Ég a napmelegtől a kopár szik sarja

 Bizony elég forró ez a nyár és nem olyan, mint a tavalyi. Tavaly dúsan zöldellő rét, harsogó vastag kaszálók várták a jószágokat és volt mit legelni, de kaszálni is. Igaz ugyan, hogy folyton nézni kellett, hogy a kaszált széna meg ne ázzon. Hát az idén nem kell. Nincs egy csepp eső sem és nagyon vékony a legelő. A karcsú kaszálót sok esetben le sem vágják, hanem legeltetik. Ugyan a jószágnak többet, sokat kell menni, hogy jóllakjon. Nincs is eladó idei széna a környéken. Ilyen az itteni szikes rét. Arany ára lesz a szénának ősszel és sokszor most is jászlazni kell a legelő mellé. Ugyan az anya juhok egy része Mórahalomra költözött egy idegen kos mellé, de a többieknek kaszálok. Többet kell kaszálnom ahhoz, hogy megteljen a jászol. Persze a kecskék és az itthon maradt juhok ebből mit sem vesznek észre, mert tele a hasuk és megelégedetten kérődznek. A meleget nem bírják ők sem. Késő délelőtt már lehorgasztott fejjel közlekednek. Van árnyék nekik bőven, mert a karámjuk fák alatt terül el. Időnként csemege gyanánt hullott almát, a piacról főzni való kukorica zöld csuhét, fonnyadt salátát, borsó héjat, levénült uborkát, lefásult karalábét ropogtatnak. Aki nem rest idén sem és van elég területe, az megengedheti magának, hogy szénát betakarítson. Most zölden szárad a széna is ebben a tűző napsütésben. Hetek óta 40 C körüli hőmérséklet megvisel állatot és embert.

Idegen magyar fekete kacsák

Születésnapi ajándék gyanánt azt a lehetőséget kaptam a páromtól, hogy idegen vérvonalú Magyar fekete Kacsák kerülhettek otthonunkba. Takács Ivett és családja Harkányban nagy szereteben nevelik és tartják állataikat. A blogot olvasva jelentkeztek, hogy náluk bizony van két ilyen tojó, akik gácsér hiányában új otthont keresnek. Ezért felvettük egymással a kapcsolatot és a két tojóra már tegnaptól az egyedül maradt gácsérunk vigyáz, illetve udvarol nekik. Az új Magyar Fekete Kacsák nagy megelégedéssel vették birtokba új helyüket a hosszú, 200 km utazás után. Viszont ma már tojtak is, tehát minden a legnagyobb rendben van. Velük szélesedik, bővül a vérvonal, hogy a Magyar Kacsának ez a színváltozata ne tűnjön el!

Anyafű és anyaszéna

Tavasszal még harmatos a reggel, ami azt jelenti, hogy bizony hajnalban még előfordulhat fagy. Mégis az eső annyira tolja a fű növését, hogy talán még a napsugarak is növesztik, melyek a nyár derekától már csak sárgítják a leveleket. Az év első kaszálásából betakarított füvet, lucernát, herét anya szénának nevezik. Azért, mert az őszi utolsó kaszálás óta egész télen növekedett, vastagodott. Tisztító kaszálás is ez, ami azt jelenti, hogy nemcsak a téli vastagabb, tömegesebb, dúsabb és kövérebb szénát aratja le, hanem eltakarítja a télen fűbe sárgult maradványokat, elszáradt, megkérgesedett darabokat, illetve a késő őszi, kora tavaszi aljnövényzetet. Nehezebb feladat is kaszálni, hiszen a télen a vastag hó alatt a fű elfeküdt, megdőlt és a tavasszal induló sarj függőlegesen tör felfelé az éltető fény felé, ezért az elfeküdt aljzatot szépen átszövi. Nem is lehet harmatos, nedves, lucskos füvet kaszálni. Nemcsak azért, mert a kasza pengéje csak csúszik rajta, hanem a rendre vágott nedves fű nem szárad, hanem csak rohad. Ezért az anyaszéna kaszálása elég problémás szokott lenni, hogy még a tavaszi időjárás szeszélyét is bele számítsuk a kellő száradásba.

Persze mindez mennyivel könnyebb géppel, ahol a forgó kasza dobok tarolnak, és hánynak rendre a levágott zölddel mindent, amit érnek. Nagy terület esetében nélkülözhetetlen, de kisgazdaságokban, főleg ott, ahol a kaszált füvet zölden etetik marad az eredeti, ősi kézi módszer, amikor a magyar ember a fa végére vasat tett.

Az ember napok óta csak kémleli az eget, nézi az időjárás előre jelzést és közben nekiül az udvaron megkalapálni a kaszát. A kasza pengéjét gömbölyű üllőre teszi és türelmesen, rutinos, megszokott, egyforma mozdulatokkal élesre kalapálja a vas szélét. Újkori szakbarbárok már ezt sem úgy csinálják, mint régen, hanem sarokcsiszolóval mennek végig a pengén, ahol a flex ad élt neki. A különbség az a két megoldás között, hogy a kalapálás nemcsak élt ad, hanem a penge anyagát tömöríti, erősíti. Persze érteni kell hozzá, nehogy az ember hullámokat kalapáljon a kasza élébe, mert azt onnan többet ki nem veszi. Majd a pengét kasza nyelének végére helyezik, ahol a penge tövének gondosan kiképzett bütyke illeszkedik a nyél mélyedésébe. Végül régebbi változat esetében fém ékkel, újabb és modernebb kaszák esetében két csavarral megszorítja a pengét a nyélhez. A nyél kemény fából készült, méghozzá csomó mentes anyagból, mert a munka során akkora terhelést kap, hogy meg nem hajolhat, el nem görbülhet. A csomós nyél meg óhatatlan, ha az ember megakasztja vakond dúrásban, magas fűben láthatatlan csomóban, hogy elreccsen a tövénél és többé a kasza használhatatlan.

