Új kos

Az Ópusztaszer Nemzeti Történeti Emlékpark közel 40 anyajuhos állománya idén új kost kapott. A törzskönyves, papíros fehér Racka kos a Hortobágyról érkezett Loncsák Leheltől. Előtte a nyájból az összes toklyó és növendék kost eltávolították a fedező kossal együtt, így az új kos meglehetősen nagy hévvel és örömmel vette birtokba új háremét. A tetszetős 3 éves tenyészkos amellett, hogy támogatási lehetőséget biztosít a park számára minden bizonnyal javító hatású lesz a bárányszaporulatot tekintve. 2013. március vége után született bárányoknak már ő lesz az édesapjuk.

Nemcsak jó, tiszta és javító, pedigrés, hanem még szemet megragasztó, gyönyörű látvány is egy ilyen impozáns kos a parkban a nyájban.

Cserébe általa a saját fekete anya állományunk is gyarapodott.

Jöhet a tél

Bizony nagyon hirtelen változott meg a hőmérséklet! A lombhullató fáknak még idejük sem volt, hogy fokozatosan bebarnuljanak leveleik, hanem egyik napról a másikra köszöntött be a nyári tikkasztó meleg után a lehűlés. A forró nyárban kiszáradt minden és ez még ősszel is éreztette hatását. Ezért a kaszálók tetemes részén alig növelt a fű leveleket, hanem már közvetlenül a talaj felett virágba szökkent, hogy amint csak lehet kihasználva azt a minimális csapadékot is, ami volt termést hozzon, magot neveljen. Ezért sokan nem is kaszáltak, hanem még a legeltetést is úgy oldották meg, hogy a kaszálókra is ráengedték a jószágokat. Éppen ezért ebben az évben arany ára van a szénának. Különösen a jó szénának, mert a tavalyit azt kínálják olcsóbban, de jó része olyan is. Sok ajánlatot megnéztem és bizony a tavaly 4500 Ft/bála áron kínált széna idén első körben felment legalább 6500 Ft/bála árfolyamra, de nem ritka a 10.000 Ft/bála ajánlat sem. Olcsó húsnak híg a leve és olyan szénát venni felesleges, aminek fele majd trágya lesz, mert a jószág nem eszi meg. Az utolsó pillanatban mégis találkoztam egy józan gondolkodású gazdálkodó emberrel, aki nem meggazdagodni akart a szénából. Így viszonylag olcsón lett elegendő téli széna a Rackáknak.

Értékelni tudom a belefektetett munkát, mert tavaly bizony egyenként hordtam utánfutóval haza apródonként a Rackák jászlába. Ebben az évben már megcsináltuk neki a helyet és egy fuvarban hazahozattuk mind a 20 nagy körbála szénát. Le is takartuk gondosan, ami szinte azonnal meg is hálálta magát, mert beköszöntött az esős évszak.

Az anya juhok már a téli szálláson töltik idejüket, lassan vége az ivarzási időszaknak is, ahogy beköszönt a hideg. Az ürük is hamarosan költöznek. Persze a kos örül legjobban az anyáknak, mert ilyenkor elfoglalja magát az udvarlással, ismerkedéssel. Esetleg aki még nem vemhesült a legelőn arra rögtön szemet vet. Ebben az évben külön téli szállást alakítunk ki az ürüknek, hogy az anya juhokat és kecskéket még a csikorgó hóban is külön tudjuk tartani. Tavasszal és nyár elején, amikor a Rackák a legelőre költöznek jó lesz a hely bárány és gida óvódának.

Egy körbálát próba képpen ki is bontottunk az anyáknak, hogy lássuk szeretik-e, eszik-e és tetszik-e nekik. Panaszra okunk nincsen, mert habzsolják az új szénát és csomagolják a bendőbe rendesen. Kicsit jót is tesz a már harmatos legelő után az emésztésnek.

Ilyenkor a tél előtt kicsit megváltozik a legeltetés ritmusa. Amíg nyáron minél korábban, már hajnalban engedik a juhokat a legelőre, hogy mire a nagy meleg beköszönt már jóllakva hűvösön pihenjenek, addig ilyenkor a reggeli harmat, pára, nyirkos levegő miatt minél később kell legeltetni őket, hogy a fű felszáradjon valamelyest. A harmatos, nedves fű könnyen hashajtó lehet. Jótékony hatású ebben az időszakban, ha csapnak mellé egy kis száraz szénát, ami megfogja ezt a hígabb bélműködést. Persze van még kukorica szár is bőven az átmeneti időszaknak, hogy az ürüknek is jut belőle bőséggel. Közel 200 kéve szárat hordtunk össze és még 100 kévényi lesz is még.

