A daru színről ismét

Érdekes dolog a Fekete Racka esetében a daru színváltozat. Egyesek szerint nagymértékben öröklődik. Vannak, akik valószínűsítik, hogy a környezeti tényezők is nagy mértékben szerepet játszanak a kialakulásában.

Nos abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nyomon tudom követni a saját Rackáimon ezt a nekem nagyon tetsző színváltozatot.

Akik emlékeznek tavaly ilyenkor az iker ellős Racka anyára, azok most szembesülhetnek egy összehasonlítással.

Mert az iker ellő anyát megjelöltem egy kolomp szíjjal, hogy emlékezzek melyik is volt az. Idén ez az anya egy életerős fehér jerke báránynak adott életet. Ő volt az első szülött bárány a falkában.

A tanulság nemcsak az, hogy az iker ellők nem mindig szülnek ikreket, de nem is csak az, hogy a fekete-fekete párosításból születhetnek fehér bárányok, ha a két szülő hordozza recesszíven a fehér színt.

Hanem tanulság az is, hogy nyírás után a Fekete Racka színének alakulását bizony a környezeti tényezők, takarmányozás, napfény, de bizonyára még hormonális tényezők is befolyásolják!

A fényképen ugyan az a Racka anya van:

Racka sonka

Pácolt füstölt Racka comb:

2 hét sózó, 2 hét páclé és utána hagyományos füstölés.
A páclé fűszerezése Kothencz Tibor barátom titka ;o)

Nem eszi meg a kutya a telet...

Már azt hittük, hogy ez a tél úgy fog eltelni, hogy nem is látunk havat. A bodza és az orgona bokrok rügyre fakadtak. 15 celsius feletti napi hőmérséklet mellett szinte kitavaszodott. De csak szinte. Egyik napról a másikra bejöttek január végén a hajnali fagyok. Aztán lehűlt a levegő és dermesztő szél szárított ki mindent. Reggelre meg is érkezett ebben a télben az első hó. A magyar parlagi tyúkok mivel tavaszi kelés, ezért nem is láttak még ilyet. Kíváncsian dugták ki a fejüket a nádkunyhó nyílásán. Bezzeg a kacsák úsztak a hóban, mert úgy közlekedtek, hogy a hasukon csúszva rúgták magukat előre a lábukkal. Mintha úsznának. A libák szinte fürödtek a hóban. Csőrükkel birizgálták a havat, mint a vizet és lázasan igazgatták a tollukat.

A Rackáknál viszont az istállóban telik az idő, és békésen majszolják a szénát a jászolból. Jó 10-15 cm hó takart be mindent és folyamatosan esik. A kukorica szár kévék a kúpban nem is látszanak. Persze a Sinka esetében teljesen normális dolog, hogy két pofára harapja a jeget, mert talált egy kukorica csutkát, amit megakar kóstolni. De az istállóból csak a nyugodt, ütemes csámcsogás hallatszik, ahogy fogy a széna a jászolból. Csak lett igazán tél ebben az évszakban is, hogy a hólapátolás mellett jászlazva is dolgozzunk kicsit. Tényleg nem hiába mondják, hogy nem eszi meg a kutya a telet!

Az aranyszőrű bárány

Még nem is volt tél igazán. Fagy sincs, és tizen Celsius van hetek óta. De tart ez a furcsa változás már nyár vége óta. Ezért a Racka anyák is korábban kezdték meg az ellést, mint tavaly. Január legelején, amikor az Újévre még alig ocsúdtunk máris megszületett a legelső bárány. Fehér jerke bárány fekete szülőktől.

Hozzá teszem megjegyzésként, hogy a kos sem tudja ezt a különös évszak váltást hová tenni. Ezért a frissen ellett anya véres tisztulása megtévesztette, mert azt hitte ivarzik. Ezért igyekezett minden áron az anyához hozzá férni. Az anya bárányát védve helyre rakta, de biztosabbnak láttam külön kecbe tenni a bárányával.

Reggelre meg is lett az eredménye, mert a kos hatalmas gödröt kapart a kec oldala mellett, hogy az anyához és a bárányhoz hozzá férjen. Szarvas és őz esetében ha ilyen munka eredményét látnám azt hinném, hogy barcogó gödör, amit ivarzáskor művelnek a bakok, bikák a talajjal. Szerencse, hogy az anyát szeparáltam, mert a bárány reggelre talán nem élte volna túl a kos nyomulását.

Szecskavágó

Tavaly télen úgy kapták a Rackák a kukorica szárat, hogy csak a kévéket bontottam meg. Egészben nagyon sokat pocsékoltak, mert csak lerágták a leveleket, esetleg a szár végét és végeztek is. Rengeteget kellett kiszednem az alomból, meg elégetni. Egy részéből lerágva újra kévét kötöttem és árnyékoló lett a baromfik számára. Idén ezt a dolgot javítandó szecskavágót állítottunk be. Így kevesebbet pocsékolnak és szívesebben is eszik, mert könnyebb nekik elrágni.

Persze ma már nem gyártanak ilyen kis gépet. Csak modernebbet, ami horror árba kerül. Vásárokban, tanyákon még fellelhető néhány történelmi értékű darab. Felújítva, megzsírozva, kipofozva sem kerül sokba.

A szecskavágó ma már villanymotort kapott és egy ember egyetlen kapcsoló elfordításával kezelheti. Én még dolgoztam ilyen háztáji szerkezettel gyerek koromban, amikor a kerékbe illeszthető nyelet még kézzel hajtottuk. Háztáji gazdaságokban, ahol még jószágot tartanak jó szolgálatot tesz ma is. Igaz egyre ritkábban.

Tőr tokok bőrből

Elkészültek a pásztor tőr tokjaim bőrből Racka motívummal.
Béres Zsolt munkája Nyíregyháza.

Mert egyedi tőrhöz egyedi tok illik!

Téli szálláson

Hiába a Gergely Naptár, ha azt az éppen aktuális természet nem ismeri! A szerződés értelmében az összes Racka már november elejétől a téli szálláson tartózkodik. Holott nyoma sincs még a télnek, ugyan hűl a levegő, de még fagy sem volt. Lesz ennek még hátul ütője...szokták mondani, hogy lehet kitolódik a tél, és még áprilisban is havazni fog. Ez azonban a Rackákat nem foglalkoztatja. Az ürük igyekeznek utolérni magukat, nem győznek eleget enni a kövér lucerna szénából. Az anyák többségégének olyan reménykeltő pocakja van, hogy öröm ránézni. A természet körforgása szépen jár a saját medrében. A juhoknál nálunk már elkezdődött a munkásabb téli időszak.

Ürük és fiatal kosok...a terelt jószágok az utánpótlással:

Anyák és kecskék...akik a tereléshez az utánpótlásról gondoskodnak: