Dajka kecske

A legnagyobb körültekintés, elővigyázatosság és maximálisan kielégítő táplálás esetén is adódhat olyan, hogy az anya nem termel elég tejet ahhoz, hogy a bárány kielégítő ütemben fejlődjön. Ennek a legbiztosabb jele az, hogy amíg a bárány hasonló korú társai szinte napról napra szemmel láthatóan erősödnek, addig a kevés tejet kapó bárány elesettebbé, soványabbá válik. Nem utolsó sorban sokszor sír, hogy az anyját a tejleadásra ösztönözze.

Gyakorlat juhászatokban, hogy a nyájban tartanak néhány kecskét, melyeknek nemcsak az a szerepe, hogy a juhász tejhez, tejtermékhez jusson, hanem az elárvult, vagy lemaradott bárányoknak azt a bizonyos többlet szükségletet biztosítani tudják.

Nemcsak a Racka juh, de a kecske is rafinált természet. Ezért nem elegendő, ha csak a fejős kecske a nyájban van, hanem odafigyelni, dajkásítani is szükséges. A kecske mennyiségileg több tejet termel a juhoknál. A föcstejes időszakot ugyan pótolni nem tudja, de dajkásítással alkalmas arra, hogy a lemaradott bárányok megfelelő tejtáplálékot kapjanak.

A bárány sem érti először, hogy mit akarunk tőle a kecske emlőinél. Első alkalommal a tarkójánál fogva szétnyitjuk a száját és a duzzadt kecske tőgy bimbójából néhány tejsugarat húzva fejünk a szájába. Aztán megpróbáljuk kiváltani a szopási reflexet ujjunkkal, a kecske bimbójának bárány szájába helyezésével. Általában az első sikeres alkalom után, de néhány próbálkozás után biztosan sikerrel járunk és a bárány szopni kezd. Ekkor már csak a kecskére kell odafigyelnünk, hogy ezt tűrje és fogadja el. Az esetek többségében a kecske azért alkalmasabb erre, mert nem olyan szoros a kötődése az utódjához, mint például ez megfigyelhető a juhok esetében. Ezért mások utódait legtöbbször könnyebben elfoglalja.

A dajkásított és pót táplálással gondozott bárány esetében a fogyasztást úgy tudjuk ellenőrizni, hogy a kecske másik tőgyfelét kifejjük. Így látjuk megközelítőleg az elfogyasztott tejmennyiséget. Abban az esetben, ha a kecske túlságosan elfogadja a bárányt figyelnünk kell, nehogy a bárány megcsaljon bennünket nap közbeni fogyasztással.

A tejlopás nap közben nemcsak azért probléma, mert nem tudjuk mennyit fogyasztott a bárány, gida, nem tudjuk mennyi tejet ad az anyánk. Miért fontos ez? Hiszen mondhatná bárki, hogy nem kell vele törődni, csak alá csapjuk és kész.

Ahogy a Szelén és E vitamin pótlásnál is említettük, hogy nem elegendő, hogy legyen előttük nyalósó és a gond el van vetve, úgy ebben az esetben sem oldottuk meg a problémát a gida, bárány anyák alá engedésével. Kecske esetében lényeges, hogy minél több tejet nyerjünk a tartás során.

A bárány, gida eredendően nemcsak naponta 2-3 alkalommal szopik, hanem sűrűn, egész nap rendszeresen. Ezért az anyja vagy a kecske által termet tejet folyamatosan üríti, kiszopja. Ráadásul a tőgy utófejésében is verhetetlen. Hiszen kézi fejés során, de gép fejéskor is a fejési technika a bárány, gida szopását igyekszik utánozni. Ez nem véletlen, hiszen a bárány, gida tökéletes ügyességgel tudja a tőgyből a legutolsó tejcseppeket is kinyerni. Dajka kecske esetében ez azért lényeges, mert a nem a saját utódját szoptató anya a báránynak nem adja oda az utolsó cseppig a tejet, hanem képes visszatartani.

A nap közben sűrűn, több alkalommal történő szoptatás, a visszatartott tejmennyiség mind azt a következményt okozhatja, hogy a kecske apasztani kezd. Nem alakulnak ki a termelt tej tárolására alkalmas izmok, inak és kötőszövet, hiszen szinte mindig üres a tőgye a folyamatos csapolás következtében. A vissza tartott tejmennyiség pedig pont az utófejés hatását nélkülözi, ezért a tőgyben maradt tej hatására vagy begyullad a tőgy, vagy apasztani kezd.

Ezért a helyes gyakorlat az szokott lenni dajkásított nevelés során, hogy a bárányokat, gidákat felügyeletünk alatt neveljük, tápláljuk úgy, hogy kezdetben segítünk, később a folyamatot ellenőrizzük és szemmel tartjuk alá engedéskor.

Vége a télnek

 Érdekes módon, a tél végén meglehetősen száraz reggelek köszöntöttek a tájra, mármint azon a napokon, amikor nem esett az eső. A növekvő világos órák száma már tagadhatatlanul jelezte, hogy itt a tavasz. Reggel már verőfényes világosban csodálkoztak a Rackák a gazdára az etetés időpontjában. Este szintén meglepődve tapasztalták, hogy még javában nappal van, amikor kapják az esti adagjukat. Mégis ahelyett, hogy enyhült volna az idő a mogyoró, az orgona rügybe fakadásával egy időszakban váltak csípőssé a hajnalok.

A Rackák ezt megoldották úgy, hogy szinte egész éjjel a jászolnál csomagolták befelé a szénát, míg hajnalra kérődzni bevonultak az istállóba. Ki sem akarták dugni az orrukat reggel még, hanem jólesően elnyúlva helyezkedtek el kényelmesen. Virradat után viszont kihasználták a délelőtti napsugarakat, és napozni kifeküdtek a karám sarkába. Az idő javulásával egyre unottabban tömték a szájukba a jászol rácsai közül a szénát, türelmetlenül figyelték, ahogy a karámon kívül egyre zöldebb és frissebb a fű.

Nem is tudták azon a reggelen, amikor az istálló ajtaja bezárult a karám felöl, hogy eljött a nagy nap. Az istállóból utánfutóra kerültek, és szorosan egymáshoz simulva vették tudomásul, hogy valami változás jön, valami véget ért. Alig akarták elhinni a legelőre érve, hogy a zsúfolt utánfutóról a frissen zöld végtelennek tűnő legelő tárul a szemük elé.

Ennek következtében úgy fél méteres bakugrásokkal hagyták el az utánfutó rakterét. Rövid bégetés következett, ahogy becsatlakoztak az új nyájba a többiek közé, mert először nem találták egymást a nagy meglepetésben. Aztán amikor ez megtörtént, elhallgattak, akkor nyílt a karám ajtó és a nagy nyáj egyszerre vonult legelni. Mintha a karám kitáruló kapuja végképp feledtette volna, és maga mögött hagyta a telet. Először szinte habzsolták a juhok e lehetőséget és izgalmukban azt sem tudták, hogy fogjanak neki. Aztán az ürük kezdték annyira jól érezni magukat, hogy nagy szökkenéssel játszottak, amikor fű érte a talpukat. Eképpen vitték a nyájat jobbra-balra, mert az anyák még nem hagyták nyugodtan magukra bárányaikat a nagy kavarodásban.

Végül lenyugodott mindenki, és mintha ez egész életükben így lett volna, úgy simultak bele legelés közben a tájba. Összeállt a nyáj és hömpölyögve úsztak legelés közben a friss tavaszi fűben. Vége lett a télnek, a szezon elkezdődött!

Pirók Racka bárány

Ebben a szezonban az utolsó bárányok születéséről szóló bejegyzésem ismét érdekes dolgot hozott. Megellett az utolsó Racka anyánk is, akitől bárányt vártunk. A tavaly született idén másod füves toklyók közül 3 még kihagyta ezt a dolgot, de majd az idén ősszel bepótolják remélhetőleg. Az utolsó anya ellését nagy figyelemmel vártam, mert tavaly és előtte évben is elhagyta bárányát. Az első alkalommal annak tudtam be, hogy biztos a szállítás, költözés volt rá ilyen hatással. A második alkalommal már megjelöltem a nyakában jelző kötéllel, hogy idén tavasszal el ne felejtsem. De idén úgy döntött szoptatja, védi és felneveli a bárányát.

A születés után a bárány színét annak tudtam be, hogy még a magzatvíz nem száradt fel teljesen. Ám ahogy az anyja felnyalta és megszáradt akkor láttam, hogy ismét egy érdekes dologgal állunk szemben.

Ahogy már beszéltük a fehér Racka igazából nem fehér. Születéskor pirók színezettel születik, ami leginkább a végtagokon, fejen és a farkán látható bárány korban. Aztán a szőre ahogy növekszik a göndör szőr már fehéres sárgás. A különbség a fehér és a pirók bárány között annyi, mint a képen is látható, hogy a pirók bárány színezete pont fordított. Azaz a hátvonalon, faroktőnél erőteljesebb a sötét szín, és a fejen, hason világosabb. Pont fordítva, mint a kalsszikus fehér Racka bárány esetében. A képen látható bárány anyja és apja is fekete. A pirók színezet természetesen a Magyar Szürkemarha borjú esetében terjedt el, onnan is kapta a nevét. 

A bárány nevelés hasznos tanulsága pedig annyi, hogy a vemhesség alatt és az ellés során is a Szelén, E vitamin kiegészítésnek, pótlásnak óriási jelentősége van. Néhány esetben nem elegendő pusztán az, hogy szelénes nyalósó legyen a juhok előtt. Talán azért, mert a vemhesség második felében az anyák étvágytalanabbak. Ez pont egy időszakra esik a téli kellős közepének szűkebb takarmányozásával. A nyalósó hatására a juhok többet isznak és többet is esznek ez tény. Viszont az anya hasában a méhben fejlődő bárány teriméje miatt a bendő takarmány befogadó képessége nem akkora. Ennek a deficitnek a következménye lehet, hogy a vemhes anya nem eszik, vagy nem tud annyit enni.