Jöhet a tél, az idén nagyobb kapkodás és hirtelen szükség nélkül fel vagyunk rá készülve!

Ősz

Bizony a Rackák is éjjelre már behúzódnak az istállóba tető alá. Hajnali etetéskor már onnan bújnak elő, pedig egész nyáron nem is használták, csak kint heverésztek a szabad ég alatt. A Racka rideg fajta, ezért nyáron nem is szükséges fedél a feje fölé. Ezt nálunk maguk szabályozzák, így a csillagos eget választották éjszakánként. Most viszont ahogy 12 Celsius körül elkezdett éjjelre lehűlni a levegő sötétedéskor már bevackolnak az istállóba.

A tavasszal kikelt kacsák és csirkék is így tesznek már ebben az évszakban. Nyáron kint ültek a szabadban éjjel is a nekik kialakított ülő rudakon. De bizony, ahogy jön a hideg már a nádtető alá bújnak estére. Nyár végén már kialakítottam a háremeket, azaz a következő év nemzedékét. Az elmúlt napokban hágást is láttam úgy a gácsérnál, mint a tavaszi kakasoknál. Ennek meg is lett az eredménye, mert tévedhetetlen jel volt az ivarérés bekövetkeztére. Reggel már néhány tojás fogad a tojó fészkekben.

Ebben az évben már kicsit bővültünk, fejlődtünk is. Az Erdélyi Kopasznyakú Tyúkok és a Magyar Fekete Kacsák mellett Gyöngyös is szaladgál a baromfiudvarban. Nekik persze ez az udvar még szűk, és más is lesz a szerepük, ha beáll az állomány. A Gyöngyös hangos, rikácsol és nagyon jó élelemkereső. Elsősorban tanyára való, ahol szabadon kószálhat, és a napi betevőjét maga megkeresi. Két helyről is hoztam tavasszal tojást, így egy hárem szerepel a terveim között. Most még zárt helyen vannak a baromfiudvarban, de hamarosan ez változni fog. Kicsit nehezen tűrik, mert a Gyöngyös zárt helyen nagyon agresszív. Az Erdélyi Kopasznyakú Kakas viszont ezt rendezi.

A Harkányból hozott idegen Fekete Magyar Kacsa tojókhoz beállítottam egy búbos saját tenyésztésű gácsért. A kikelt Fehér Magyar Kacsák tojók lettek, így az idegen tenyésztés megtartása mellett lehetőségem nyílt hozzájuk is saját tenyésztésű fekete búbos gácsért tenni. Így 3 háremmel egyre bővül, szélesedik ennek a fajtának a tenyésztése. E mellé számíthatjuk még azt, hogy Körmöndi Imre barátomnál Vaskúton is alakulóban van egy hárem Magyar Fekete Kacsáinkból, illetve Tőkés Réce tojók kerültek tőlünk Makóra, Szepesi Gabriellához, akikhez szintén saját tenyésztésű búbos fekete magyar gácsért vittem magnak. Így a háremek száma valójában 5, amivel el lehet komolyabban indulni a tenyésztés terén. Ez biztató és reménykeltő, hogy ez a fajta ne haljon ki és megmaradjon az utókornak.

Ivarzás

A juhok szezonálisan ivarzanak. Az intenzívebb gazdasági fajták képesek évente többször is ezt megtenni. Így a nagyobb ünnepek során az export pecsenye bárány az év több alkalma során biztosított. Ilyen pecsenye bárány export zömmel Húsvétkor tavasszal, Nagyboldogasszony (augusztus 20.) során és Karácsony alkalmával szokott lenni. Ekkor többet is adnak a bárányokért a felvásárlók, ezért az intenzív árutermelő gazdaságok ehhez igazodnak fedeztetéskor.

