Szecskavágó

Tavaly télen úgy kapták a Rackák a kukorica szárat, hogy csak a kévéket bontottam meg. Egészben nagyon sokat pocsékoltak, mert csak lerágták a leveleket, esetleg a szár végét és végeztek is. Rengeteget kellett kiszednem az alomból, meg elégetni. Egy részéből lerágva újra kévét kötöttem és árnyékoló lett a baromfik számára. Idén ezt a dolgot javítandó szecskavágót állítottunk be. Így kevesebbet pocsékolnak és szívesebben is eszik, mert könnyebb nekik elrágni.

Persze ma már nem gyártanak ilyen kis gépet. Csak modernebbet, ami horror árba kerül. Vásárokban, tanyákon még fellelhető néhány történelmi értékű darab. Felújítva, megzsírozva, kipofozva sem kerül sokba.

A szecskavágó ma már villanymotort kapott és egy ember egyetlen kapcsoló elfordításával kezelheti. Én még dolgoztam ilyen háztáji szerkezettel gyerek koromban, amikor a kerékbe illeszthető nyelet még kézzel hajtottuk. Háztáji gazdaságokban, ahol még jószágot tartanak jó szolgálatot tesz ma is. Igaz egyre ritkábban.

Tőr tokok bőrből

Elkészültek a pásztor tőr tokjaim bőrből Racka motívummal.
Béres Zsolt munkája Nyíregyháza.

Mert egyedi tőrhöz egyedi tok illik!

Téli szálláson

Hiába a Gergely Naptár, ha azt az éppen aktuális természet nem ismeri! A szerződés értelmében az összes Racka már november elejétől a téli szálláson tartózkodik. Holott nyoma sincs még a télnek, ugyan hűl a levegő, de még fagy sem volt. Lesz ennek még hátul ütője...szokták mondani, hogy lehet kitolódik a tél, és még áprilisban is havazni fog. Ez azonban a Rackákat nem foglalkoztatja. Az ürük igyekeznek utolérni magukat, nem győznek eleget enni a kövér lucerna szénából. Az anyák többségégének olyan reménykeltő pocakja van, hogy öröm ránézni. A természet körforgása szépen jár a saját medrében. A juhoknál nálunk már elkezdődött a munkásabb téli időszak.

Ürük és fiatal kosok...a terelt jószágok az utánpótlással:

Anyák és kecskék...akik a tereléshez az utánpótlásról gondoskodnak:

Szüret

Lassú tűzön, keményfa (tölgy, bükk, akác) parázson, állandó forgatás mellett...

Kothencz Tibor barátom remekműve!

Az idei évzáró találkozón a Racka mellé egy Cikta is sült csak úgy összehasonlítás képpen.

Pásztor kés

A Racka egyik fő ékessége a világon egyedülálló szarv alakulása. Kár, hogy ennek felhasználása a magyar kézműves iparból már szinte teljesen kiveszett! Hosszú kutatómunka és sok keresgélés után sikerült csak rátalálni olyan mesterekre, akik hajlandók és képesek erre.

Késtok bivaly bőrből készülőben. Pásztor bicska racka szaru borítású nyéllel szintén készülőben.

Addig is:

Pásztorbotom

Ha már magyar juhászbot, akkor természetesen faragott Racka (pásztor és puli szintén) motívummal, és természetesen pulikutyás rézkampóval.
Elekes Lajos keze munkája!