A nyél és a penge összeillesztésekor lényeges a kasza mérete ahhoz, hogy az adott ember a lehető legkényelmesebb testhelyzetben kaszálhasson. Ez a testhelyzet, testtartás egy derékban enyhén megtört állapot. A teljesen felegyenesedett testtartás is éppoly kényelmetlen egy idő után, mint a derékban túlzottan megtört állapot. A gyakorlat hozta úgy, hogy minden embernek más ez a kasza méret. A kasza nyelének hossza függőlegesen talpra állítva az adott ember áll-szem-orr magasságában van meghatározva. A kasza nyelére illesztett penge hossza pedig akkor jó, ha pont akkora, hogy az adott ember oldalra vízszintesen kinyújtott kezén az ujjak hegye, ujjbegye eléri a kasza pengének hegyét.

A rét csendjét leírni, visszaadni nem lehet. Az ember csak kimegy kaszával a karján és a fű táblába beleáll. Persze előtte gondosan meg kell nézni, hogy milyen a terület. A szél, eső merre döntötte meg, hogy a levágott rendeket minél könnyebben lehessen kialakítani. A kaszálás egyébként is kéri a szalonnát, hát ha még az ember a saját ellensége és szemből áll neki kaszálni a megdőlt fűnek. Magasabb fű esetében a kasza nyeléhez vesszőt, gallyat hajlítva kötöznek, amit csak egészen egyszerűen takarónak hívnak. A takaró a kasza nyelének penge felöli végétől fentebb keresztben rögzített vessző, amit meghajlítva a penge tövéhez kötnek egy rövidebb zsinórral, madzaggal. Ez biztosítja azt, hogy amikor az ember a rendet vágja, akkor a magas füvet a takaró is tolja rendre, nemcsak a kasza éle siklik el a magas fű alatt és vágja el a tövénél a füvet. A magas fű a tövénél elvágva egyébként a kasza pengéjére visszaomlana, mert nem tudja a penge szélessége rendre tolni. Az anyaszéna például ilyen, mert erősebb, vastagabb fű, mint a sarj. Fontos az is, hogy az ember lehetőleg úgy álljon a kaszálandó táblába, hogy a levágott rendeket ne a még álló fűre húzza, hanem fordítva. Így a saját dolgát könnyíti meg, mert az új rendnek mindig tiszta, már lekaszált terep, felület marad.

Azt csak a Jóisten, meg a pofon osztó izmok edzettsége, erőssége szabja meg, hogy ki milyen vastag és széles rendet fog kaszáláskor. A túl vastag rend kényszer mozgásokra készteti a kaszást, mert nemcsak oldal irányú mozgást kíván meg kaszáláskor, hanem néha maga felé is húznia kell a pengét. A túl széles rend meg jobban kéri a szalonnát, mivel a karizmok szélesebb ívben szorítják a kasza pengéjének tövét a föld közelében tartva. A derékban kissé megtört, enyhén rogyasztott testtartás ahhoz is szükséges, hogy a kaszáló lábai lépésről lépésre előre haladjanak. Lépésről lépésre vágásról vágásra. Hátul kitámaszt, elöl tart a lábaival. Kissé csoszogva, araszolva halad kaszálás közben előre, ahogy a rend kiadja.

Az éles kaszához a kalapálás nem elegendő. Hiszen egy vastagabb gaz, kóró, paré nagyon gyorsan kihúzza a kasza élét. Ezért a kaszások fenő követ is használnak, melyet tokmányban tartanak. Kaszálás során a tokmányban víz is van, hogy puhuljon a fenő kő és jobban csússzon fenés közben a kasza pengéjén. Munka közben a kaszás időnként meg-meg áll, az oldalára akasztott tokányból a fenőt elő húzza és megfeni a kaszát. A fenés során van, aki a kasza pengéjének hegyétől indul a töve felé és van, aki fordítva. Ez tájanként változik. A fenéskor először egy marék fűből készült sodort csóvával a kasza pengéjét megtisztítják. Majd a fenés szakaszosan halad a penge élén. Hasonlatosan ahhoz, ahogy a kést fenik. Mivel a kés pengéjét a tövénél, a nyél és az él találkozásától fenik, ezért legtöbb helyen így kezdik fenni a kaszát is.

Olyannyira így van ez, hogy ha egy szakavatott ember odaballag egy kaszáló emberhez, és elkezdi nézni, vizsgálni, akkor bármiféle hang, vagy kérdés nélkül leméri, felméri, hogy ért hozzá avagy sem. Milyen testtartásban kaszál, azaz milyen hosszú a nyél és a penge. Mekkora rendet fog. Milyen szélesen vág, milyen mélyet fog kaszálás közben és mekkora utána a tarló. Hogy feni a kaszát stb. Ezért nem meglepő, hogy amikor már a kaszáló emberhez szól, akkor szinte a lelki állapotáról is tájékozódott.