A parlagi fajták, mint a Racka is szezonálisan ivarzanak, de szinte csak ősszel hajlandók. Egyedi, szórványos kivételek vannak, de jellemzően, zömmel a nyáj ilyenkor ősszel üzekedik. Mivel a juh elég csendesen ivarzik, ezért csak ha az anyákat figyeljük ez nehezen észrevehető. Nem is úgy tartjuk őket, mint a sertést, vagy a szarvasmarhát, hogy a gazda testközelből ezt észrevegye. Az ivarzás kezdetére árulkodó jelet mutatnak a kosok viselkedései. Persze nagy nyájban a legszembetűnőbb változás az, hogy a kosok fel-fel ugrálnak az anyák hátára, és az ember legbiztosabban innen tudja, hogy bizony megkezdődött az üzekedési szezon. A juhok üzekedése ugyan hosszabb udvarlással veszi kezdetét, de ez nem olyan látványos, szemet szúró esemény. Magát a párzást is pillanatok alatt intézik el, és nem kerítenek nagy feneket az eseménynek. A kos az előzetes bekegő próbálkozások során hirtelen az anya hátára ugrik, majd a telitalálat után néhány másodperccel már el is löki magától az anyát.

A kos mindig azoknál az anyáknál sertepertél, szagolgatja őket, a fenekükben van állandóan. Ha az anyák vizelnek, akkor megszaglásszák a kosok és a felső ajkukat felhúzva, felszegett fejjel vigyorognak. Ez a Racka mosoly a legárulkodóbb jel arra, hogy az ivarzási szezon elkezdődött. A falkáról levett, elzárt kosok olyannyira érzik ezt a szagot, hogy törni-zúzni kezdenek, és mindent elkövetnek, hogy az ivarzó anyákhoz férkőzhessenek.

Ha türelmesen megfigyeljük a viselkedésüket, akkor először az anyák oldalát próbálgatják. Fejüket jellemző módon felszegve közlekednek, az anyák oldalához érintik állukat és bekegnek. A falkában a kos be-be-be hangja a legárulkodóbb, hogy közel az optimális időpont a fedezéshez. Ezzel próbálják az anyákat, hogy megállnak-e vagy elszaladnak. Minél optimálisabb lesz az időpont az ivarzáskor, annál inkább őrzik is az anyákat és strázsálnak mellettük. Erőteljesebb, vérmesebb kosok képesek az anya védelmében az embernek is neki fordulni. De mindenképp meresztgetik a szemüket arra, aki az anyajuh felé közelít és igyekeznek távol tartani mindenkit tőle. Élénkebb, vérmesebb kosok úgy neki dörgölőznek mindennek (jászolnak, szénának), hogy az ivarzási szeonban szinte kikenik magukat, mint egy indián harcos. Vérbe forgó szemmel engednek teret az ösztöneiknek. Közben igyekszenek az anyát úgy megszorítani (karámhoz, drankához), hogy kiprovokálják az üzekedést és megtörténhessen a fedezés.

Persze a kos nem annyira intenzív viselkedést mutat ebben az időszakban, mint például a kecskebak. Az kikeni magát a vizeletével, dörgölődzik és sír, illetve a péniszét öltögeti. Az ivarzás a kecskéknél is megkezdődött.

Ebben az évben a kisült, megégett legelő és kaszáló ellenére ez az időszak is korábban kezdődött. Általában szeptember és november között történik mindez a megszokott módon. A szeptemberi lehűlés bekövetkeztével el is kezdtek sorra az anyák ivarzani. Így gondoskodik a természet arról parlagi, szilaj fajták esetében, hogy az őszi üzekedés után a 150 nap vemhesség végére a bárányok a tavaszi fűre szülessenek.

Kukoricaszár

Ahogy vége lett az augusztusi tikkasztó kánikulának és eljött a szeptember, úgy köszöntött be hirtelen a lehűlés. Elég drasztikusan, mert éjjelre 15 Celsius körülire süllyedt a hőmérséklet. Idén valahogy minden hamarabb kezdődik. Megszoktuk már, hogy a forró magyar nyárban július végétől csak kisül minden. De ennyire, mint ebben az évben történt nem számítottunk rá. Még a kalászos gabonát is korábban aratták. A kukorica tetemes része kisült, ha nem locsolták. Júliustól már lesárgult, megperzselődött kukoricaszárak tarkították a szántóföldeket. Úgy, hogy szinte alig maradt a kukoricának ideje csövet kötni.

