske állományunk Brucella ovis, Brucella melitensis és Tuberculosis MENTES!





2013. június 17., hétfő

Kecske fejés



A Rackákkal ellentétben a kecskék esetében viszont direkt törekedtünk arra, hogy az ellés és szoptatás után a választáskor nekünk kezdjék el termelni a tejet!

3 fejős kecskénk van, aki a családi konyhát abszolút ellátja. Ennek ellenére szeretnénk majd esetleg sajtot is készíteni, ezért a két született gödölyét meghagyjuk. Mellettük már egy új, idegen kis bak is nevelkedik a Racka bárányokkal együtt.

Érdekes dolog, hogy a takarmányozás, de a genetika is beleszól abba, hogy mennyi a tejmennyiség. Magyar parlagi alapon Szánentáli és Alpesi vérségűek a kecskéink. A tejmennyiség kevésbé, inkább a teljes és tartalmas tejtermelés a fontos.

Érdekesség, hogy egyik fejős kecskénknek alpesi, vagy parlagi típusú, inkább kézi fejésre alkalmas tőgye van. A másik, a fehér fejős kecskénk viszont inkább gépi fejésre alkalmas szánentáli típusú tőggyel rendelkezik. A tejmennyiség ugyanannyi.



Legeltetés





A blogírás kicsit hosszabb szünete ellenére a valóságban az események ugyanúgy követik egymást, mint ahogy az lenni szokott.

A bárányok leválasztása jól sikerült. Igaz néhány napot még fejni is kellett az anyákat, mielőtt külön legelőre költöztek. Lehetett volna erre a fejésre jobban összpontosítani úgy, hogy akár fejős juhok is lehettek volna az anyákból. Azonban inkább azt a megoldást választottuk, hogy a bárányok után ne kezdjék el nekem termelni a tejet, hanem apasszanak el. Némelyiknek tisztességes, kezdő kecskének is becsületére váló tőgye volt.

A választás után a bárányok a lucerna szénáról váltottak a legelőre. A jövő évi terelő alapanyag zökkenőmentesen állt át a legelő füvére. A jerkéket és a fehér színűeket kos bárányokra cseréltem.

Az Ópusztaszeren jelenleg kialakult koncepció szerint oda terelni ürük és kosok kellenek.

A téli szálláson a kecskéken kívül a Rackák helyét a baromfi társadalom vette át. Tavasszal kelt növendék kacsa, gyöngyös, kopasznyakú csirke nevelkedik a karámban.

A kacsa kotlóm jóvoltából még napos libákat is nevelünk, de ezekről majd később…
Gyorsan növekednek a legelésnek hála.



2013. április 29., hétfő

Hirtelen meleg




Igaz, hogy az eddigi évek során mindig áprilisban nyírattunk és nyírtunk, de a télen májusra terveztem. Ahogy szokták mondani: ember tervez, Isten végez. Az utolsó hó már nagyon nem hiányzott. Már tavaszt kiáltottam én is és be is harangoztam, hogy elkezdődött a szezon. Csak arra nem gondoltam, hogy a természet még utoljára csap egyet és áprilisban is leesik 5 cm hó. Ez aztán úgy feláztatta a talajt olvadáskor, hogy a tavaszi munkákat nem tudtunk szépen rendben elkezdeni. Ráadásul az olvadás is úgy történt, hogy szabályosan ránk tört a nyár és nem is volt tavasz! Egyszerre kellett mindent csinálni, és az ember azt sem tudta hová kapjon a dologban. A kitrágyázás már nagyon égette a körmünket, mert az olvadás miatt nagy volt a sár. Nem is vártam meg, amíg teljesen felszárad és egy hatalmas trágya kazlat hordtunk össze Dékány Zoltán barátom és emberei segedelmével.

Húsvétkor még szállingózott a hó, amikor a terelő tábor zajlott. Néhány nap múlva pedig 28 celsius átlaghőmérséklet köszöntött a vidékre. Szent György Napján már látszott a Rackákon, hogy hiába terveztem én májusban nyírást, ezen minél hamarabb túl kell esni.


