Racka faggyú

A Racka vágás után nem megy pocsékba semmi. Az ember azt hinné, hogy a Racka vágásból származó vese faggyú, szegyháj, hasháj, bélháj olyan melléktermékek, ami szinte kutyának való. Tény, hogy a kutyák jól hasznosítanák és értékes energia tartalékot építenének belőle, de most mást gondoltam.

A bélfodroknál, bendőnél található hálós faggyú, bélháj rendkívül alkalmas arra, hogy a konyhában készült szárazabb húsokat sütéskor kicsit meglágyítsuk azzal, hogy rájuk terítjük készítés közben.

A hasüregben, különösen a veséknél található faggyú önmagában, nyersen valóban kevésbé értékes. Persze húskészítmények előállítói nem így vélekednének, mert különösen a marha faggyú a szalámik, vastag kolbászok gyártása során kívánt összetevő és alapanyag. A szalámik, húskészítmények állomány javítója, a termékben lévő egyes komponenseket harmonizálja, puffer is egyben, illetve jelentősen javítja a készítmény állagát, de még a levegő kizárását is jobban elősegíti töltés, szárítás során, mert jobban eldolgozható, bedolgozható a sertés szalonnánál. Ugyanezeket a jótékony hatásokat elmondhatjuk a Racka faggyúval kapcsolatban is. Azzal a különbséggel, hogy ugyan nincs birka szaga, de mégis a juhok faggyúja erősebb a marháénál. Íze nem közömbös, hanem valóban kölcsönöz egy jellegzetes, semmi máshoz nem hasonlítható íz világot annak, amibe beleteszik.

Nyersen, de inkább kisütve használható, alkalmazható otthon a konyhában, és lehet a sertés zsír helyettesítője. Módjával, szerényen használva pikáns, különleges ízt kölcsönöz az ételnek. Érdekes, hogy a francia konyha például előszeretettel használja a vajat hasonló célokra.

A Racka faggyú kisütése nagyjából hasonló a sertés tepertő sütési eljárásához. Talán annyiban különbözik, hogy az eljárás során jobban oda kell figyelni, mert a Racka faggyú lágyabb, ezért az eljárás elején jobban ragad. Nem is kell annyi ideig készíteni, mint a tepertőt, mert ha az edénybe rakott faggyú tetemes része már felolvadt, akkor készen is van. Kicsit meghűlve tetszőleges formába öntjük. Hamarabb szilárdul, mint a sertés kisütött zsírja. Az elkészítés során viszont fokozottabban kell ügyelni a szellőztetésre, mert az olvadó és sülő faggyú erősebb illatokkal rendelkezik.

Pörkölt alapokhoz, hagyma, zöldség dinszteléshez, pirításhoz első osztályú alapanyag. Ahogy a vajban pirított, dinsztelt ételeknek is más, eltérő íze van, úgy a Racka faggyúval készített ételekben is ezt a különleges, különböző ízt megtaláljuk.

A kisütött Racka faggyú egyébként más célokra is kiválóan alkalmas. A hölgyek talán nem tudják, de a faggyú jellemző, és nélkülözhetetlen kozmetikai alapanyag. Ezt a pásztor élet úgy ismerte fel, hogy a munkától kiszáradt, megkérgesedett kéz gyógyítására rendkívül alkalmas külsőleg. Bőrfelület puhítására, kíméletére nemcsak embereknél használható, de az állat gyógyászatban is. Ennek egyik példája a lovak pata repedezése. A pásztorkodás során alkalmazzák eszközök, tárgyak kenésére is. Így a háztartásban alkalmas például zárak, egymáson csúszó fém alkatrészek kenésére éppúgy, mint bőr használati eszközök, övek, csatok, szíjak kezelésére.

Láthatjuk, hogy ez az elsőre értéktelennek, haszontalannak ítélt melléktermék, mint a Racka faggyú, milyen sok felhasználási területtel rendelkezik, és korántsem hulladék, mert valóban a Racka vágás során nem vész kárba semmi.