Tavaly már volt néhány olyan helyem, ahonnan kukoricaszárat hordtam haza a Rackáknak. Idén a forró nyár miatt mindenütt korábban szóltak. Sajnos a legtöbb helyen nekem kell a szárat levágnom, de tavaly ebbe már beleszoktam. Azért csak tartanak a faluban néhány helyen jószágot. A kukoricacső nemcsak főzni alkalmas tejes zsenge állapotában, hanem kiegészítés is lemorzsolt szemek az apró jószágnak. Első osztályú hizlaló takarmány. Olyannyira, hogy a töméssel hizlalt kacsákat csak ezzel etetik. Nyár végén a csövek letörése után a szára a növénynek melléktermék. Sarlóval, speciális szár vágóval a föld felett elnyesik, majd kévébe kötik. A kévéket pedig szárkúpba hordják össze, amely olyan, mint egy sátor, ami levezeti a vizet. A jó szárkúpot ugyanolyan technikásan kell rakni, mint a kazlat. Megvan annak a mikéntje és a módja. De nézzük sorban.

Aki még nem csinálta, annak jobb, ha akármilyen meleg van, de hosszú ujjú ingben, vagy vékony pulóverben fog hozzá, mert a kukorica levele éles és a belőle letört darabkák szúrósak. Olyan nagyon, hogy ha beleköltözik a hajlatokba, akkor nincs az a mosakodás, ami megszabadítsa az embert. Csípős, mint a rizs és az árpa szalmája.

Szokták mondani a tapasztaltabbak, gyakorlottabbak, hogy a szárvágáshoz nem kell ész, csak erő. Ész a kévekötéshez kell, mert ott olyan csúszós hurkot kell kötni a madzagra, hogy a kévét összefogva megszoríthassák a szárakat. Bár most azért lehűlt a levegő, így az ember elbírja a hosszú nadrágot és az inget, de melegben elég szauna szerű a végére a dolog. A szárvágáshoz csak olyan mértékben kell ész, hogy nem mindegy az ember mikor vágja. Hajnalban, kora reggel a legjobb, pláne ha még az őszi harmat és a dér is beköszönt. Ilyenkor az éjszakai nedvesség miatt nem porzik annyira, illetve ahogy a vágás után az ember a hóna alá csapja a kukoricaszárakat nem töredezik le róla a levél. Nagyon zölden még nem alkalmas vágásra, mert a kéve bepenészedik. Ahogy a csövek érésekor is meg kell várni a törésig a legkisebb nedvesség tartalmat a növényben, úgy ez vonatkozik a szárvágásra is. Persze az idén ezzel nincs probléma, mert hamar kiszáradt minden. Ha mégis találunk több zöld szárat, mert mondjuk árnyékos helyre vetették, akkor azt tegyük külön kévébe és legelőször azt etessük fel. A csövek letörése után viszont nem szabad ezt a dolgot sokáig húzni, mert a kukoricaszárról az első szeles időjárás lehordja a leveleket.

Ugyan a kukoricaszár melléktermék, de a kérődzők remekül hasznosítják. Azért, mert emésztéssel tudják bontani a növényi részeket. A baromfi számára értéktelen takarmány és nem is szereti szárazon. A sertésnek meg szinte csak rost, amitől nem hízik, csak szétrágja és elteríti az aljban, amit onnan villával elég nehéz kitakarítani. Ugyan melléktermék, de a juhok, kecskék és a szarvasmarha is nagyon szereti. Kicsit édeskés számára, amitől úgy rákap, hogy a szénát is otthagyja. A leveleit gyorsan bekapkodja, míg a szárával elszenved egy darabig. Ezért leginkább szecskavágóval apróra vágják, és úgy teszik jászolba nekik. A szárízék, ami ezek után marad, már megfér az alomban és a trágyával kihordható.