Így elmondható, hogy az idén a nyírás hasonlóan az előző évekhez április végén rendben megtörtént. Ha már megfogtam a Rackákat át is körmöltem és a rendszeres féregtelenítést is megcsináltuk. Csak két Rackát hagytam nyíratlanul, akik Pünkösd hétfőn lesznek megnyírva bemutatón.

Ópusztaszeren a látogatók közt nagy népszerűsége volt az ollóval nyírásnak, hatalmas volt az érdeklődés. Minden csoport, aki arra járt megállt, de volt, aki vissza is jött miután szétnézett. A Rackák békésen tűrték a műveletet és a végén hatalmas fickándozással meg is köszönték. Megszabadultak a téli meleg bundájuktól.


Szent György Nap



Az idén amilyen hideg, fagyos és hóeséses volt a Húsvét úgy Szent György Napjára verőfényes napsütéssel köszöntött be a nyár. Hirtelen, úgy, hogy tavasz szinte nem is volt. Ezen a napon hajtják ki a legelő jószágokat az istállóból, és kezdetét veszi a legeltetési szezon. A terelő kutyáknak is több dolguk lesz ettől kezdve, illetve másmilyen, mint a téli benti munka az istállóban.

Racka juhok esetében ugyan a magyar történelemben nem volt Szent György Napnak olyan jelentősége, hiszen az őshonos állatokat nem hodályban tartották. Mégis a magyar pásztorkultúrában egy olyan jelentős esemény, hogy nem mentünk el mellette Ópusztaszeren sem!

Magyar terelő pásztorkutyák gyűltek össze az ország több vidékéről a skanzenben, hogy a dolgozó Puli, Pumi, Mudi és Sinka bemutassa a látogató nagyközönségnek terelési tudását a kutyák képzésének több fázisában, illetve fejlődjenek ősi mesterségük elsajátítása során.

A hirtelen meleg hatására a még gyapjúban lévő Rackákat, pláne a hosszú tél után kíméletesen járatták a kutyák, és fokozatosan terhelték, de kora délután a delelést követően a nagy melegre való tekintettel hamar befejeződött a gyakorlás.

A terelési gyakorlást egész nap nagy érdeklődés övezte a park látogatói részéről, és sok csoport a karámnál kötött ki, a helyszínen párhuzamosan zajló Jaguár találkozó mellett.

2013. április 24., szerda

A Magyar Racka Napja



Az idén különösen hosszúra nyúlt tél után beköszöntött hirtelen melegben az év első rangosabb eseménye a Racka tenyésztésében a kos árverés.

Hortobágyon, a fajta őshazájában délelőtt a Rackáról szóló előadásokkal kezdődött a nap, mely után délután a Pusztai Állatparkban tenyészállat bírálat és legfőképp Racka tenyészkos árverés zajlott.

A fajta tenyésztésben kialakított rendszerről nagy vonalakban annyit tudni kell, hogy a törzstenyészetekben született kos bárányok közül a legígéretesebbnek bizonyuló egyedeket elviszik és ÜSTV kosnevelő telepeken, egyforma körülmények között felnevelik. Tenyészérték becslés és tenyészállat bírálat után pedig a tenyésztők számára származási bizonylattal árverésre bocsátják.

Az árverés során az ÜSTV kosnevelő telepére beszállító tenyészeteknek természetesen elővásárlási joguk van, amely során a megállapított kikiáltási árat ki kell e tenyészetnek fizetni, viszont a tőle származó fiatal tenyészkosok közül kiválaszthatja magának az általa leginkább tetsző állatot.

Az árverés előtt a résztvevők regisztráltatják magukat, mely során számmal ellátott licit táblát kapnak. Az árverés során minden tenyészkost egyenként mutatnak be, vezetnek fel és egyenként is lehet rájuk licitálni. Azoknál a kosoknál, ahol a beszállítók nem éltek az elővásárlási joggal árverés során bárki vásárolhat az árverés résztvevői közül. A kikiáltási ártól felfelé indul a licit. Abban az esetben, ha senki nem licitál az adott kosra, akkor az nem kelt el és visszakerül a közös telepre.