Racka nyúzás

Ahogy vidéken a disznóvágás is hozzá tartozik az élethez, úgy a juhászatokban is a vágás-nyúzás is úgynevezett szüret, az egész éves munka termése. A juhászkodáshoz, az életformához a vágás-nyúzás éppúgy hozzá tartozik, mint a nyírás, vagy körmölés. A gazda odafigyelésének következtében a töretlen báránynevelés után a legelő füve érlelte a növendék juhok húsát. Ahogy a toklyó gyarapodott úgy érkezett el az idő arra, hogy a nyájból a haszna a gazda asztalára vándoroljon. Persze esetenként a nyájból a kiöregedett állatokat is le kell selejtezni, illetve a pecsenye bárányok pedig nem érik meg a toklyó kort. Az idősebb juhok inkább pörköltnek valók, míg a fiatalokat előszeretettel süti meg a magyar konyha. A tejes, vagy már leválasztott pecsenye bárány gyenge, tejes húsa elsősorban export cikk.

Mint minden jószág esetében, úgy a juhok vágásának-nyúzásának-bontásának is megvannak a fortélyai, gyakorlati fogásai. Ezek a fogások, módozatok tájegységenként változnak. Egyes területeken a juhot nyúzás közben nem is függesztik, hanem fekve forgatják. Másutt pedig függesztve csinálnak rajta mindent. Itt a Délvidéken leölés után fekve, úgynevezett bakon készítik elő, dolgoznak alá, majd függesztve fejezik be a nyúzás műveletét, és függesztve is belezik, zsigerelik, bontják és hasítják.

A nyúzás, lebundázás nehezebb, mint például a nyúl esetében, de könnyebb a szarvasmarhától. A frissen leölt juhot bundáját a lábak felől indítják meg és alá dolgoznak a szegy-szügy tájékon, illetve a lágyéki résznél hátul. A kés nyúzás közben egy hártya mentén dolgozik, és ezen hártya mentén dolgoznak alá is a kéz bütykével, vagy a kés nyelének végével. Az ökölbe szorított kéz hüvelyk ujját nyújtva hagyják, nem hajlítják be, és ez a bütyök, vagyis a hüvelyk ujj megtámasztott ujjbegye fejti a hártya mentén a bőrt a meleg testről. Kihűlt test esetében ez már sokkal nehezebb, vagy ujjal kivitelezhetetlen, mert minél inkább kihűl a test, annál inkább ráfeszül a bunda. A lefejtéssel a szegy-szügy tájékán kell késsel rásegíteni, illetve a combok külső felületén, farok tájék tövénél. A hártya mentén nyúzás során a haskorc tájékon kell még odafigyelni, mert itt a hártya könnyen beleszakad, belefolyik az izomzatba. Nem gyakorlott, tapasztalatlan nyúzók könnyen elnézik ezt és az úgynevezett rabló hús, zsivány hús a lefejtett irhára kerül, nem a testen marad.

VIDEO

A végtagoknál elöl-hátul megkezdett, és alá dolgozott nyúzás során a nyúzó benyúl a lefejtett bunda alá és a testet megemeli, hogy függeszteni tudja. A nyúzás függesztve folytatódik és fejeződik be a belezés-zsigerelés, illetve bontás, hasítás, darabolás műveletével.

A nyúzást könnyíti, ha a vágás előtt a juh koplaltatott, illetve kellő mértékben itatva van. Racka esetében fokozottabban ügyelni kell arra, hogy a nagy szőr a nyúzott húsfelületet ne szennyezze. Mivel a nyúzás az egész testfelületen hártya mentén történik, ezért a testre került szőrszálak csak vízzel szinte eltávolíthatatlanok. A testfelületet makulátlan tiszta vizes ruhával át kell törölni, mert az esetleges szőrszálak tapadnak a hártyához.