De manapság ezt a mesterséget már oly kevesen művelik. Nem csoda, hiszen ezt a tudást csak gyakorlással és munkával lehet megszerezni. Ez benne a szép. Az ember alaposan elfárad, hogy nem kívánkozik utána már a fitness-wellness tornára. Mégis kellemes és hasznos ez a fáradtság, mert amit fáradtságos, verejtékes munkával lekaszált azt nyáron zöld formájában, télen szénaként a jószág pillanatok alatt behabzsolja.

Télire a lekaszált rendet a réten szárítják, forgatják, majd összegyűjtik, de erről még lesz szó…

A gazda szeme hizlalja a jószágot

Gondolhatná bárki, hogy mivel nincs írás a blogban, ezért érdekes események nélkül telnek ezek a napok.

Nos a fürösztés még várat magára, mert a meleg ellenére nem adja magát könnyen a tavasz. Egyik nap 30 Celsius fok körül, a másik nap szakadó eső, a harmadik nap reggel szinte fagy. Viszont ennek ellenére cseppet sem eseménytelenek ezek a napok. A Gazda szeme hizlalja a jószágot tartja a mondás. Milyen igaz! A legeltetés és a takarmányozás során a juhok és a kecskék is minden áldott nap jóllaknak.

Fontos megjegyezni, hogy legeltetés, ami nem ugyanaz, mint amikor a jószág parlagon ki van csapva. Ez viszont azzal jár, hogy így tavasz tájékán még módjával, hiszen egyrészt ott áll előttük még a széna, amivel pótolják a betevőt és a legeltetés során úgy esnek neki a zöld fűnek, hogy néhány óra leforgása alatt pukkadásig jól laknak.

A tavaszi zöldtakarmány egy részét legeléssel, más részét kézből kapják úgy, hogy kaszálással egészítjük ki a szénát, illetve kerül a vályúba sárgarépa, zöldség, karalábé, burgonya, karfiol, retek maradék, héj és levelek.

Persze a Rackák legelnének, de a kecske az más. Ők rövid idő elteltével elcsábulnak a fák lombozata láttán és nem átalkodnak két lábra állni, hogy elérjék a legalsó faleveleket. Aztán a legalsó falevelek egyre fentebb helyezkednek el, míg végül nem ostoba jószág módjára az ágakat egyenként lehúzzák a többieknek is.

A Rackák azzal jelzik jóllakottságukat, hogy egyrészt hatalmas hordó hasat raknak a zöld fűből, másrészt lehorgasztott fejjel csak lépdelnek, vagy össze állnak. Ilyenkor jön el a delelés ideje, amikor már úgy állnak, hogy a fejüket a földre szegik. A delelés közben persze a hűsítő kortyok sem maradhatnak el az itató vályúból.

A legelésüket az időjárás is befolyásolja, mert a déli rekkenő hőségben nem legelnek, eső áztatta időben csak rövid ideig legelnek.

Krédli

Sokan kérdezhetnék, hogy mit keres itt a magyar haszonállatok világában a Krédli, hiszen valamikor japán eredetű volt. A Japán Tyúk, más néven, hazai tájnyelven Krédli úgy kapcsolódik a magyar haszonállatokhoz, mint neve is neve is mutatja honosodott. Általában véve Japán Tyúk fogalma alatt azt a díszbaromfit értjük, ami fajta és a tenyésztésében a külalak, külső megjelenés kap nagyobb hangsúlyt, szerepet. A Krédli népies elnevezés inkább egy olyan Magyarországon elterjedt haszonállatot takar, aminek elsősorban gazdasági jelentősége van. A Dél-Amerikai eredetű Néma Kacsához, Pézsma Kacsához hasonlóan a Krédli térhódítását, elterjedését gazdasági hasznának köszönheti. Ne gondoljon itt senki felülmúlhatatlan termelési mutatókra, egekbe szálló tojás vagy hús paraméterekre! A Krédli a háztáji gazdaságok, tanyák, majorok, farmok népszerű, gyakori baromfija. Kedveltségét ezért a háztáji gazdaságokban előtérbe helyezett tulajdonságoknak köszönheti. Mik ezek a tulajdonságok?

A Krédli valójában nem is igazán fajta, hanem egyfajta típus. A családi gazdaságok törpe tyúkja, amelynek tenyésztése során a gazda szépérzéke alakítja a külső megjelenését. Ki a búbosat, ki a gatyásat, ki a rózsa tarajost szereti jobban. Megjelenésében ezért a Krédli sokszínű. A tartás, takarmányozás iránti igénytelensége mellett kellő képpen ellátja a családot apró tojásokkal. A saját élelmét általában, zömmel maga keresi meg, kapirgálja össze a családi gazdaságban. A tojáshéj színe általában fehér, de előfordulhat kissé sárga héjú is. A fehér tojáshéj nem fajta bélyeg, hanem egészen egyszerűen a gazda így tudja megkülönböztetni a Krédli tojást a normál tyúktojástól. Méretében ugyan kisebb, mint a normál tyúktojás, de ha a Magyar tyúk 54-55 g súlyú tojásait és pláne a tanyákon előforduló orozva tojt jérce tojásokat tekintjük ez a különbség már akár elenyésző is lehet. Főleg ha a sárgája tartalmat, fehérje-sárgája arányt tekintjük, akkor még inkább eltűnik ez a különbség. A családi gazdaság egyébként is megoldja ezt, mert egy normál tyúktojás helyett felüt két Krédli tojást, ami összességében több, mintha egy normál tyúktojás lenne.

Alapvetően a Krédli nem mentes az olyan törpe díszbaromfi vérhányadtól, mint a Chochin, Chabo, Bantam, de ez csupán csak cseppvér keresztezés jellegű általában, mert a további nemzedékek sorsát a gazda ízlése alakítja.