Idén a következő képpen alakultak a kikiáltási árak:

B – 60.000, K – 70.000, A – 80.000 forint

Kevésbé hozzáértő, laikusabb szemnek is remek alkalom volt arra, hogy ha akarja, akkor ilyen seregszemlén élesebben, kontrasztosabban láthatja a tenyészállatok közötti különbségeket, hiszen a törzstenyészetek állománya koncentráltabban volt jelen. A tenyészállatok az árverés előtt kultúrált egyedi boxokban várták sorukat, mindegyik boxon feltűntetve az adott állat tenyésztési adatai.

A kosárverés időtartama alatt kirakodóvásárban lehetett a szükséges pásztor készségeket beszerezni. Rézműves, kolomp és kampó, gulyás kürtök, pásztor botok, kalap, szűr, suba és guba, fafaragások, pipa készítő és a teljes vertikum képviseltette magát szebbnél szebb, jobbnál jobb portékákkal.

A szervezők és rendezők egy finom ebéddel (birka pörkölt és slambuc) vendégelték meg a látogatókat.


2013. március 16., szombat

Csillag

Ahogy befejezték az ellést a Rackák, úgy fogtak neki a kecskék sorban. Először a deres szürke kecske kezdte, aki bárány dajkaként kezdte, mert az ő gidája halva született. Most az öles folytatta és egy szép fekete tarka nőstény gidának adott életet. A homlokán lévő csillagról kapta a nevét a keresztségben. Így a dajka szerepét most ő vette át és a deres szürke teje pedig a konyha asztalra kerül. Egy kecskénk ellését várjuk még, a bakunk jól dolgozott ;o)


2013. március 13., szerda

Dajka kecske


A legnagyobb körültekintés, elővigyázatosság és maximálisan kielégítő táplálás esetén is adódhat olyan, hogy az anya nem termel elég tejet ahhoz, hogy a bárány kielégítő ütemben fejlődjön. Ennek a legbiztosabb jele az, hogy amíg a bárány hasonló korú társai szinte napról napra szemmel láthatóan erősödnek, addig a kevés tejet kapó bárány elesettebbé, soványabbá válik. Nem utolsó sorban sokszor sír, hogy az anyját a tejleadásra ösztönözze.

Gyakorlat juhászatokban, hogy a nyájban tartanak néhány kecskét, melyeknek nemcsak az a szerepe, hogy a juhász tejhez, tejtermékhez jusson, hanem az elárvult, vagy lemaradott bárányoknak azt a bizonyos többlet szükségletet biztosítani tudják.

Nemcsak a Racka juh, de a kecske is rafinált természet. Ezért nem elegendő, ha csak a fejős kecske a nyájban van, hanem odafigyelni, dajkásítani is szükséges. A kecske mennyiségileg több tejet termel a juhoknál. A föcstejes időszakot ugyan pótolni nem tudja, de dajkásítással alkalmas arra, hogy a lemaradott bárányok megfelelő tejtáplálékot kapjanak.

A bárány sem érti először, hogy mit akarunk tőle a kecske emlőinél. Első alkalommal a tarkójánál fogva szétnyitjuk a száját és a duzzadt kecske tőgy bimbójából néhány tejsugarat húzva fejünk a szájába. Aztán megpróbáljuk kiváltani a szopási reflexet ujjunkkal, a kecske bimbójának bárány szájába helyezésével. Általában az első sikeres alkalom után, de néhány próbálkozás után biztosan sikerrel járunk és a bárány szopni kezd. Ekkor már csak a kecskére kell odafigyelnünk, hogy ezt tűrje és fogadja el. Az esetek többségében a kecske azért alkalmasabb erre, mert nem olyan szoros a kötődése az utódjához, mint például ez megfigyelhető a juhok esetében. Ezért mások utódait legtöbbször könnyebben elfoglalja.

A dajkásított és pót táplálással gondozott bárány esetében a fogyasztást úgy tudjuk ellenőrizni, hogy a kecske másik tőgyfelét kifejjük. Így látjuk megközelítőleg az elfogyasztott tejmennyiséget. Abban az esetben, ha a kecske túlságosan elfogadja a bárányt figyelnünk kell, nehogy a bárány megcsaljon bennünket nap közbeni fogyasztással.

A tejlopás nap közben nemcsak azért probléma, mert nem tudjuk mennyit fogyasztott a bárány, gida, nem tudjuk mennyi tejet ad az anyánk. Miért fontos ez? Hiszen mondhatná bárki, hogy nem kell vele törődni, csak alá csapjuk és kész.

Ahogy a Szelén és E vitamin pótlásnál is említettük, hogy nem elegendő, hogy legyen előttük nyalósó és a gond el van vetve, úgy ebben az esetben sem oldottuk meg a problémát a gida, bárány anyák alá engedésével. Kecske esetében lényeges, hogy minél több tejet nyerjünk a tartás során.

A bárány, gida eredendően nemcsak naponta 2-3 alkalommal szopik, hanem sűrűn, egész nap rendszeresen. Ezért az anyja vagy a kecske által termet tejet folyamatosan üríti, kiszopja. Ráadásul a tőgy utófejésében is verhetetlen. Hiszen kézi fejés során, de gép fejéskor is a fejési technika a bárány, gida szopását igyekszik utánozni. Ez nem véletlen, hiszen a bárány, gida tökéletes ügyességgel tudja a tőgyből a legutolsó tejcseppeket is kinyerni. Dajka kecske esetében ez azért lényeges, mert a nem a saját utódját szoptató anya a báránynak nem adja oda az utolsó cseppig a tejet, hanem képes visszatartani.

A nap közben sűrűn, több alkalommal történő szoptatás, a visszatartott tejmennyiség mind azt a következményt okozhatja, hogy a kecske apasztani kezd. Nem alakulnak ki a termelt tej tárolására alkalmas izmok, inak és kötőszövet, hiszen szinte mindig üres a tőgye a folyamatos csapolás következtében. A vissza tartott tejmennyiség pedig pont az utófejés hatását nélkülözi, ezért a tőgyben maradt tej hatására vagy begyullad a tőgy, vagy apasztani kezd.

Ezért a helyes gyakorlat az szokott lenni dajkásított nevelés során, hogy a bárányokat, gidákat felügyeletünk alatt neveljük, tápláljuk úgy, hogy kezdetben segítünk, később a folyamatot ellenőrizzük és szemmel tartjuk alá engedéskor.





2013. március 12., kedd

Vége a télnek




 Érdekes módon, a tél végén meglehetősen száraz reggelek köszöntöttek a tájra, mármint azon a napokon, amikor nem esett az eső. A növekvő világos órák száma már tagadhatatlanul jelezte, hogy itt a tavasz. Reggel már verőfényes világosban csodálkoztak a Rackák a gazdára az etetés időpontjában. Este szintén meglepődve tapasztalták, hogy még javában nappal van, amikor kapják az esti adagjukat. Mégis ahelyett, hogy enyhült volna az idő a mogyoró, az orgona rügybe fakadásával egy időszakban váltak csípőssé a hajnalok.

A Rackák ezt megoldották úgy, hogy szinte egész éjjel a jászolnál csomagolták befelé a szénát, míg hajnalra kérődzni bevonultak az istállóba. Ki sem akarták dugni az orrukat reggel még, hanem jólesően elnyúlva helyezkedtek el kényelmesen. Virradat után viszont kihasználták a délelőtti napsugarakat, és napozni kifeküdtek a karám sarkába. Az idő javulásával egyre unottabban tömték a szájukba a jászol rácsai közül a szénát, türelmetlenül figyelték, ahogy a karámon kívül egyre zöldebb és frissebb a fű.

Nem is tudták azon a reggelen, amikor az istálló ajtaja bezárult a karám felöl, hogy eljött a nagy nap. Az istállóból utánfutóra kerültek, és szorosan egymáshoz simulva vették tudomásul, hogy valami változás jön, valami véget ért. Alig akarták elhinni a legelőre érve, hogy a zsúfolt utánfutóról a frissen zöld végtelennek tűnő legelő tárul a szemük elé.