A Racka élő súlyának körülbelül felére vágódik, azaz a lenyúzott, belezett, és hasított féltestek tömege bunda, bél (főleg a terimés bendő), fej, lábvégek nélkül kb. fele az élő testtömegnek. Jó legelőn a juhok nyári szezonban is a bőrük alá, a testfelület külsejére faggyút pakolnak. Racka esetében ez a faggyú éppen csak annyi, hogy sütés során a hús saját faggyújában megsüljön. A Racka sokkal inkább rakodja a faggyút emésztés, anyagcsere során a külső testfelületére, mint a belső izomrostok közé, ezért húsa szárazabb, szikárabb. A Racka faggyúja lágyabb, abszolút nem birka szagú. A lágyabb faggyú a több telítetlen zsírsav eredménye, amely emészthetőbb.

A nagyon fiatal bárányok húsa fehérebb, világosabb, csakúgy, mint a táppal felfújt, hajtatva hizlalt növendék juhoké. Mivel a Racka esetében ez kevésbé fordul elő, ezért a Racka testfelépítésének van elég biológiai ideje a vágásig, így a Racka húsa sötétvörös érettebb. Sütés, főzés során nem veszít annyit sem tömegéből, sem térfogatából, mint a fehérebb pumpált húsok.

Nyúzás után a kiterített bundát az irha felől erősen sózzák, szárítják a kikészítésig. A melegen sózott irha felületét a só kellő képpen megmarja, tartósítja, ezért a tímárhoz történő szállításig összehajtogatva is tárolható. A lesózott bőrt úgy hajtogatják, hogy a sózott felület a bunda szőrzetét ne szennyezze be.

Új kos

Az Ópusztaszer Nemzeti Történeti Emlékpark közel 40 anyajuhos állománya idén új kost kapott. A törzskönyves, papíros fehér Racka kos a Hortobágyról érkezett Loncsák Leheltől. Előtte a nyájból az összes toklyó és növendék kost eltávolították a fedező kossal együtt, így az új kos meglehetősen nagy hévvel és örömmel vette birtokba új háremét. A tetszetős 3 éves tenyészkos amellett, hogy támogatási lehetőséget biztosít a park számára minden bizonnyal javító hatású lesz a bárányszaporulatot tekintve. 2013. március vége után született bárányoknak már ő lesz az édesapjuk.

Nemcsak jó, tiszta és javító, pedigrés, hanem még szemet megragasztó, gyönyörű látvány is egy ilyen impozáns kos a parkban a nyájban.

Cserébe általa a saját fekete anya állományunk is gyarapodott.

Jöhet a tél

Bizony nagyon hirtelen változott meg a hőmérséklet! A lombhullató fáknak még idejük sem volt, hogy fokozatosan bebarnuljanak leveleik, hanem egyik napról a másikra köszöntött be a nyári tikkasztó meleg után a lehűlés. A forró nyárban kiszáradt minden és ez még ősszel is éreztette hatását. Ezért a kaszálók tetemes részén alig növelt a fű leveleket, hanem már közvetlenül a talaj felett virágba szökkent, hogy amint csak lehet kihasználva azt a minimális csapadékot is, ami volt termést hozzon, magot neveljen. Ezért sokan nem is kaszáltak, hanem még a legeltetést is úgy oldották meg, hogy a kaszálókra is ráengedték a jószágokat. Éppen ezért ebben az évben arany ára van a szénának. Különösen a jó szénának, mert a tavalyit azt kínálják olcsóbban, de jó része olyan is. Sok ajánlatot megnéztem és bizony a tavaly 4500 Ft/bála áron kínált széna idén első körben felment legalább 6500 Ft/bála árfolyamra, de nem ritka a 10.000 Ft/bála ajánlat sem. Olcsó húsnak híg a leve és olyan szénát venni felesleges, aminek fele majd trágya lesz, mert a jószág nem eszi meg. Az utolsó pillanatban mégis találkoztam egy józan gondolkodású gazdálkodó emberrel, aki nem meggazdagodni akart a szénából. Így viszonylag olcsón lett elegendő téli széna a Rackáknak.