A jó tojástermelés és a tartással, takarmányozással szembeni igénytelenség mellett a Krédli első osztályú kotló is elsősorban! Az elterjedésének és térhódításának kezdeti időszakában ennek köszönhette népszerűségét, erejét, hiszen abban az időben még nem álltak rendelkezésre komoly keltető gépek, illetve a nagy távolság miatt a tojások keltethetősége is kérdéses lett volna. Ahogy a Néma Kacsa esetében, úgy a Krédli is jó kotlási hajlamának köszönheti népszerűségét, elterjedését, szaporaságát.

A magyar háztáji gazdaság ezt a képességét azért is értékeli, mert gond nélkül kikelt és felnevel más baromfi fajok és fajták utódait! Ezért a gyakran kotló és jól kotló Krédli tyúk bár értéktelennek tűnik, de hatalmas kincs egy háztáji gazdaságban. Nem kell a keltetőben tojásokat forgatni, a napos csibékre fűteni, infrázni és a Krédli megtanítja őket az élelem keresésre is, illetve a Krédli vehemens, harcias karakterének köszönhetően meg is védi a csibéket.

Mindezen okok miatt a legtöbb háztáji gazdaság úgy kezdi, hogy tart belőle néhány darabot elsősorban kotlónak, másodsorban tojásra. Aztán ha túlságosan elszaporodnának, akkor megritkítja, levág belőle. A húsa egyébként nagyon finom, elsősorban levesnek, pörköltnek, mert a vad húsára emlékeztet. Mivel a gazdaság körül a takarmány zömét maga keresi meg, ezért viszonylag lassú fejlődésű. Méretéből adódóan leginkább kifejlett, felnőtt korban vágható.
Az említett fehér héjú és kisebb méretű tojásoknak elsősorban a tenyésztésében van jelentősége, ha a gazda úgy akarja, hogy éppen most a Krédli szaporodjon. A Krédli kakas ugyan gond nélkül hágja a normál méretű tyúkokat, de a Krédli tyúkokat az esetek zömében, többségében a méretük, no meg a Krédli kakas vérmérséklete miatt is csak a saját fajtájába tartozó kakasok tartják karban. Ezért fontos, hogy ha a normál méretű tyúkokat szeretnénk tovább tenyészteni, akkor a keltető tojások előtt jó néhány hónappal a Krédli kakasokat el kell szeparálni, nehogy meglepetést okozzon a kikelt csibéket illetően.

A magyar háztáji gazdaság ezt általában önmagától megoldja ezt, hiszen ha a Krédli kereszteződik is a normál méretű tyúkfajtákkal, akkor a félvérekből meghagyott tyúkok mérete tovább csökken, tulajdonságai átitatódnak a jövő nemzedéket illetően, hiszen a Krédli kakasok vehemensen gondoskodnak erről, hogy az ő génjeiket örököljék az utódok. Ezért ha a gazda nem gyéríti őket rendszeresen, akkor előbb-utóbb azt veszi észre, hogy egyre több Krédli van az udvarában.

Tartás higiénia I.

A Racka ugyan egy parlagi, ellenálló, rideg fajta, de mégis a tartása során előfordul, felvetődik számos olyan állategészségügyi, tartáshigiéniai dolog, amivel egyrészt az állattartónak szembe kell nézni, számolni kell, másrészt jó ha tisztában van vele az elkerülés, megelőzés végett.

Ráadásul sok esetben olyan hasonló, kísértetiesen ugyanolyan tüneteket, jeleket produkál az élet, hogy a kezdő juhtartó csak a fejét vakarja, hogy most mi lehet a probléma.

Természetesen mindent betartani, teljesen megfelelni nem lehet, illetve a tennivalókat nagymértékben befolyásolja a tartási hely, körülmények egyedisége. A későbbiekben terveink szerint külön-külön megvilágításba, prezentációra kerülnek ezek a kérdések. Ezért e mostani rövid, teljesség igénye nélkül ráncba szedett összefoglaló szerepe, jelentősége csupán a témafelvetés, figyelem felkeltés és nem több. De nézzük sorban…

Szelén

A hiányával, hiány tüneteivel elsősorban bárány és növendék korban kell számolni, illetve felnőtt állománynál abban az esetben, ha a biológiai ciklus valamely nehezebb fázisát éli meg a juh. Ilyen nagyobb igénybevétel lehet a szervezet számára a vemhesség, szoptatás, illetve a téli időszak.

A Szelén olyan mikroelem, és ásványi anyag, melyre a szervezetnek nagyon kis mértékben van szüksége, de mégis abban a tekintetben létfontosságú, hogy hatással van több anyagcsere forgalmi folyamatra.

Ilyen anyagcsere folyamatok közül elsősorban azt szükséges kiemelni (mert ez a leggyakoribb probléma), hogy például szoros kölcsönhatásban van a szervezetben az E vitamin anyagcserével. Az E vitamin és a Szelén a szertvezetben antioxidáns, az szabad gyökökkel rendelkező vegyületek felszívódását, anyagcsere forgalmát befolyásolja. Az antioxidánsok nagyon sokféle befolyással bírnak az élő szervezetre és több betegség megelőzésében is jelentősek. Többek közt a legyengült immunrendszerből eredő betegségek, daganatos megbetegedések, anyagcserezavarok megelőzéséért felelősek. A szervezetben az E vitamin és a Szelén, mint antioxidáns szabályosan leköti, ártalmatlanítja, megköti ezeket a szabad gyökökkel rendelkező vegyületeket. Ilyen vegyületek kialakulását idézi elő például a penészes takarmány, illetve különböző toxinok jelenléte is a takarmányban, alomban. Szelén hiányában csorbát szenved az E vitamin anyagforgalma is, hiszen szoros kölcsönhatásban vannak, ezért nem tudja kellő képpen kifejteni védekező mechanizmusát a szervezet ezekkel az megbetegségekkel szemben.