Egyszerű, bagatellnek tűnő dolog a Szelén és E vitamin pótlása, de mire az ember rájön...

Szelén hiányos anyák egyszerűen nem termelnek annyi tejet, illetve születéskor a bárány sorsa eldől, mert nem képes felállni. Élénk, tiszta, csak éppen nem képes felállni. Ha nem áll fel, akkor pedig nem tud szopni. Ilyen esetekben a bárány szelén és E vitamin pótlása már mit sem ér, mert a kezdő szelén és E vitamin szintet az anyaméhen keresztül kell felvennie az élet megfelelő indításához. Ezért az idén az első ilyen felállni képtelen bárány után a vemhes anyák most injekciót kaptak. Mivel a Rackák nem tudták elmondani, ezért az Szelén és E vitamin injekció jótékony hatását azzal közölték, hogy utána ilyen eset már nem volt. Még az eddig bárányát elhagyó anya is neveli, szoptatja pirók bárányát...

Saját törzskönyves kos

Bizonyára emlékeznek a rendszeres blog olvasók, hogy a Hortobágyról, Loncsák lehel barátomtól pedigrés kos érkezett a közreműködésemmel az Ópusztaszer Nemzeti Történeti Emlékparkba.

Nos, napjainkban minden változik, ezért úgy alakult, hogy a parkban felszámolják a Racka állományt. A mi Racka falkánk lehet ott, de a parkba egy program keretében telepített védett, ritka, őshonos növényeket nem legelhetik. Ezért eladó sorba került a törzskönyves kos is, akit én hoztam a parknak.

Úgy döntöttük nem hagyjuk elveszni ezt a kost, ezért megvásároltuk! Ugyan az anyáink létszáma nem érinti azt a kategóriát, hogy a törzskönyves kos által lehetőségként nyílt támogatás megérje, hiszen többe kerül a kos, mint amit vissza hozna első évben. Mégsem hagytuk, mert barátság által kerülhetett a parkba, ránk való tekintettel lett kiválasztva.

Ezért már az anyáink között nézi meglepődve, hogy változik a sorsa, de elégedett, jó fej, bár még kis időbe telik, amíg az új viszonyokhoz hozzá szokik. Terveink szerint a terelési és juhászkodási bemutatókon is szerepel majd, azon túl, hogy az anyáinkhoz használjuk.

Bárány krotália

Elérkezett az idő, amikor a bárányok már annyira megerősödtek, hogy bárány krotáliával megjelöltem őket.

Törzstenyészetekben ezt a születés után haladéktalanul el kell végezni úgy, hogy a bárányhoz tartozó anyja beazonosítható legyen.

Ugyan mi nem vagyunk törzstenyészet, de mégis úgy gondolom, hogy a nyomonkövetés, beazonosíthatóság miatt ez szükséges. Egyébként elegendő lenne, akkor, amikor már felnőtt krotáliát kaphatnak az instruktor látogatásakor.

Nem is csak azért, mivel én rendeltem, ezért a krotálián rajta van a saját tenyészet kódom, hanem azért is, mert ezeket a sorszámokat én kaptam, ezért egyértelműen a mi bárányainkat azonosítja. Másrészt választás után már ki emlékszik, hogy melyik bárány melyik anyától van.

A szakmabeliek ajánlása szerint a nagy sorszámot a velem szemben álló bárány nekem bal oldali fülébe tettem, míg a sorszámot és tenyészet kódot is egyben feltüntető kis számos krotáliát a nekem jobb kézre eső fülbe.

Érdekes dolog a krotália látható, könnyebben leolvasható "pofájának" helyzete, mert különbözik a szarvasmarha tenyésztésben alkalmazott gyakorlattól.
A szarvasmarha fülében a krotália nagy száma akkor olvashatók jól, ha az állat velünk szemben áll. Juhok esetében pont fordítva, mert a juhok szokás szerint tőlünk elriadva mennek és a fülük hátulja látszik jobban.

Rézgomb

Nem kifejezetten szokás a Magyar Szürke Marhához hasonló rézgombbal díszíteni a Racka juh ékes szarvát, de a hagyomány mégis történelmi múltat idéz, mert az 1950-es években íródott szakkönyvek képei között találtam hasonlót tenyészkoson, akit fejzővel vezettek fel és fotóztak le.

Így gondoltam egy merészet és megbeszéltem ezt Konyári Sándor rézművessel Debrecenben, aki el is készítette. Esetünkben a tereléshez a rézgombot a vezér ürü kapta, mind közül a legbrutálisabb kinézetű, legzordabb tekintetű.

Tarisznya

Racka gyapjúból készül a tarisznya a szövőszéken:

édesanyám keze munkája...

"Magad Uram" tartja a mondás, mert ha a magyar könnyű ipar elfordul a Racka gyapjú feldolgozásától, hát akkor a magyar ember megoldja maga, ahogy tudja. Kézműves szakmában még fellelhetők ezek az értékek!