Értékelni tudom a belefektetett munkát, mert tavaly bizony egyenként hordtam utánfutóval haza apródonként a Rackák jászlába. Ebben az évben már megcsináltuk neki a helyet és egy fuvarban hazahozattuk mind a 20 nagy körbála szénát. Le is takartuk gondosan, ami szinte azonnal meg is hálálta magát, mert beköszöntött az esős évszak.

Az anya juhok már a téli szálláson töltik idejüket, lassan vége az ivarzási időszaknak is, ahogy beköszönt a hideg. Az ürük is hamarosan költöznek. Persze a kos örül legjobban az anyáknak, mert ilyenkor elfoglalja magát az udvarlással, ismerkedéssel. Esetleg aki még nem vemhesült a legelőn arra rögtön szemet vet. Ebben az évben külön téli szállást alakítunk ki az ürüknek, hogy az anya juhokat és kecskéket még a csikorgó hóban is külön tudjuk tartani. Tavasszal és nyár elején, amikor a Rackák a legelőre költöznek jó lesz a hely bárány és gida óvódának.

Egy körbálát próba képpen ki is bontottunk az anyáknak, hogy lássuk szeretik-e, eszik-e és tetszik-e nekik. Panaszra okunk nincsen, mert habzsolják az új szénát és csomagolják a bendőbe rendesen. Kicsit jót is tesz a már harmatos legelő után az emésztésnek.

Ilyenkor a tél előtt kicsit megváltozik a legeltetés ritmusa. Amíg nyáron minél korábban, már hajnalban engedik a juhokat a legelőre, hogy mire a nagy meleg beköszönt már jóllakva hűvösön pihenjenek, addig ilyenkor a reggeli harmat, pára, nyirkos levegő miatt minél később kell legeltetni őket, hogy a fű felszáradjon valamelyest. A harmatos, nedves fű könnyen hashajtó lehet. Jótékony hatású ebben az időszakban, ha csapnak mellé egy kis száraz szénát, ami megfogja ezt a hígabb bélműködést. Persze van még kukorica szár is bőven az átmeneti időszaknak, hogy az ürüknek is jut belőle bőséggel. Közel 200 kéve szárat hordtunk össze és még 100 kévényi lesz is még.

Jöhet a tél, az idén nagyobb kapkodás és hirtelen szükség nélkül fel vagyunk rá készülve!

Ősz

Bizony a Rackák is éjjelre már behúzódnak az istállóba tető alá. Hajnali etetéskor már onnan bújnak elő, pedig egész nyáron nem is használták, csak kint heverésztek a szabad ég alatt. A Racka rideg fajta, ezért nyáron nem is szükséges fedél a feje fölé. Ezt nálunk maguk szabályozzák, így a csillagos eget választották éjszakánként. Most viszont ahogy 12 Celsius körül elkezdett éjjelre lehűlni a levegő sötétedéskor már bevackolnak az istállóba.

A tavasszal kikelt kacsák és csirkék is így tesznek már ebben az évszakban. Nyáron kint ültek a szabadban éjjel is a nekik kialakított ülő rudakon. De bizony, ahogy jön a hideg már a nádtető alá bújnak estére. Nyár végén már kialakítottam a háremeket, azaz a következő év nemzedékét. Az elmúlt napokban hágást is láttam úgy a gácsérnál, mint a tavaszi kakasoknál. Ennek meg is lett az eredménye, mert tévedhetetlen jel volt az ivarérés bekövetkeztére. Reggel már néhány tojás fogad a tojó fészkekben.

Ebben az évben már kicsit bővültünk, fejlődtünk is. Az Erdélyi Kopasznyakú Tyúkok és a Magyar Fekete Kacsák mellett Gyöngyös is szaladgál a baromfiudvarban. Nekik persze ez az udvar még szűk, és más is lesz a szerepük, ha beáll az állomány. A Gyöngyös hangos, rikácsol és nagyon jó élelemkereső. Elsősorban tanyára való, ahol szabadon kószálhat, és a napi betevőjét maga megkeresi. Két helyről is hoztam tavasszal tojást, így egy hárem szerepel a terveim között. Most még zárt helyen vannak a baromfiudvarban, de hamarosan ez változni fog. Kicsit nehezen tűrik, mert a Gyöngyös zárt helyen nagyon agresszív. Az Erdélyi Kopasznyakú Kakas viszont ezt rendezi.