Mihály Nap

Az ősz kezdete és a szüret mellett a Mihály Nap jelentős esemény a magyar pásztorkultúrában is, mert nem más, mint a Behajtási Ünnep. Ez a nap a gazdasági év fordulója. A pásztorok ilyenkor adtak számot a rájuk bízott jószágokról. Pásztor rend szerinti elnevezésükből adódóan a számadók ilyenkor számoltatták el az előző év Mihály napján felfogadott juhászokat, gulyásokat, kanászokat, csordásokat. Nem utolsó sorban a felfogadott bojtárok is ekkor tartoztak elszámolással. A hagyomány szerint Szent György napkor legelőre hajtott állatokat Mihály napján hajtották vissza. Ezért ekkor számoltatták el, szegődtették újra a pásztorokat, ekkor fizették ki őket. Egyben ez az istállós tartás, jászolból etetés kezdete is.
Az elszámolás akkori eszköze nem volt más, mint a Rovás:
A rovás az egy rovott, de csak számokat jelentő jelekkel ellátott bot vagy deszka neve. A számvitel régies eszköze volt. A honfoglaló magyarok már használtak számrovást, amely általánosabb használat után legtovább a pásztoroknál maradt meg. A rovás nem azonos a rovásírással, ugyanakkor a számrovás talán még a betűrovásnál is régebbi keletű.
A számok rovásának hagyományát néhány ma is élő magyar kifejezés is őrzi: pl. büntetések feljegyzése őrizte a múlt bűneit azaz rovott múltúak az olyanok, akiknek a rovás pálcáján már sok a rovás. Ha rossz magaviseletű a tanuló, akkor rovót kap, azaz megrovásban részesül,
A legkorábbi rovás jel az ősi pásztorok botján jelent meg, a rovások a pásztor botjának fogantyújától lefelé, az értelmezésük pedig éppen ezért alulról fölfelé történt. Mikor a pásztoremberek elszegődtek, rovást csináltak az őrzendő állatok gazdájával, a rovás egyik része a gazdánál maradt, a másik része a pásztorhoz került. A rovásos pálcákra azután a szerződéssel szentesített üzleti kapcsolatuk elszámolásakor volt szükségük. A páros rovás két, hosszában pontosan egymáshoz illeszkedő darabból állt és a rovásokat összeillesztett állapotban rótták rá, majd egyik fele a gazdánál, másik fele a pásztornál maradt, azaz az egyik fél bot rovásos másolatként a nyugta szerepét töltötte be.
Régen a pusztai pásztorok munkáját segítették a juhtej méréséhez használt rováspálcák illetve tejrovások
Mielőtt a tanyára indult volna a gulyás, 1907-ig szokás volt az, hogy még a téli szálláson a pásztor elkészítette a rovást (rovás pálcát). A rovást kecskerágitóból, hársból vagy fűzfából készítették, a pálca négyszögletes volt, a lapja 2 cm széles, a vastagsága pedig 1 cm. Erre a 2 cm széles lapra bizsókkal• metszette bele a jószág darabszámát, mégpedig úgy, hogy bordaszerűen állt ki a darab a lapból. Melléje tüzes ár szúrásával 1-2 pontot égetett, amely azt jelezte, hogy az a darabjószág hány füves, azaz hány esztendős. A kihajtás előtt készen volt a rovás-pálca. Ilyennel adta át egyik gulyás a másiknak a jószágot. Ez aztán a világháború után szinte teljesen kiment a szokásból.
Sokféle időjárással kapcsolatos szólás, közmondás ismeretes Szent Mihály napra vonatkozóan. Az Ipoly menti falvakban úgy tartották, ha a fecskék nem repültek el eddig a napig, akkor hosszú őszre lehet számítani:
"Ha Szent Mihálykor még itt van a fecske, karácsonyig vígan legelhet a kecske".
A pásztorok az állatok viselkedéséből jósoltak az időjárásra. A juhászok úgy tartották, ha Mihály éjszakáján összefekszik a birka, akkor nagy tél lesz, ha pedig szét, akkor enyhe. Az idő hidegebbre fordul, a bánátiak szerint megszakad a fű gyökere. Úgy is mondják, hogy "Szent Mihály nap után harapófogóval sem lehet kihúzni a füvet". A palicsiak szerint a hal a víz fenekére húzódik, nincs többé halfogás.

A természetben, az időjárásban is változás áll be, Szent Mihály napja az ősi napéjegyenlőség tájára esik, mintegy ott áll a tél kapujában.

"Szent Mihály-nap után egyicce víz, két icce sár."

Egy göcseji mondás szerint Szent Mihály öltöztet, Szent György vetkőztet. Szamosháton pedig azt mondják, hogy aki Szent Mihály-nap után szalmakalapban jár, attól nem kérnek tanácsot.

A gazdálkodóknak a számadás napját is jelentette, a pásztorok hazahajtották az állatokat, elszámoltak, kezdetét vette a kukoricatörés is. Valamikor eddig legelt a Szent György napkor kieresztett marha, juh, sertés a pusztán. Dunántúlon ez a nap a gulyások jelentős ünnepe volt. A pásztorok Csíkban ekkor térnek vissza a havasokról, és télire gazdáik gondviselésére bízzák a jószágot. A juhászok is ilyenkor adják át a juhokat, kapják meg a bérüket, és a többi cselédhez hasonlóan vagy újból elszegődnek a régi gazdához, vagy új gazda után néznek. A szegődtetés, a "váltakozás" napja Szent Mihály napja. A cselédek ekkor változtatnak helyet, ekkor költözködnek.

VIDEO

Ekkorra már megforrt a déli szőlőhegyek - az évi átlagnál korábban szüretelt - szőlőinek bora. Ezért hívták a délmagyarországi területeken Borszűrő Szent Mihály napjának az egyébként a gazdasági év szempontjából mindenhol az országban oly jelentős napot. Ekkortól lehetett szűrni a bort, ekkortól kezdődhettek a lakodalmak. Sok helyen - elsősorban az Alföldön - Szent Mihály napja a szüret megkezdésének időpontja. Ennek mindent alárendeltek

Országszerte emlékezetesek voltak a szentmihályi vásárok, amelyeket a nagyobb városokban tartottak. A távolabbi helyekről, akkor még lovaskocsival, vagy ökrös szekérrel mentek a vásárba. Így árultak a vargák, a csizmadiák, a kádárok, a szíjjártók, a szűrszabók stb. Sok árus mondókával csalogatta a vevőket. De nemcsak azért mentek a vásárba, hogy megvegyék, amire szükségük van. Ez szórakozást, ismerkedést, hírszerzést is jelentett az embereknek.

Délmagyarország Cikk