Mivel sok udvarban a faluban vetnek kukoricát főzni, az apró jószágnak, disznónak, ezért utána a szárral nem tudnak mit kezdeni. Eltüzelni lehetne, szintén összevágva, hogy beférjen a kazánba. Igaz a fűtő értéke nem a legjobb, de így is lehetne hasznosítani. Viszont tavaly után már a nyáron szóltak nekem, hogy ha kell, szükségem van rá, akkor elvihetem. Persze csak le kell vágni, be kell kévézni. Így most tart számomra a kukoricaszár szezon. 15-30 kévéket egy-egy konyhakertből összehordok. Másnak melléktermék és haszontalan, de nekem értékes takarmány, igaz dolgozni kell vele, így pluszmunka. A Rackák viszont nagyon örülnek neki, mert ugyan kapnak szénát is a télen, de már látják, hogy min munkálkodom. Én nem kúpba rakom, hanem egyelőre összehordom talpával a kerítésnek támasztva és majd tető alá rakom, az istállóban gerendázott padlásra kerül. Így télen hőt szigetel is az istállóban a jószágok feje felett. A Racka egyébként képes lenne kukoricaszáron kitelelni. Egyrészt mert parlagi fajta, másrészt pedig annyira szereti. Amolyan tél előtti energia többlet, a sovány széna előtt egy kis csemege számára. Ezt ebben az évben még megtoldottam némi takarmány tökkel is, hogy a tél beállta előtt egy kis vitamin pluszhoz jussanak. Hogy a baromfik számára se legyen értéktelen a kukoricaszár, azért az idén még nem szecskázom. A lerágott szárakat újra kévébe kötöm és lesz belőle szélvédő, árnyékoló, takaró kerítés, meg tojófészek a baromfiudvarban.

Persze a Rackák és a kecskék ezzel mit sem törődnek. Nekik csak ez élvezet, és megelégedetten dugják a fejüket a jászol közepébe.

Fürösztés

A történelmi időkben nem volt annyiféle modern gyógyszer a juhok számára a külső és belső paraziták irtására, elkerülésére. Valóban nem is volt ennyiféle élősködő nyavalya, aki támadta a juhokat. A Racka ugyan ellenálló, szívós, rideg, szilaj fajta, de mégiscsak juh, ezért bizony ha tetszik ha nem, ha beismerjük ha nem fogékony az ilyen bántalmakra. Kevésbé fogékony, mint mondjuk az intenzív fajták, mert az intenzív termelés sok esetben együtt jár az érzékenyebb szervezettel, aminek a szükségleteit jobban ki kell elégíteni, mint az ezen a rögön őshonos fajtákét.

Bizony ezek a nyavalyák valószínűleg akkor kerülhettek erre a vidékre, amikor az intenzív gazdasági árutermelő fajták elterjedtek és tért hódítottak maguknak. A térhódítás következtében a primitív, parlagi fajtáknak sokszor csak az igénytelenebb tartás és takarmányozás maradt, ami tovább fokozza ezeket a parazitás betegségeket.

Két legfőbb ilyen bántalmat kell megemlíteni, amely parazitás betegségek napjainkban már annyira elterjedtek, jelen vannak, hogy az alapvető tartási szükségleti kielégítéséhez hozzá tartozik, szerves részét képezi az ellenük való védekezés. Védekezni, megelőzni mindig jobb, mint gyógykezelni. Külső élősködők közül a rühösséget kell megemlíteni, míg belső paraziták közül védekezés elmulasztása esetén a májmétely kártétele a legjelentősebb. Mindkét betegségről részletesebben volt szó korábban itt.

A májmétely, mint köztigazdás (törpe iszapcsiga) betegség terjedésének nagymértékben kedvez a nedves, tócsás, mocsaras legelő, mert a köztigazda ebben a közegben érzi a legjobban magát. Rühösség esetében főleg a téli tartási körülmények játszanak szerepet, párás, nyirkos, fülledt, fáradt levegőjű közeget kedvel.

A parlagi, primitív fajtáinkat gyakran legeltetjük elhanyagolt legelőn, olyan területen, ahol intenzív fajtáinkat már féltenénk, vagy azok nem termelnének jól. Ugyan a Racka juhot kevésbé istállózzuk télen, mert nem igazán való neki a zárt hodály, de mégis a tél legkeményebb időszakában a nagy hóban nem tud kijárni, így kevésbé szellőzik ekkor.

A belső élősködők ellen vannak ugyan népi gyógymódok, de hatásosabb védekezni ellenük parazita irtó szerekkel. Parazita irtó szerek léteznek külső élősködők ellen is injekció formájában. Viszont ezek az irtó szerek sem visznek ki mindent. Megfigyelhető kifejezetten Racka juhok esetében egy olyan külső ártalom, amely nem rühösség, nem atka, de mégis főleg az anyák tavasszal vetkőzni kezdenek.