A Harkányból hozott idegen Fekete Magyar Kacsa tojókhoz beállítottam egy búbos saját tenyésztésű gácsért. A kikelt Fehér Magyar Kacsák tojók lettek, így az idegen tenyésztés megtartása mellett lehetőségem nyílt hozzájuk is saját tenyésztésű fekete búbos gácsért tenni. Így 3 háremmel egyre bővül, szélesedik ennek a fajtának a tenyésztése. E mellé számíthatjuk még azt, hogy Körmöndi Imre barátomnál Vaskúton is alakulóban van egy hárem Magyar Fekete Kacsáinkból, illetve Tőkés Réce tojók kerültek tőlünk Makóra, Szepesi Gabriellához, akikhez szintén saját tenyésztésű búbos fekete magyar gácsért vittem magnak. Így a háremek száma valójában 5, amivel el lehet komolyabban indulni a tenyésztés terén. Ez biztató és reménykeltő, hogy ez a fajta ne haljon ki és megmaradjon az utókornak.

Ivarzás

A juhok szezonálisan ivarzanak. Az intenzívebb gazdasági fajták képesek évente többször is ezt megtenni. Így a nagyobb ünnepek során az export pecsenye bárány az év több alkalma során biztosított. Ilyen pecsenye bárány export zömmel Húsvétkor tavasszal, Nagyboldogasszony (augusztus 20.) során és Karácsony alkalmával szokott lenni. Ekkor többet is adnak a bárányokért a felvásárlók, ezért az intenzív árutermelő gazdaságok ehhez igazodnak fedeztetéskor.

A parlagi fajták, mint a Racka is szezonálisan ivarzanak, de szinte csak ősszel hajlandók. Egyedi, szórványos kivételek vannak, de jellemzően, zömmel a nyáj ilyenkor ősszel üzekedik. Mivel a juh elég csendesen ivarzik, ezért csak ha az anyákat figyeljük ez nehezen észrevehető. Nem is úgy tartjuk őket, mint a sertést, vagy a szarvasmarhát, hogy a gazda testközelből ezt észrevegye. Az ivarzás kezdetére árulkodó jelet mutatnak a kosok viselkedései. Persze nagy nyájban a legszembetűnőbb változás az, hogy a kosok fel-fel ugrálnak az anyák hátára, és az ember legbiztosabban innen tudja, hogy bizony megkezdődött az üzekedési szezon. A juhok üzekedése ugyan hosszabb udvarlással veszi kezdetét, de ez nem olyan látványos, szemet szúró esemény. Magát a párzást is pillanatok alatt intézik el, és nem kerítenek nagy feneket az eseménynek. A kos az előzetes bekegő próbálkozások során hirtelen az anya hátára ugrik, majd a telitalálat után néhány másodperccel már el is löki magától az anyát.

A kos mindig azoknál az anyáknál sertepertél, szagolgatja őket, a fenekükben van állandóan. Ha az anyák vizelnek, akkor megszaglásszák a kosok és a felső ajkukat felhúzva, felszegett fejjel vigyorognak. Ez a Racka mosoly a legárulkodóbb jel arra, hogy az ivarzási szezon elkezdődött. A falkáról levett, elzárt kosok olyannyira érzik ezt a szagot, hogy törni-zúzni kezdenek, és mindent elkövetnek, hogy az ivarzó anyákhoz férkőzhessenek.