Fontos, hogy a Szelén felszívódását, hatását gátolja a kén és az arzén. Kénnel növényvédő szerek esetében találkozhatunk a juhtartásban, míg az arzén leggyakrabban az itató víz, leginkább a fúrt kútból származó ivóvíz problémája egyes területeken.

A Szelén hiány leggyakoribb kezdő tüneteit nem biztos, hogy észre vesszük, hiszen a legyengült általános állapot, vérszegénység, elesettség, levertség, de a csökkent fejlődő képesség, lemaradott testtömeg gyarapodás másnak a tünete is lehet. A felsimerést nehezíti, hogy ezek a tünetek általában nem direkt hatások, tehát nem közvetlenül a Szelén hiány idézi elő, hanem a csökkent Szelén bevitel következtében kialakult folyamatok következményei. Súlyosabb esetben a juhok úgy leesnek lábról, az izomfájdalom, izomgyengeség miatt, hogy képtelenek felállni és a mellső lábaikon a lábközép izületen csúszva, térdelve közlekednek. Szelén hiányra utalhatnak pont az E vitamin és az antoxidánsok kapcsán különböző bőrproblémák is. De Szelén hiány következményei lehetnek szaporodásbiológiai problémák, meddőség, fogamzási rendellenességek és a kosoknál a termékenyítő képesség is.

Pótlására több lehetőség is kínálkozik. Léteznek szájon át használható takarmány kiegészítők, illetve súlyosabb esetben gyors beavatkozás képpen injekció formájában is adható. A gyakorlatban legelterjedtebb módja a Szelén pótlásnak, ásványi anyag ellátásnak a szelénes nyalósó használata! Ezzel a juhok annyi ásványi anyaghoz jutnak, amennyire szükségük van. Az ásványi anyag felszívódását elősegíti az a tény, hogy az állatok a nyalósóra szomjasak, ezért több folyadékot vesznek magukhoz. Racka esetében nyalósó hiányában megfigyelhető, hogy ha módjuk, lehetőségük van rá, akkor a juhok a legelőn vagy szikes, savanyú területet keresnek, vagy elkorhadt, elszenesedett fákat és azokat rágják.

Tetanusz

Gondolhatná bárki, hogy miként jön ez ide, hiszen humán vonatkozásban a köztudatban már nagyon ritkán fordul elő. Persze a köztudatban ott van, mint jelentős sebfertőzés és védekeznek is ellene rendszeresen, köztudottan, mert bizony ott van, jelen van, mint opció és lehetőség.

A betegséget a Clostridium tetani nevű toxin termelő baktérium okozza és sebfertőzéssel kerül a szervezetbe. Annak ellenére, hogy emberi sérüléseknél szinte azonnal, haladéktalanul fertőtlenítünk, sebkezelünk, mégis a biztonság kedvéért orvoshoz fordulunk védekezés szempontjából. Vajon mindezt megtesszük juhok esetében is?

Ilyen sebeket, sérüléseket okozhat juhok esetében a nyírás, körmölés, de az átcsoportosítás, falkásítás és bizony az ellés, szoptatás is. Nemcsak emberi vonatkozásban, hanem a juhokat tekintve is.

Aki nyírt vagy körmölt már valaha juhot pontosan tudja milyen lesz a keze munka közben. Azt is tudja, hogy a körmölő kés, gyapjú nyíró olló milyen éles eszköz. Ha a magunk sérüléseit el is látjuk, kezeljük, és ha a juhokra is ezt kiterjesztjük akkor is számolnunk kell a sebzések után a tartási hely, istálló, hodály, legelő fertőzöttségével. Köztudott, hogy a meleg, nedves, trágyás közeg kedvez a spórák életképességének.

Racka esetében különös gonddal kell eljárnunk a falkásítás, átcsoportosítás során, mert a szarvaikkal egymáson sebet üthetnek, külső és belső sérüléseket okozhatnak. Számos ilyen falkából kilökött állat végezte, vagy lett végül a bundájából kifordítva belső külső és belső sérülések miatt. Az újszülött bárányok köldök fertőzése mellett a bárányaikat védő anyák esetében a sebzés ugyanilyen veszélyt jelent, de az idősebb szopós bárányok saját anyjuk emlőin is harapásokat okozhatnak, pláne ha a tartási körülmények és a takarmányozás miatt kevesebb tejet kapnak az anyjuktól.

A Tetanusz klasszikus tünete a sebzést követően legkülönbözőbb időn belül bekövetkező vázizom bénulás. A lappangási idő függ attól, hogy a sebzés, sérülés milyen messze található a központi idegrendszertől.

Állkapocs merevség, szájzár, nyakizom merevség, nyelési nehézségek, mellkasi, hátizom görcsök ( a görcsök során a hát homorúvá feszül).

Mindent összevetve azt is kijelenthetjük, hogy a tetanusz előfordulása olyan indikátor, ami a tartás higiéniára is utal. Gógykezelése kevésbé reményteljes, ezért legtöbb esetben az állat elhullásával végződik.