Ennek következtében úgy fél méteres bakugrásokkal hagyták el az utánfutó rakterét. Rövid bégetés következett, ahogy becsatlakoztak az új nyájba a többiek közé, mert először nem találták egymást a nagy meglepetésben. Aztán amikor ez megtörtént, elhallgattak, akkor nyílt a karám ajtó és a nagy nyáj egyszerre vonult legelni. Mintha a karám kitáruló kapuja végképp feledtette volna, és maga mögött hagyta a telet. Először szinte habzsolták a juhok e lehetőséget és izgalmukban azt sem tudták, hogy fogjanak neki. Aztán az ürük kezdték annyira jól érezni magukat, hogy nagy szökkenéssel játszottak, amikor fű érte a talpukat. Eképpen vitték a nyájat jobbra-balra, mert az anyák még nem hagyták nyugodtan magukra bárányaikat a nagy kavarodásban.


Végül lenyugodott mindenki, és mintha ez egész életükben így lett volna, úgy simultak bele legelés közben a tájba. Összeállt a nyáj és hömpölyögve úsztak legelés közben a friss tavaszi fűben. Vége lett a télnek, a szezon elkezdődött!

2013. március 2., szombat

Pirók Racka bárány

Ebben a szezonban az utolsó bárányok születéséről szóló bejegyzésem ismét érdekes dolgot hozott. Megellett az utolsó Racka anyánk is, akitől bárányt vártunk. A tavaly született idén másod füves toklyók közül 3 még kihagyta ezt a dolgot, de majd az idén ősszel bepótolják remélhetőleg. Az utolsó anya ellését nagy figyelemmel vártam, mert tavaly és előtte évben is elhagyta bárányát. Az első alkalommal annak tudtam be, hogy biztos a szállítás, költözés volt rá ilyen hatással. A második alkalommal már megjelöltem a nyakában jelző kötéllel, hogy idén tavasszal el ne felejtsem. De idén úgy döntött szoptatja, védi és felneveli a bárányát.

A születés után a bárány színét annak tudtam be, hogy még a magzatvíz nem száradt fel teljesen. Ám ahogy az anyja felnyalta és megszáradt akkor láttam, hogy ismét egy érdekes dologgal állunk szemben.

Ahogy már beszéltük a fehér Racka igazából nem fehér. Születéskor pirók színezettel születik, ami leginkább a végtagokon, fejen és a farkán látható bárány korban. Aztán a szőre ahogy növekszik a göndör szőr már fehéres sárgás. A különbség a fehér és a pirók bárány között annyi, mint a képen is látható, hogy a pirók bárány színezete pont fordított. Azaz a hátvonalon, faroktőnél erőteljesebb a sötét szín, és a fejen, hason világosabb. Pont fordítva, mint a kalsszikus fehér Racka bárány esetében. A képen látható bárány anyja és apja is fekete. A pirók színezet természetesen a Magyar Szürkemarha borjú esetében terjedt el, onnan is kapta a nevét. 
A bárány nevelés hasznos tanulsága pedig annyi, hogy a vemhesség alatt és az ellés során is a Szelén, E vitamin kiegészítésnek, pótlásnak óriási jelentősége van. Néhány esetben nem elegendő pusztán az, hogy szelénes nyalósó legyen a juhok előtt. Talán azért, mert a vemhesség második felében az anyák étvágytalanabbak. Ez pont egy időszakra esik a téli kellős közepének szűkebb takarmányozásával. A nyalósó hatására a juhok többet isznak és többet is esznek ez tény. Viszont az anya hasában a méhben fejlődő bárány teriméje miatt a bendő takarmány befogadó képessége nem akkora. Ennek a deficitnek a következménye lehet, hogy a vemhes anya nem eszik, vagy nem tud annyit enni.
Egyszerű, bagatellnek tűnő dolog a Szelén és E vitamin pótlása, de mire az ember rájön...
Szelén hiányos anyák egyszerűen nem termelnek annyi tejet, illetve születéskor a bárány sorsa eldől, mert nem képes felállni. Élénk, tiszta, csak éppen nem képes felállni. Ha nem áll fel, akkor pedig nem tud szopni. Ilyen esetekben a bárány szelén és E vitamin pótlása már mit sem ér, mert a kezdő szelén és E vitamin szintet az anyaméhen keresztül kell felvennie az élet megfelelő indításához. Ezért az idén az első ilyen felállni képtelen bárány után a vemhes anyák most injekciót kaptak. Mivel a Rackák nem tudták elmondani, ezért az Szelén és E vitamin injekció jótékony hatását azzal közölték, hogy utána ilyen eset már nem volt. Még az eddig bárányát elhagyó anya is neveli, szoptatja pirók bárányát...