Ha türelmesen megfigyeljük a viselkedésüket, akkor először az anyák oldalát próbálgatják. Fejüket jellemző módon felszegve közlekednek, az anyák oldalához érintik állukat és bekegnek. A falkában a kos be-be-be hangja a legárulkodóbb, hogy közel az optimális időpont a fedezéshez. Ezzel próbálják az anyákat, hogy megállnak-e vagy elszaladnak. Minél optimálisabb lesz az időpont az ivarzáskor, annál inkább őrzik is az anyákat és strázsálnak mellettük. Erőteljesebb, vérmesebb kosok képesek az anya védelmében az embernek is neki fordulni. De mindenképp meresztgetik a szemüket arra, aki az anyajuh felé közelít és igyekeznek távol tartani mindenkit tőle. Élénkebb, vérmesebb kosok úgy neki dörgölőznek mindennek (jászolnak, szénának), hogy az ivarzási szeonban szinte kikenik magukat, mint egy indián harcos. Vérbe forgó szemmel engednek teret az ösztöneiknek. Közben igyekszenek az anyát úgy megszorítani (karámhoz, drankához), hogy kiprovokálják az üzekedést és megtörténhessen a fedezés.

Persze a kos nem annyira intenzív viselkedést mutat ebben az időszakban, mint például a kecskebak. Az kikeni magát a vizeletével, dörgölődzik és sír, illetve a péniszét öltögeti. Az ivarzás a kecskéknél is megkezdődött.

Ebben az évben a kisült, megégett legelő és kaszáló ellenére ez az időszak is korábban kezdődött. Általában szeptember és november között történik mindez a megszokott módon. A szeptemberi lehűlés bekövetkeztével el is kezdtek sorra az anyák ivarzani. Így gondoskodik a természet arról parlagi, szilaj fajták esetében, hogy az őszi üzekedés után a 150 nap vemhesség végére a bárányok a tavaszi fűre szülessenek.

Kukoricaszár

Ahogy vége lett az augusztusi tikkasztó kánikulának és eljött a szeptember, úgy köszöntött be hirtelen a lehűlés. Elég drasztikusan, mert éjjelre 15 Celsius körülire süllyedt a hőmérséklet. Idén valahogy minden hamarabb kezdődik. Megszoktuk már, hogy a forró magyar nyárban július végétől csak kisül minden. De ennyire, mint ebben az évben történt nem számítottunk rá. Még a kalászos gabonát is korábban aratták. A kukorica tetemes része kisült, ha nem locsolták. Júliustól már lesárgult, megperzselődött kukoricaszárak tarkították a szántóföldeket. Úgy, hogy szinte alig maradt a kukoricának ideje csövet kötni.

Tavaly már volt néhány olyan helyem, ahonnan kukoricaszárat hordtam haza a Rackáknak. Idén a forró nyár miatt mindenütt korábban szóltak. Sajnos a legtöbb helyen nekem kell a szárat levágnom, de tavaly ebbe már beleszoktam. Azért csak tartanak a faluban néhány helyen jószágot. A kukoricacső nemcsak főzni alkalmas tejes zsenge állapotában, hanem kiegészítés is lemorzsolt szemek az apró jószágnak. Első osztályú hizlaló takarmány. Olyannyira, hogy a töméssel hizlalt kacsákat csak ezzel etetik. Nyár végén a csövek letörése után a szára a növénynek melléktermék. Sarlóval, speciális szár vágóval a föld felett elnyesik, majd kévébe kötik. A kévéket pedig szárkúpba hordják össze, amely olyan, mint egy sátor, ami levezeti a vizet. A jó szárkúpot ugyanolyan technikásan kell rakni, mint a kazlat. Megvan annak a mikéntje és a módja. De nézzük sorban.

Aki még nem csinálta, annak jobb, ha akármilyen meleg van, de hosszú ujjú ingben, vagy vékony pulóverben fog hozzá, mert a kukorica levele éles és a belőle letört darabkák szúrósak. Olyan nagyon, hogy ha beleköltözik a hajlatokba, akkor nincs az a mosakodás, ami megszabadítsa az embert. Csípős, mint a rizs és az árpa szalmája.