Bezabálás

A sok odafigyelést igénylő probléma közül elsősorban azért került előtérbe, mert egyrészt hasonló elfekvős, felállni képtelen tüneteket is produkálhat, másrészt átmeneti időszakokban (tavasz, ősz) okozhat gondot. Tavasszal a friss, zsenge legelő sarjadása miatt, ősszel pedig a legelőn kiterimésedett bendő befogadó képessége következtében történő beszénázás alkalmával.
Mindkét esetben egy elsavasodás, acidózis lép fel, ami átmenetileg (és ha nem figyelünk oda, akkor végletesen) leverheti lábról a juhokat. Nem feltétlenül járhat ez felfúvódással, mint a kérődzők esetében pillangós zöldtakarmány (here, lucerna, borsó stb.) fogyasztásakor, hanem a megtermelt bendő működése renyhül, és kérődzéssel nem bír a benne lévő sok takarmánnyal, ezért az anyagcsere elsavasodik.
Felfúvódás esetében a pillangós növényekben található kapillár aktív anyagok okozzás a bendőtartalom elhabosodását, minek következtében ez a habos anyag sem kérdődzéssel, sem máshogy nem tud eltávozni és felfújja a bendőt, mely végül repedéshez, elzáródáshoz vezet. Felfúvódás kezelésekor ezt a habos, gázos anyagot kell eltávolítani a bendőből. Vagy gyógyszerrel, vagy nyelőcső szondával, végső esetben szúrcsappal. Minden juhászatban és kérődzők tartásával foglalkozó helyen javallott olyan készítményt tartani, amely a felfúvódás gyors kezelésére alkalmas. Nép hiedelmek szerint a Magyar Pásztorkultúra hagyományai között számos ilyen természetes anyagot találunk a gyógyszerek mellett (paradicsom, hagyma stb.). Szúrcsapolás során a felfúvódott bendő falát kívülről a horpasz felől, a hasfalon keresztül átszúrjuk, hogy a gázok eltávozhassanak.
A bezabálás másik jellemző tünete az elsavasodás. Mely során nem igazán tapasztalunk felfúvódást, vagy csak enyhe mértékben. A jóllakott állat horpasza telt fekvő helyzetben. Viszont a savas közeg miatt az anyagcsere megváltozik és súlyosabb esetben izom elfajulást is okozhat. A megelőzésnek itt is ebben az esetben fontos szerepe van!

Scrapie

A BSE vagy kergemarha-kór juhokban előforduló formája. Ami miatt ide került számos tévhit eloszlatása. Az egyik a betegség fertőző mivolta. Miszerint a scrapie, csakúgy, mint a kergemarha-kór okozója nem baktérium, vírus vagy gomba, hanem egy fehérje, pontosabban egy prion. Ezért a betegség terjedése is különbözik a klasszikus baktériumos, vírusos, gombás betegésgektől. Állatról állatra, állatról emberre úgy terjed, hogy a beteg élelmiszert, takarmányt elfogyasztják és az beépül a szervezetbe. Ott beépülve vitatott lappangási idő után (több év is lehet) idegrendszeri tüneteket okoz.
A scrapie szó jelentése annyit tesz, hogy dörzsölés. Ez a betegség tüneteire utal, miszerint az idegrendszeri megnyilvánulás során a juhok ledörzsölik, lerágják magukról a gyapjút véres bőrig. A tudomány mai gyakorlati állása szerint gyógyíthatatlan és a beteg állat húsának, részeinek fogyasztása, takarmány célokra történő felhasználása tilos!
Kérdezheti bárki, hogy hiszen a juh növényevő állat, akkor hogyan is fogyaszthatná el a beteg állat húsát, részeit. Úgy, hogy intenzív gazdálkodás, termelés során vér, csont, hús, fehérje liszt formájában a takarmányába keverik nagyobb termelési mutatók elérése érdekében. Mivel a Racka egy parlagi, primitív fajta, ezért a legritkább esetben fordul elő intenzív gazdálkodási keretek között a termelése. Tegyük hozzá nem is rentábilis.
Ezért amikor azt halljuk, hogy a Magyar Szürke Marha, vagy a Racka nem fogékony, immunis a kergekórra tulajdonképpen nincs másról szó, mint arról, hogy szerény termelése következtében nem etetik ilyen intenzív takarmányokkal és messze nem jelenti azt, hogy ne kapná el a betegséget.

Májmétely

A Fasciola hepatica egy élősködő, parazita laposféreg! A parazita közti gazdával, hordozó szervezettel terjed, Májmétely esetén ez a köztigazda, hordozó a Törpe Iszapcsiga. A nevéből is adódik, hogy csiga lévén a lápos, mocsaras, zsombékos, vizes közeget kedveli. A parazita több fejlődéis folyamaton megy keresztül, mire eljut a juhok szervezetéig. Tévhit az, hogy a csiga elfogyasztásával kerül a juhok szervezetébe, hiszen a juhok a legritkább esetben fogyasztanak csigát!
A csiga szervezetében kikelt lárvák kijutnak a természetbe és a növények levelein, szárain betokozódnak. Az ilyen növényeket elfogyasztó juhok szervezetében a tokból kiszabaduló lárva a májban telepszik meg és az epeutakban, ahol vérrel táplálkozik. A körforgás úgy biztosított, hogy a lárvák a juhok szervezetében petéket termelnek, melyek a bélsárral kerülnek a külvilágra.
A gyógyítás, gyógykezelés mellett legfontosabb szerepe a megelőzésnek van! A folyamatos, rendszeres féregtelenítés megszakítja a májmétely szaporodási körforgását, ezzel fejti ki hatását. Megelőzésként legfőképp a lápos, mocsaras, vizes legelőket kerüljük.