2013. február 17., vasárnap

Saját törzskönyves kos






Bizonyára emlékeznek a rendszeres blog olvasók, hogy a Hortobágyról, Loncsák lehel barátomtól pedigrés kos érkezett a közreműködésemmel az Ópusztaszer Nemzeti Történeti Emlékparkba.

Nos, napjainkban minden változik, ezért úgy alakult, hogy a parkban felszámolják a Racka állományt. A mi Racka falkánk lehet ott, de a parkba egy program keretében telepített védett, ritka, őshonos növényeket nem legelhetik. Ezért eladó sorba került a törzskönyves kos is, akit én hoztam a parknak.

Úgy döntöttük nem hagyjuk elveszni ezt a kost, ezért megvásároltuk! Ugyan az anyáink létszáma nem érinti azt a kategóriát, hogy a törzskönyves kos által lehetőségként nyílt támogatás megérje, hiszen többe kerül a kos, mint amit vissza hozna első évben. Mégsem hagytuk, mert barátság által kerülhetett a parkba, ránk való tekintettel lett kiválasztva.

Ezért már az anyáink között nézi meglepődve, hogy változik a sorsa, de elégedett, jó fej, bár még kis időbe telik, amíg az új viszonyokhoz hozzá szokik. Terveink szerint a terelési és juhászkodási bemutatókon is szerepel majd, azon túl, hogy az anyáinkhoz használjuk.





Bárány krotália






Elérkezett az idő, amikor a bárányok már annyira megerősödtek, hogy bárány krotáliával megjelöltem őket.

Törzstenyészetekben ezt a születés után haladéktalanul el kell végezni úgy, hogy a bárányhoz tartozó anyja beazonosítható legyen.

Ugyan mi nem vagyunk törzstenyészet, de mégis úgy gondolom, hogy a nyomonkövetés, beazonosíthatóság miatt ez szükséges. Egyébként elegendő lenne, akkor, amikor már felnőtt krotáliát kaphatnak az instruktor látogatásakor.

Nem is csak azért, mivel én rendeltem, ezért a krotálián rajta van a saját tenyészet kódom, hanem azért is, mert ezeket a sorszámokat én kaptam, ezért egyértelműen a mi bárányainkat azonosítja. Másrészt választás után már ki emlékszik, hogy melyik bárány melyik anyától van.

A szakmabeliek ajánlása szerint a nagy sorszámot a velem szemben álló bárány nekem bal oldali fülébe tettem, míg a sorszámot és tenyészet kódot is egyben feltüntető kis számos krotáliát a nekem jobb kézre eső fülbe.

Érdekes dolog a krotália látható, könnyebben leolvasható "pofájának" helyzete, mert különbözik a szarvasmarha tenyésztésben alkalmazott gyakorlattól.
A szarvasmarha fülében a krotália nagy száma akkor olvashatók jól, ha az állat velünk szemben áll. Juhok esetében pont fordítva, mert a juhok szokás szerint tőlünk elriadva mennek és a fülük hátulja látszik jobban.







Rézgomb


Nem kifejezetten szokás a Magyar Szürke Marhához hasonló rézgombbal díszíteni a Racka juh ékes szarvát, de a hagyomány mégis történelmi múltat idéz, mert az 1950-es években íródott szakkönyvek képei között találtam hasonlót tenyészkoson, akit fejzővel vezettek fel és fotóztak le.

Így gondoltam egy merészet és megbeszéltem ezt Konyári Sándor rézművessel Debrecenben, aki el is készítette. Esetünkben a tereléshez a rézgombot a vezér ürü kapta, mind közül a legbrutálisabb kinézetű, legzordabb tekintetű.






2013. február 16., szombat

Tarisznya

Racka gyapjúból készül a tarisznya a szövőszéken:

édesanyám keze munkája...


"Magad Uram" tartja a mondás, mert ha a magyar könnyű ipar elfordul a Racka gyapjú feldolgozásától, hát akkor a magyar ember megoldja maga, ahogy tudja. Kézműves szakmában még fellelhetők ezek az értékek!