Szokták mondani a tapasztaltabbak, gyakorlottabbak, hogy a szárvágáshoz nem kell ész, csak erő. Ész a kévekötéshez kell, mert ott olyan csúszós hurkot kell kötni a madzagra, hogy a kévét összefogva megszoríthassák a szárakat. Bár most azért lehűlt a levegő, így az ember elbírja a hosszú nadrágot és az inget, de melegben elég szauna szerű a végére a dolog. A szárvágáshoz csak olyan mértékben kell ész, hogy nem mindegy az ember mikor vágja. Hajnalban, kora reggel a legjobb, pláne ha még az őszi harmat és a dér is beköszönt. Ilyenkor az éjszakai nedvesség miatt nem porzik annyira, illetve ahogy a vágás után az ember a hóna alá csapja a kukoricaszárakat nem töredezik le róla a levél. Nagyon zölden még nem alkalmas vágásra, mert a kéve bepenészedik. Ahogy a csövek érésekor is meg kell várni a törésig a legkisebb nedvesség tartalmat a növényben, úgy ez vonatkozik a szárvágásra is. Persze az idén ezzel nincs probléma, mert hamar kiszáradt minden. Ha mégis találunk több zöld szárat, mert mondjuk árnyékos helyre vetették, akkor azt tegyük külön kévébe és legelőször azt etessük fel. A csövek letörése után viszont nem szabad ezt a dolgot sokáig húzni, mert a kukoricaszárról az első szeles időjárás lehordja a leveleket.

Ugyan a kukoricaszár melléktermék, de a kérődzők remekül hasznosítják. Azért, mert emésztéssel tudják bontani a növényi részeket. A baromfi számára értéktelen takarmány és nem is szereti szárazon. A sertésnek meg szinte csak rost, amitől nem hízik, csak szétrágja és elteríti az aljban, amit onnan villával elég nehéz kitakarítani. Ugyan melléktermék, de a juhok, kecskék és a szarvasmarha is nagyon szereti. Kicsit édeskés számára, amitől úgy rákap, hogy a szénát is otthagyja. A leveleit gyorsan bekapkodja, míg a szárával elszenved egy darabig. Ezért leginkább szecskavágóval apróra vágják, és úgy teszik jászolba nekik. A szárízék, ami ezek után marad, már megfér az alomban és a trágyával kihordható.

Mivel sok udvarban a faluban vetnek kukoricát főzni, az apró jószágnak, disznónak, ezért utána a szárral nem tudnak mit kezdeni. Eltüzelni lehetne, szintén összevágva, hogy beférjen a kazánba. Igaz a fűtő értéke nem a legjobb, de így is lehetne hasznosítani. Viszont tavaly után már a nyáron szóltak nekem, hogy ha kell, szükségem van rá, akkor elvihetem. Persze csak le kell vágni, be kell kévézni. Így most tart számomra a kukoricaszár szezon. 15-30 kévéket egy-egy konyhakertből összehordok. Másnak melléktermék és haszontalan, de nekem értékes takarmány, igaz dolgozni kell vele, így pluszmunka. A Rackák viszont nagyon örülnek neki, mert ugyan kapnak szénát is a télen, de már látják, hogy min munkálkodom. Én nem kúpba rakom, hanem egyelőre összehordom talpával a kerítésnek támasztva és majd tető alá rakom, az istállóban gerendázott padlásra kerül. Így télen hőt szigetel is az istállóban a jószágok feje felett. A Racka egyébként képes lenne kukoricaszáron kitelelni. Egyrészt mert parlagi fajta, másrészt pedig annyira szereti. Amolyan tél előtti energia többlet, a sovány széna előtt egy kis csemege számára. Ezt ebben az évben még megtoldottam némi takarmány tökkel is, hogy a tél beállta előtt egy kis vitamin pluszhoz jussanak. Hogy a baromfik számára se legyen értéktelen a kukoricaszár, azért az idén még nem szecskázom. A lerágott szárakat újra kévébe kötöm és lesz belőle szélvédő, árnyékoló, takaró kerítés, meg tojófészek a baromfiudvarban.

Persze a Rackák és a kecskék ezzel mit sem törődnek. Nekik csak ez élvezet, és megelégedetten dugják a fejüket a jászol közepébe.