Mivel a Racka parlagi, primitív fajta, ezért sok esetben olyan legelőt hasznosítanak vele, ahol intenzív juhfajták nem lennének képesek termelni, (néha még létfentartani sem). Így a betegséggel Racka esetében számolni kell.

Rühösség

Szintén paraziták okozzák, az atkafélék betegsége. Legjelentősebb károkat a gyapjúval fedett testrészek rühösség okozza, mert egész nyájakat betegíthet meg. Leggyakrabban és elsősorban téli időszakban, vagy téli időszak után fordul elő. Előfordulásában és megjelenésében nagy jelentősége van a zsúfolt, párás és ammóniás tartásnak.
Az atkák befúrják magukat a juhok bőrébe és ott vándorolva anyagcsere termékeket termelnek, illetve a nyálmirigyükkel irritálják a juhok bőrét.
A szúrás helyén apró, tűszúrásnyi göbök képződnek, melyek hólyagokká alakulnak, végül pörk formájában leválnak és ellepik a bőrfelszínt. Az irritáció miatt a juhok vakaróznak, illetve rágják, dörzsölik a gyapjukat. A vakarózás és gyapjú rágás következtében a juhok vetkőzni kezdenek. Védekezés és megelőzés ellene kétféleképpen lehetséges. Alkalmazható injekciós formában, illetve nyírás utáni fertőtlenítő fürösztéssel.

Racka esetében a legritkábban előforduló parazitás betegség, hiszen a juhokat nem igazán istállózták, télen is csak szélvédett szárnyékot biztosítottak nekik.

Vetkőzés és hűtlenség

Racka esetében sok esetben összekeverhető, összetéveszthető a rühösséggel. Hozzá kell tenni, hogy nemcsak tüneteiben, megjelenési formájában, hanem azért is, mert a Rackát gyakorta a szerény termelési mutatói miatt sovány, vékony takarmányon teleltetik. A télen, hideg hatására megnövekszik a Racka testfelületén a durva gyapjú mennyisége, amely egyrészt tincsekbe, nemezekbe áll össze, másrészt a jászolból gyakorta tele megy takarmánnyal, törekkel. A sovány, vékony téli takarmány hatására a megnövekedett gyapjú mennyiség töve elvékonyodik, és el is szakad, elválik a bőrfelülettől. Az elvékonyodás, tincsek leválása miatt vakarózás tapasztalható a nyájban, illetve a szalma, széna és törek szennyeződés következtében. A vakarózás és a levált, ám össze filcesedett bunda hatására a bőrfelület befülled. Ezért még sok esetben hámosodás, pörkösödés is tapasztalható. Viszont ez nem keverendő össze a rühösség tüneteivel.

Juhbagócs

A bagócs légy lárvája által okozott betegség.

Orrbagócs

Lárváit a nőstény légy a juh orrnyílásainak vagy a szem nyálkahártyájának közelébe rakja le. Amikor a juhbagócsok megjelennek, a nyáj nyugtalanná válik, fejüket rázzák, orrnyílásaikat igyekeznek elrejteni, összebújnak, orrukat a talajhoz szorítják. A lárvák orrjáratba vándorlásakor orrukat dörzsölik, orrukat fújják, prüszkölnek. A lárvák bejutása után megnyugszanak, ez csak átmeneti, mert a lárvák az orrüregben elkezdenek növekedni. A lárvák a következő év tavaszán, hurutos megbetegedést okoznak, amely gyakori tüsszentéssel és az orr gennyes folyásával jár. Végül a megnőtt lárvák (2-3 cm) tüsszentéssel kerülnek ki újra a szabadba.
A bagócs nyüvek a homloküregen keresztül feljutnak az agyba. Ez a központi idegrendszer zavarát okozza. Napokon belül az állat pusztulását okozza. Izgatottság, tompultság, kényszermozgások, görcsök azt jelentik, hogy a lárvák az orrüregből felkerültek, a gennyes folyamat az agyburokra átterjedt, az agyvelőbe is kerülhettek, ahol tályogok képződtek.

Bőrbagócs

A kis nyüvek egy hét múlva kelnek ki a petéből, és egy szőr tövénél befurakodnak a juhok testébe. Az idegpályák mentén és a bőr alatt megkezdik a két hónapig tartó vándorlásukat. A lárvák egy része áthalad a gerinccsatornán is. A lárvák emésztőnedvei feloldják a szöveteket, majd becsúsznak az így keletkezett üregbe. A nyüvek a bőrnyílásokon keresztül kipréselik testük végét, amelyen keresztül lélegeznek. A juhok szervezete a bőr alatti lárvák ellen tojás nagyságú tokkal védekezik. A nyüvek vándorlása ezzel meg is szűnik.
Duzzanatok keletkeznek a hát és az ágyék bőrén, gennyes váladékkal. A duzzanatok megjelenése március-áprilisban hónapban gyakori. Három hónapig tartózkodnak a bőr alatt, míg egy reggel a bőrbe vájt csatornán keresztül a földre hullanak. Befúrják magukat a talajba, Egy hónap múlva jelennek meg a szárnyas legyek. Közvetlenül kibújásuk után már párosodnak, néhány óra múlva már petéznek.

A védekezés és megelőzés abban rejlik, hogy a bagócs légy életciklusát megszakítjuk!