Mivel régebben nem igazán voltak ilyen gyógyszerek, ezért a külső élősködők ellen tavasszal, nyírás után fürösztéssel védekeztek. Legtöbb esetben egy úgynevezett fürösztő folyosót, árkot alakítottak ki a földbe mélyesztve behajtó és kihajtó rézsűvel. Aztán ezt a medencét, árkot tele engedték vízzel, a fürdető szert a vízbe keverték és a juhokat egészen egyszerűen áthajtották rajta. Ennek hiányában ezt úgy oldották meg, hogy a nyájat egy kádra szorították és abba ugrasztották bele a juhokat.

Ha jó, alapos a fürösztés, akkor hatékonyabb, mint ha az ember a juhokat oltaná külső élősködők ellen. Fertőtlenít is, kimossa a frissen növő gyapjúból a nem oda való dolgokat, és az új gyapjú egészségesen sarjadhat. Ma már léteznek elég széles spektrumú fürdető szerek. A fürösztő oldat töménysége az adott szertől függ és annak csomagolásán felvan tüntetve.

VIDEO     

Ennek apropójából Ópusztaszeren az egész nyájat megfürdettük. A fürösztéshez Neocidol oldatot használtunk. A fürösztő oldatot előre elkészítettük és fürdetés előtt alaposan felkevertük. Fürösztő árok híján a juhokat a leválogató karámba tereltük, a kolompokat leszereltük róluk, és kutyával megpróbáltuk egy 1000 literes kádba ugrasztani őket. Ez az első néhány Racka után meghiúsult, mert a kád szélénél lecövekeltek. Ezért azt a megoldást választottuk, hogy a kád és a juhok közé állva kutyával a nyájat a kádra szorítottuk és egyenként megfogtuk a juhokat, hogy a leválogató karámból a kádon keresztül fürdés után távozzanak. Gyopár Sinka hathatós és kemény segítségnek bizonyult a feladat megoldásában. Ugatásával, fogásával a nyájat végig a kijáratban elhelyezett kádon tartotta. A juhok fürösztésében segítséget nyújtott az Ópusztaszer Nemzeti Történeti Emlékpark műszaki részlege, annak dolgozói segítettek. Minden egyes Rackát alaposan lefürdettünk a nyájban, gondosan ügyelve arra, hogy a fürdető oldaton átbuggyanjanak. Fürdető árok esetében egy ember mindig a fürösztő folyosó felett áll és hosszú bottal nyomja le egyenként a juhokat, hogy az oldatban megbuggyanjanak.

A terelő kutya szempontjából ilyenkor válik teljesen érthetővé a gyakorlatban, hogy miért is volt szüksége a magyar pásztoroknak olyan hajtó kutyára, aki hangos és ha kell a feladatnak oda csípéssel nyomatékot is ad.
A szűk karám felől a kádba tolni a juhot hátulról a kutyának hajtás. Kőkeményen. A kád és a juhok közé állva a kutyának az emberen tartani, ott megtartani a falkát pedig gyűjtés, de magyar változatban.

Egy óra elteltével a fürösztés után, ahogy elkezdődött a délelőtti felmelegedés ebben a mostani forró nyárban, a Rackák már szabadon legelészve száradtak.

Árnyékoló tető

Idén annyira perzselő és forró a nyár, hogy a terelés gyakorlás alatt a Rackák még a pihenő deleltetés során is a sugárzó napsütés égető forróságának voltak kitéve. Ezért összefogással árnyékoló tető készítésébe fogtunk. A magunk által beszerzett építő anyagot az Ópusztaszer Nemzeti Történeti Emlékpark műszaki részlege segített felépíteni.  Elkészült az árnyékoló nádtető a Terelő Karámban.

Ennek köszönhetően nemcsak a terelni vágyók gyakorolhatnak kulturált körülmények között, hanem a terelt Racka juhok is megfelelő, árnyékos helyen pihenhetnek delelési időben.

Van is rá szükség, mert hetek óta kitart a nyári tikkasztó forróság és az időjárás előrejelzése szerint a közeljövőben nem is enged. Nem szokatlan ez egyébként a magyar nyártól, csak idén hatványozottabban jelentkezik a szárazsággal karöltve, amely kiégeti e legelőt. A Rackák nem igényelnek egyébként ennél különösebb gondoskodást az elhelyezéssel, tartással kapcsolatban, viszont deleléskor árnyékba vonulnak és a tűző naptól mentes helyen kérődznek. Ezt kívántuk nekik ezzel biztosítani. A nádtető nemcsak visszaveri a napsugarakat, de szigetel is, illetve alatta az itató víz is friss és hűs marad.