Érdekes megjegyezni, hogy például a Racka és őshonos juhok esetében ez olyan betegség volt, melyet népvándorló és honfoglaló elődeink már gyógyítottak. Méghozzá úgy, hogy ásatási leletek igazolják, miszerint késsel a lárvát kivágták a koponyából és a vágás helyét fémmel pótolták. Nemcsak a juhokon és állatokon, hanem saját magukon, embertársaikon is!

Panaritium

Az egyik leggyakoribb juhbetegség. A büdös sántaságot olyan baktériumok okozzák, melyek levegő mentes közegben fehérjebontó enzimet termelnek, és elbontják még a húst, de a szarut is. Hajlamosító körülmények is szerepet játszanak a kialakulásában, mint meleg, nedves időjárás, felázott vagy köves talajon való hajtás, zsúfoltság, rossz tartási körülmények, csülökápolás elhanyagolása, a lábvégek sérülései (túlzott körmölés, az úgynevezett sántára körmölés is), trágyával tartósan szennyezett lábvégek. A puhább szarutokkal rendelkező juh fajták érzékenyebbek iránta. A Racka szerencsére nem ilyen. Az idősebb juhokban a szarutok könnyebben elválik az irhától, ezért az életkor előre haladtával gyakoribb. Fertőzési forrást jelentenek a nyájban a talprothadásban szenvedő juhok. A tavaszi és az őszi csapadékos időszakokban gyakoribb. A száraz meleg, és hideg nem kedvez a betegségnek.
A csülök közötti bőrön vagy a pártaszélen savóval, gennyel telt hólyagok jelennek meg. Ezek felfakadását követően fekélyek keletkeznek. A szövetelhalás ráterjed a csülök irhájára, ami elszürkül, ellágyul, elválik a szarutoktól. Az elvált irha és a szarutok között híg, majd kenőcsös, gennyes, bűzös, rothadó váladék keletkezik. Az elhalás az ujjcsontokra is ráterjed. Ez már a pállott sántaság kategóriája. A juhok sántítanak, sokat fekszenek, térdelve vagy ülve esznek, étvágytalanok, elapaszthatnak. Hosszadalmas betegség, aminek következtében a juhok lesoványodnak.
Legfontosabb a megelőzés, és védekezés! Tiszta, száraz alom, rendszeres és precíz, kellő mértékű csülökápolás, a lábvég sérüléseinek kerülése, istállók kijárata, itatók körüli tócsák megszüntetése.
Körmöléskor a levált szarurészek eltávolítása. Ez az úgynevezett faragás vagy sántázás a körmölés során. A beteg irhát fertőtlenítő kencével kezelik (ma már számos, kifejezetten ezt a célt szolgáló készítmény van de a juhászok legtöbbször maguk keverik saját recept alapján. Lábfürdők vagy hétköznapi, gyakorlati néven a taposók formalint, cink-szulfátot, meszet tartalmaznak. Megelőzésre jól bevált az alom szuperfoszfátos beszórása. A beteg juhokat elkülönítik.

Racka esetében a magyar rögön kialakult szaruképletek a legritkább esetben betegednek meg. Ha ez bekövetkezik, akkor mindenképpen a tartási higiénia és a hozzáértés hiányosságának fokmérője.

Folytatjuk…

Kecske

A klasszikus juhászatokban, főleg az árutermelő ágazatban megfigyelhető, hogy a juhok között tartanak a nyájban szamarat és kecskét. Ennek nem kizárólag az az oka, hogy önellátó módon fejik a kecskét és fogyasztják a tejét. A kecske bővebb tejű a juhoknál és ráadásul a juhokkal ellentétben más kicsinyét is könnyebben elvállalja. Míg a juhok az ellés után a felnyalás, szárazra nyalás során olyan köteléket alakítanak ki bárányukkal, hogy más anyák bárányait nem szoptatják, ellökik, addig a kecske esetében enyhébb ráhatással ez elérhető. Ha nem, akkor a rászoruló bárányokat fejt kecske tejjel itatják.

Több megfontolásból is döntöttük a Racka mellé a kecske tartásról. Egyrészt valóban szeretjük a tejét, a belőle készült tejtermékeket. Másrészt előfordult már korábban olyan Racka anya, aki nem szoptatta a saját bárányát. Harmadrészt és nem utolsó sorban Puli kölykök esetében is a kecske tej egy olyan ideális táplálék, amit eddig is használtunk a felnevelés során. Summa summárum szert tettünk a Rackákkal kecskékre. Nevezetesen 2 gödölyét szereztünk be mág növendék korukban.

Ahogy ez lenni szokott, így a kecske esetében sincs másképp a tejhez gida kell. Oda is volt a két gödölye ősszel fedeztetésen, ahol egyikük sikerrel is járt és vemhesült. Mivel a másik nem, ezért beszereztünk egy bakot is, hogy ősszel már ő végezze el a fedeztetés feladatát.

Nem tiszta vérű állomány, mert a Magyar Parlagi kecske mellett őseik közt előfordulnak főleg Alpesi Őzbarna, csekélyebb mértékben Szánentáli felmenők. Nem utolsó sorban kecske esetében a szarvatlansághoz is ragaszkodtunk, mert így szarvatlanul is a Rackáknak parancsolnak, hátmég a Magyar Parlagi Kecskére jellemző tekintélyes szarvval mire lennének képesek. Létszámuk esetében ügyelni is kell arra, hogy a Rackák létszámának felét ne haladják meg, mert át is vennék a hatalmat a falkában.

Szerencsére az őszi fedeztetésből is kislány született, így ő is passzol majd a beszerzett bakhoz.